Fiatalok a lelátón - Red Company

Újabban egyre gyakrabban találkozhatnak a DVTK-szurkolók a Red Company nevével, és nagy valószínűséggel a későbbiekben ez még gyakoribb lesz, hiszen ezt a nevet viseli a fiatalokat tömörítő szurkolói csoport. Velük beszélgettem arról az útról, amely a megalakulásig vezetett, és a további terveikről is kérdeztem őket. Beszélgetőtársam Levente, Milán, Marci, Tamás és egy másik Levente volt.

Pár évvel ezelőtt már volt egy ilyen nevű csoport, miért ugyanazt a nevet viszitek tovább?

Körülbelül tíz fővel kezdtünk el meccsre járni, de az nem volt még csoport, csak egy baráti társaság. Amikor megfogalmazódott bennük az, hogy csoporttá alakulunk, akkor beszéltünk a Capoval, és ő mesélte, hogy volt régebben egy csoport, amelyben szintén fiatalok voltak. Ennek a társaságnak már megvoltak a tervei a logóra, pólókra, ezek nekünk nagyon tetszettek, így elfogadtuk a javaslatot.

Gyakran előkerül különböző fórumokon a kérdés, hogyan lehet egy csoportba bekerülni, hogyan lehet csoportot alakítani. Nálatok ez hogyan történt? A tíz ember honnan ismerte egymást?

Egy 2018-as idegenbeli Fradi-meccsen találkoztunk először, és ezután folyamatosan együtt jártunk meccsekre. Aztán ez a csoport megbomlott, és 5-6 fő folytatta a meccsre járást. Közben persze hívtuk rendszeresen a barátainkat, és voltak olyanok, akik megragadtak a lelátón. Egyre többen lettünk, amire a szervezett csoportok is felfigyeltek. Akkor 15 fő körül volt a társaság létszáma, ez most már 26. Persze ez a létszám is kettébontható, mert 12 fő az, akik már biztosan tagok, a többiek jelenleg még „próbaidőn” vannak.

A próbaidő mit jelent pontosan?

Figyelemmel kísérjük, mennyire aktív, jelen van-e a hazai meccseken, illetve milyen gyakran jár idegenbe. Ezen kívül odafigyelünk arra, hogy segíti-e a tábor munkáját, például koreók készítésében, vagy részt vesz-e a gyűjtésekben. Akikre lehet számítani, azok lesznek később a csoporttagok.

Akkor a legjobb ajánlólevél a kitartás. Azt hallani, hogy nehéz a fiatalokat a stadionba csábítani, nektek mégis sikerült növelnetek a létszámot. Hogyan csináltátok?

Nálunk is sokakat a szülők, nagyszülők vittek ki először a meccsre. Először a barátokat invitáltuk meg, és őket is elragadta a hangulat. Az Újpest elleni meccsen már azt vettük észre, hogy húszan szurkolunk együtt. Mi is évekig csak a háttérben szurkoltunk, és biztosan mások is vannak így.

Más csapatoknak is vannak fiatal csoportjaik?

Igen, az Újpesté volt az első, és más táboroknak is van. Ami nagy különbség, hogy minket valóban komolyan vesznek és támogatnak a diósgyőri csoportok, nélkülük biztosan nem jutottunk volna el idáig.

Akkor egy meccs szünetében indult az egész?

Igen. Odamentünk Patrikhoz az egyik szünetben, és mindent elmondott nekünk.

Jártok utánpótlásmeccsekre is?

Egy meccsen voltunk eddig, a Videoton elleni U17 meccsen. Az kiemelten fontos volt számunkra, hiszen többen személyesen ismertük Takács Marcit, és szerettünk volna méltóképpen búcsúzni tőle a lelátón. Ha a vírushelyzet megengedi, akkor több mérkőzésre is ki fogunk látogatni.

De gondolom a prioritás a felnőttcsapat meccse…

Igen, azokon mindenképpen szeretnénk ott lenni.

A tábor többi csoportja elfogadott titeket, belevonnak az akciókba?

Igen, hívnak minket, ha éppen segítség kell, de ott voltunk a legutóbbi pirózásnál is a diósgyőri városközpontban. Bíznak bennünk, és számunkra ez a legfontosabb. Mi pedig bizonyítani fogjuk, hogy méltó utódok leszünk.

Mindig óriási lelkesedéssel indulnak a csoportok, de vajon miért olyan nehéz ezt évekig csinálni? A Red Company is eltűnt már egyszer.

A Red Company egy gyűjtőcsoport, ami megy pár évig, aztán a tagok másik csoportokba lépnek.

Akkor nektek nem célotok az, hogy ezt a nevet vigyétek évekig, és ez később egy meghatározó csoport legyen?

Nem. A jelenlegi Red Company is gyűjtőcsoport lesz majd reményeink szerint, ahonnan a tagok 2021 évesen továbblépnek más csoportokba. Persze, közben reméljük, hogy jönnek majd folyamatosan a fiatalok, és állandó lesz az utánpótlás. Egy másik lehetőség, hogy ha elég idősek leszünk, akkor is együtt maradunk, de egy új csoportot hozunk létre, ezen még nem gondolkodtunk. A lényeg az, hogy a Red Company a fiatalok gyűjtőcsoportja legyen, ahol elkezdhetik ezt az egészet.

Az egyik legjelentősebb feladatunk az, hogy az utánpótlást megoldjuk a csoportban, megszólítva barátokat, ismerősöket. Így maradhat fenn sokáig a Red Company név.

Szeretnétek tovább növelni a létszámot?

Jelenleg ez nem a legfontosabb, hiszen nagyon nehéz találkoznunk ebben a helyzetben, meccsek nélkül a próbaidősöket sem tudjuk figyelemmel kísérni. Szeretnénk megvárni, hogy ebből a 14 főből mennyi marad meg, ha pedig ez eldőlt, akkor léphetünk tovább. Sokan jönnének szerencsére, de most minden lelassult, és a csoportba kerülés nem megy egyik napról a másikra.

A karantén idején is napi szinten tartjátok a kapcsolatot?

Természetesen, minden este beszélünk a saját csatornáinkon. A napokban fejeződött be a gyűjtésünk is, amiről az amigeleken.hu is beszámolt. Ez volt az első ilyen jótékonysági akciónk, de biztosan nem az utolsó.

Miért fontos nektek az, hogy jótékony akciót szervezzetek?

A legfontosabb ok, hogy segítsünk. A GYEK-ben szinte velünk egyidős gyerekek vannak, akiket jelenleg a szüleik sem látogathatnak. Nagyon jó érzés, ha akár csak egy játékkal is könnyebbé tudjuk tenni nekik a benti létet. Egy ilyen akció a csoportra is nagyon jó hatással van, mert összekovácsol minket. Folyamatos kapcsolatban vagyunk, szervezünk, ötletelünk, ez pedig segít abban, hogy ugyanazzal a tűzzel térjünk majd vissza a lelátóra, ahogy eljöttünk onnan, de még egységesebben.

Én kicsit tartok is attól, hogy a kihagyás miatt sokan lemorzsolódnak majd.

Szerintünk vissza fog állni a nézőszám, de ez persze nagymértékben függ a csapat teljesítményétől.

Fiatal csoport, így emlegetjük. Milyen életkort jelent ez?

15 évtől 18-ig.

Amikor eljön a továbblépés ideje, akkor ki-ki vérmérséklete szerint választ majd csoportot?

Igen. Magyarország egyik legrégebbi csoportja a Sturm Und Drang, és úgy lehet még hosszú ideig fenntartani a nevét, ha oda és más csoportokba is érkezik utánpótlás. Annyira összekovácsolódtunk már, hogy bárki bármelyik csoportban folytatja, mi úgyis barátok maradunk.

Hány vezetője van a csoportnak?

Nem tekintünk senkit vezetőnek, egyszerűen vannak, akik aktívabbak, de mindenki egyenlő.

A lelátón milyen vérmérsékletűek vagytok? Inkább ultra vagy hooligán, vagy egyensúly van?

Vannak mérsékeltebb tagok és hevesebbek is. De a csoport fele talán, akik hevesebbek. Viszont a szenvedély mindenkiben ott van.

Úgy látom, hogy a social mediában is aktívak vagytok, hogy az emberek tudjanak rólatok…

Beszélgettünk arról a csoporton belül, hogy a mi generációnk fokozottan aktív ezeken a csatornákon, és ha meg akarjuk őket szólítani, akkor azt ezeken a felületeken tudjuk megtenni.

Láttam a lelátón, hogy némelyik tagotok vehemensen buzdítja a szektor csendesebb szemlélőit a szurkolásra. Ez nektek fontos?

Fontos és nagyon szeretnénk mi is azt, hogyha az ultraszektorban azok foglalnának helyet, akik hozzá is teszik a magukét a szurkoláshoz. Annyi más hely van, ahol lehet békésen ücsörögni.

Azt mondtátok, hogy körülbelül 2018-tól jártok együtt meccsre. De nyilván hamarabb kezdődött ez mindenkinél. A szülők vittek ki először titeket?

Nem mindenkit. Van köztünk olyan, aki a nővérétől kapta az első jegyet a születésnapjára. Van, akit az iskola vitt ki először a klubtól kapott ingyenjeggyel. És persze vannak, akiket a szülők. A lényeg az, hogy egyből szerelem lett mindenkinek, és bárhol is ültünk eleinte a stadionban, éreztük, hogy az ultraszektorban szeretnénk szurkolni.

Térjünk vissza a 2018-as dátumhoz. Akkoriban nem kényeztetett el minket a csapat, ti mégis akkor kezdtetek csoportosan meccsre járni. Úgy tűnik, titeket sem az eredmények hoztak össze.

Ahogyan a többi diósgyőri szurkolót sem. Nem a sikerek tartanak össze minket.

Akkor beszéljünk arról, hogy viseltétek azt az időszakot, amikor állandóan azért kellett izgulnunk, hogy ne essünk ki?

Kellett hozzá pár sör az biztos, volt miért izgulni. De hiába voltak olyan évek, ha visszagondolunk a Videoton ellen Eperjesi indításra és Makrai góljára, na azokért a pillanatokért megérte.

Amikor nagyon rosszul ment, hogyan éltétek meg a sorozatos vereségeket?

Nekem volt olyan, hogy 2 évig nem láttam idegenbeli győzelmet. Ha idegenbe utaztam, akkor mindig vereség volt a vége. De ez is összekovácsol egy társaságot. Dühösek voltunk, és valamit tenni akartunk. Mi szurkolni tudunk,esetleg a nemtetszésünket kifejezni, de ehhez ott kell lennünk.

Amikor látod, hogy a Mezőkövesd szurkolói az új stadionunkban annak örülnek, hogy legyőztek minket, a mi csapatunk meg kullog az öltözőbe, azért akkor erősnek kell lenni és eltökéltnek.

Ha esetleg mégis kiestünk volna, akkor is lenne ez a csoport?

Igen. Ott is lettek volna érdekes ellenfelek és csaták.

Ott van a Nyíregyháza. Voltatok már igazi téttel bíró DVTK-Nyíregyháza meccsen?

Sajnos nem, de nagyon várjuk már, ahogyan mindenki. Hátha legalább a kupában egyszer megkapjuk őket.

Időközben azért változott a helyzet.Mit szóltok most a csapathoz, minek tulajdonítjátok ezt a feltámadást?

Feczkó Tamás felrázta ezt a csapatot, és mintha a vezetőség játékospolitikája is változott volna. Jókat igazoltunk, és össze tudott állni ez a csapat olyanná, amilyennek lennie kell, és amilyet a szurkolók érdemelnek itt Miskolcon.

Jobb azért így meccsre járni.

Persze jobb már a csapattal együtt örülni.

Én végre nem hallgatom a tanároktól, hogy megint kikapott a csapatom.

A klubbal van kapcsolatotok?

Van, de nem szoktuk őket hívogatni. A mostani akciónkat segítették azzal, hogy adtak egy mikrobuszt, amivel az adományokat el tudtuk vinni.

Akkor ez azt mutatja, hogy komolyan vesznek titeket.

Igen. Úgy tűnik, nekik is fontos az, hogy jó legyen a kapcsolat, bár a jegyek árát kicsit lejjebb vihetnék.

Drágának érzitek a jegyet?

Így, hogy tanulunk, és nincs bevételünk, néha azért megterhelő anyagilag. Ha egy család akar menni a naposra, az is elég drága, lehetne egy kis csökkentés. De annak nagyon örülünk, hogy a tömegközlekedés ingyenes a meccsnapokon.

Ha idegenbe is jártok, akkor valóban nem kevés.

Az idegenbeli túrákat kisbusszal oldjuk meg. Összedobjuk a költséget. Kell azért kuporgatnunk, hogy ott tudjunk lenni.

Mik a terveitek a jövőre?

Az egyik az, hogy szeretnénk az utánpótlás meccseken is ott lenni, akár koreókkal is. Komolyabb ellenfelek ellen idegenben is. A másik pedig a szervezett közös testedzések, csak fiataloknak.

Ha már edzés: akár meg is mérkőznétek más csoportokkal?

A csoportunk háromnegyede biztosan benne lenne egy ilyen szervezett összecsapásban. Ha viszont az utcán kellene helytállni, biztosan senki nem szaladna el. Sokan űzünk különféle küzdősportokat, mint a judo, a box. Kondiban nem vagyunk rosszak.

Ha mondjuk megkeresne titeket az újpesti fiatal csoportja egy ilyennel, akkor, gondolom, saját szakállra nem vállalhatnátok ezt be.

Természetesen ez csak a csoportokkal megbeszélve és az ő engedélyükkel működhet.

De szerintünk azt az összecsapást nyernénk. Miskolc kemény hely, és felkészít az ilyenekre, nem árt néha a hátad mögé nézni, ha éjszaka mész haza.

Lezárásként legyen pár körkérdés hozzátok. Ki a kedvenc edzőtök, aki vezette a Diósgyőr csapatát, és ki a kedvenc játékosotok?

Nekem Szivics volt. A kupadöntő az életem élménye volt. A játékos pedig Luque. Imádtam a szabadrúgásait.

Nekem is Szivics. A játékosok közül Luque és Kiss Tamás.

Természetesen jelenleg mindannyiunknak Feczkó Tamás a kedvencünk.

Melyik a legrosszabb meccsélmény, amit átéltetek eddig?

A legutóbbi Debrecen elleni vereség, ami elvette a születésnapi örömöt, azt nagyon rosszul viseltem.

Nekem a stadionavató. Attól igazán padlóra kerültem.

A bojkott előtti Mezőkövesd elleni sima hazai vereség.

Adódik a következő kérdés, mi a legjobb meccsélményetek?

A legutóbbi újpesti győzelem idegenben.

A Honvéd elleni 0-4-es győzelem. Az volt az első közös meccsünk a megalakulásunk után. Szép emlék marad.

DVTK-Videoton 2-1. Amikor az utolsó fordulóban maradtunk bent. Az egy igazi érzelmi hullámvasút volt.

Nekem kettő van. A Honvéd elleni győzelem és a Videoton elleni győzelem, ami bennmaradást ért. De nekem nem csak azt, mert meccs előtt fogadtam az egyik tanárommal, hogy ha bent maradunk, akkor megkapom a jobb jegyet, és meg is kaptam. Mondjuk Pátkai kapufájánál megállt a szívem egy pillanatra.

Mindannyian miskolciak vagytok?

A csoport nagy része miskolci, de mindenki a vonzáskörzetben el. A legtávolabb lakó csoporttag kondói.

A hétköznapokban is viselitek a klub jelképeit?

Igen, mindenki tudja rólunk, hogy szurkolók vagyunk. Mindig van rajtunk valami, ami mutatja a klubszeretetünket. Büszkék vagyunk erre.

Nemsokára már a saját csoportunk pólóit fogjuk hordani, ezt nagyon várjuk már.