Edzők újratöltve

Szerző: amigeleken.hu | 2026-09-15 08:41:00

Sajtófigyelő - Malonyai Péter publicisztikája a nemzetisport.hu-ról.


Részlet Malonyai Péter publicisztikájából a nemzetisport.hu-ról.


Nem volt váratlan, hogy Feczkó Tamásé lett a DVTK kispadja. Az edző szabad volt, a csapat továbbra is pocsék, adta magát a váltás. Már a nyár elején felröppent a hír, hogy ő lesz a következő diósgyőri áldozat (a kifejezés az elmúlt évek miatt nem perelhető), de akkor Vincze Richárd sportigazgató még Takács Péter mellett kiállva verte a mellét, azt szajkózva, hogy az edző a barátja, gyerekkora óta diósgyőri, tudja, mit jelent a klubcímer, a legfőbb ok pedig, hogy „szeretnék ismét identitást adni a DVTK-nak”. Így, szerényen, egyes szám első személyben. Ehhez képest 95 nap és hat pontot érő öt meccs után már a Feczkó mellett szóló érvekkel lobogtatta a zászlót, leginkább azt tűzve rá, hogy már három csapatot (Balmazújváros, MTK, Honvéd) feljuttatott az NB I-be.

Azzal is eldicsekedett, hogy Feczkó Tamás volt már a DVTK edzője 2019 szeptembere és 2020 decembere között, ám azt elfelejtette megemlíteni, hogy úgy ment el, hogy – küldték. Alapos feszültség közepette, hiszen nem fogadta el a közös megegyezést, miközben megállapította: „A klub »Együtt vagyunk, győzni fogunk!« jelszavából az utóbbi csak akkor valósulhat még, ha az előbbi is.” Nehéz félreérteni a megállapítást, az pedig mellékszál, hogy a Feczkót követő Geri Gergely úgy volt 30 napig edző, hogy két hétig szabadságon voltak a játékosok. Nem tartozik szorosan ide (de talán mégis), hogy azért kellett mennie, mert új többségi tulajdonos jött. A neve hangzatos (Borsodi Sport Holding Kft.), ám a székhelye Budapest, „kötődése Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez elsősorban funkcionális, érzelmi és névleges” – olvasom, természetesen az „identitás” jegyében.

Remélem, Feczkó az aláírás előtti tárgyalásokon beleszámította az árába az előzményeket, már csak azért is, mert a májusban feljutó Honvédtől úgy rúgták ki, hogy érvényes szerződése volt. A szakmai megújulás jegyében persze, amelynek a svájci negyedosztályból (BSC Old Boys) érkező Maurizio Jacobacci a letéteményese, a csapat pedig most éppen utolsó az NB I-ben (6 meccs, 6 pont). „Még csak nem is kedvelem Feczkót, de azért tényleg letett valamit az asztalra, míg a korábbi csodaedzők csak elvettek onnan” – íme egy kivételesen higgadt komment, amely összefoglalja a lényeget. Vajon mit látnak benne a diósgyőriek, amit nem tudhattak a feszült múlt alapján? Nem megbántva az edzőt, leginkább az nyomhatott sokat a latban, hogy van neve, és éppen ráért, így nem kellett sokat gondolkozni, ki jöjjön.

Persze nem Feczkó Tamás az egyetlen, aki újratöltve folytatja ott, ahol már pórul járt, ahonnan kiebrudalták. Nem vagyok híve az újratöltött kapcsolatoknak a futballban (sem). Pedig van rá példa éppen elég itthon és külföldön egyaránt. Az egyik igazán látványos a Ferencváros esete Dalnoki Jenővel. Az edző megújította a Fradit, nála lettek ismertek azok, akiket korábban az ifiben ő pallérozott (így Nyilasi Tibor, Ebedli Zoltán, Magyar István, Rab Tibor). Velük 1973 és 1978 között nyert bajnokságot (1976), volt második (1974) és harmadik (1975, 1977), háromszor kupagyőztes (1974, 1976, 1978), nem beszélve a KEK-döntőről (1975). Mégis kitelt az ideje 1978-ban, amikor a csapat a 12. forduló után a 10. helyen állt.


Miközben rögzítem, hogy a DVTK Feczkóval a Magyar Kupában lelépte a Videotont (mindig így kezdődik…), hozzáteszem, hogy nem érdemes következetességet keresni a futballban (sem). Hihetünk a németek vaskancellárjának, Otto von Bismarcknak („Csak az ökör konzekvens”), esetleg a szatíráiról ismert (Gulliver), a 18. században publikáló Jonathan Swiftnek, aki szerint „Nincs semmi állandó ezen a világon, csak a következetlenség.” Szakmaibb megközelítés, amit Lakat Károlytól tudok, a mesteredző szerint egy-egy klubnál „az első év szép, a második jó, a harmadik elég.” Ehhez képest a „Tanár úr” a Tatabányához háromszor tért vissza.

Tanulságként citálhatom még Bismarck és Swift élcének népies változatát, amely szerint felmelegítve csak a töltött káposzta jó, ám óvatosan teszem, mert a gasztronómia mégiscsak komoly, tiszteletet érdemlő, tekintélyt parancsoló találmányáról van szó.

Másnapi tálalásnál is.


Tovább a nemzetisport.hu-ra a teljes cikkre >>>>>>>>>


forrás: nemzetisport.hu



És ezt olvastad már?
Hozzászólások

Még nem érkezett hozzászólás!

Mégsem

Loading...
Üzenet küldése...