Csapatkapitány interjúk: Kányási Veronika - DVTK HUN-Therm

Sajtófigyelő - hunbasket.hu

A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége honlapján, a hunbasket.hu-n hétről-hétről csapatkapitányi interjúkat olvashatunk. A sorozat legújabb részében a friss magyar bajnok DVTK HUN-Therm kapitánya, Kányási Veronika osztotta meg gondolatait a kosárlabda szerelmeseivel.

Mit jelent számodra, hogy csapatod kapitánya lehetsz?

Óriási megtiszteltetés és egyben felelősség is. Ez a hatodik szezonom Diósgyőrben, a harmadik évem csapatkapitányként. Mikor 6 éve idejöttem, nagyon nagy álmunk volt, hogy ilyen magasságokba juthassunk el a DVTK-val, hogy Euroliga Final Fourba jutásért küzdhessünk. Azt gondolom, hogy évről évre sikerült előrelépnünk, és most is napról napra fejlődünk, ám talán ami még fontosabb, hogy egy olyan közösséget sikerült a csapaton belül és a szurkolókkal is kialakítanunk, ami szerintem mindannyiunk szívében óriási helyet foglal el.

Kitől örökölted meg ezt a titulust és mit tanultál tőle erről a szerepkörről?

Medgyessy Dórától örököltem meg, és szerintem nem is kaphattam volna jobb példát. Megyóval már Cegléden is együtt játszottunk, nagyon jó viszonyt ápolunk, rengeteget tanultam tőle, igazi vezér a pályán és azon kívül is. Nála is mindig a közösségépítés volt a fő fókuszban. Sokat tanultam erről, és a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy a csapatsportokban mekkora ereje és szerepe van a sikerben az egységnek, hogyan kell példát mutatni és felelősséget vállalni kapitányként, úgyhogy ebből a szempontból nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nap mint nap tudtam tőle ellesni dolgokat.

Hogyan írnád le a vezetési stílusodat?

Aki ismer, tudja, hogy nagyon emberközpontú személy vagyok, abban hiszek, hogy mindenki el tudja mondani a csapaton belül a véleményét. Ha esetleg nehezebb időszakok vagy konfliktusok merülnek fel, azt együtt oldjuk meg, hiszen bárkinek lehet olyan meglátása a csapatban, ami előre tud minket vinni. Emellett természetesen kapitányként jó példát szeretnék mutatni, és ha kell, a csapat élére állni, a pályán és pályán kívül is felelősséget vállalni.

Milyen módszerekkel szoktad motiválni a társaidat?

Szerencsére nagy motiválásra nincs szükség, mindenki egytől egyig tisztában van azzal, hogy miért dolgozunk nap mint nap, hogy mit szeretnénk elérni, és ezért készek vagyunk nagyon sok áldozatot hozni. Természetesen mivel nagyon hosszú a szezon, mindenkinek vannak napok, időszakok, amik nehezebbek, de ilyenkor mindig van valaki, aki szól pár bátorító szót a másiknak, és én is igyekszem külön odafigyelni, hogy kinek milyen módon tudok segíteni.

És te miből meríted a motivációdat leginkább?

Azt gondolom, hogy Diósgyőrben ilyen szempontból nagyon szerencsések vagyunk. Szerintem egy sportolónak nincs szüksége nagyobb motivációra, mint mikor 3000 ember szurkol, készül a meccsre, rengeteg szeretetet és erőt kapunk a lelátókról. Egy-egy vesztes meccs után is a bátorítást, a szurkolást és a pozitív energiákat adják át nekünk, hiszen látják, hogy minden meccsen próbálunk a végsőkig küzdeni, amiért nagyon hálásak vagyunk nekik.

Mely tényezők szükségesek a csapategység kialakulásához?

Nagyon sok tényező közrejátszik a csapategység kialakításánál. Véleményem szerint ez nem megy egyik napról a másikra. Nap mint nap dolgozni kell érte, a csapattársakkal az egymással való kapcsolatokat alakítani, a stáb és játékosok közötti összhangot létrehozni, folyamatosan segíteni egymást, és természetesen a pályán átélt közös sikereket és kudarcokat is közösen feldolgozni, megélni és tanulni belőle. Ez egy hosszú folyamat, de remek érzés, mikor mindannyian tudjuk, hogy melyek azok az értékek, amiket a DVTK-ban képviselünk.

Tovább a hunbasket.hu-ra a teljes interjúra >>>>>>>>>

forrás: hunbasket.hu

fotó: jaboers