Elhunyt Géczi István

Egyetlen gyászhír sem hagy közömbösen, mindig fájóan hasít belém egy halálhír, de nyilván az emberhez közel álló rokonok, barátok, ismerősök elvesztése még inkább megérinti az embert. Korábban asztaliteniszeztem, és volt szerencsém ismerni Pistit gyerekkorom óta még a MÉMTE-ből. Egy nagyon jó sportolót, jó embert, életvidám, jókedélyű sportbarátot ismertem meg benne.

István tragikus hirtelenséggel hunyt el. Aznap délelőtt még fogadta, köszönte a névnapi jókívánságokat, amit a barátai írtak neki a közösségi oldalra. Halála váratlan és kiszámíthatatlan volt, minden előjel nélküli, amire felkészülni senkinek nem lehet.

A hír sokként ért és letaglózott. A váratlansága, hirtelensége miatt egy filmben hallott idézet jutott az eszembe ennek hallatán...

Még egyszer harcba szállok,
Megvívom az utolsó nagy csatát,
Ma élek, és meghalok.
Ma élek.... És meghalok....

Nyugodj békében, Pisti!

Lentebb a klub hivatalos oldaláról olvashattok Istvánról:

50 esztendős korában, december 26-án tragikus hirtelenséggel elhunyt Géczi István, a DVTK asztaliteniszezője. - írja a dvtk.eu

Géczi István 10 évesen kezdett asztaliteniszezni az akkori legnagyobb, legeredményesebb miskolci klubban, a MÉMTE szakosztályában, ahol kiváló edzők oktatták az alapokra. A rengeteg tehetséges ifi játékost nem tudták foglalkoztatni az akkori NB I.-es felnőtt élcsapatban, így került a Borsodi Kinizsi NB II.-es csapatához. Itt éveken keresztül meghatározó játékos volt és csak a szakosztály megszűnését követően került át a BÉM SE (későbbi nevén BÉM-Diósgyőr SE) csapatába 1996 nyarán. Valószínű, hogy sportágtörténeti kuriózum, hogy több mint húsz éven át egy összetartó, baráti csapat tagjaként idényről-idényre járta a Dunán-inneni terület városait, sok-sok sportbarát elismerését kivívva hatalmas balkezes pörgetéseivel.

A DVTK asztalitenisz szakosztályának megalapításával a Borsodi Volán és a Diósgyőri ASE játékosai is átkerültek az új egyesülethez, de a DVTK II. csapatában a régi társakkal az NB II.-ben továbbra is játszott és besegített a gyermekek edzéseinél. Az őszi szezon előtt jelentette be, hogy ezt az évadot kihagyná, a családjával szeretne több időt eltölteni. Decemberben többek kérésére újra edzésbe állt, hogy tavasszal a bennmaradáshoz segítse a MEAFC NB II.-es újonc csapatát. Egy ilyen futóedzést követően nem tért már vissza családjához, szíve váratlanul megszűnt dobogni.

Gyászolja felesége, Csilla, gyermekei, Levente és Gábor, édesanyja, a DVTK és miskolci asztaliteniszező barátai illetve az országban az a rengeteg ellenfél, sportbarát, akikkel a közel 40 éves sportpályafutása alatt találkozott.

Emlékét megőrizzük!