DVTK - Mezőkövesd 2-1

OTP Bank Liga 1. forduló

Diósgyőri VTK - Mezőkövesd Zsóry 2-1 (2-1)

Miskolc, DVTK Stadion, 5099 néző. Játékvezető: Berke Balázs (Albert István;Medovarszki János;Bogár Gergő;Németh Ádám).

DVTK: Antal - Shestakov, Polgár, Hegedűs J., Memolla - Márkvárt, Iszlai - Hasani, Molnár G., Grozav - Dražić. Vezetőedző: Feczkó Tamás.

Mezőkövesd: Szappanos - Eperjesi, Nesterov, Guzmics, Lakvekhliani - Berecz Zs., Karnitski - Beširović, Cseri, Nagy D. - Serderov, Vezetőedző: Kuttor Attila.

Csere: Molnár G. helyett Rui Pedro a 63., Dražić helyett Ivanovski a 72., Nagy D. helyett Jurina a 83. percben.

Sárga lap: Márkvárt a 44., Lakvekhliani a 80., Berecz Zs. a 90+2. percben.

Piros lap: Ivanovski a 90+2. percben.

Gólszerző: Iszlai (1-0, 11-esből) a 8., Dražić (2-0) a 18., Berecz Zs. (2-1) a 27. percben

Kulcspillanatok

8. perc: Iszlai indította a leshatáron kilépő Dražićot, aki 16-os bal oldali vonala mellett megtolta a labdát, a kijövő Szappanos kapus azonban a 16-oson belül buktatta, büntető a DVTK javára! Iszlai Bence állt a labda mögé , és a balra vetődő kapus mellett a kapu jobb oldalába lőtt, 1-0

18. perc: Hegedűs jól vette észre a saját térfélről induló Stefan Dražićot, aki parádésan vette át a labdát, egyet tolt rajta, amivel Szappanost is becsapta, majd 15 méterről az üres kapuba gurított, 2-0

27. perc: Bal oldali beadás után a lepattanó labdát Berecz Zsombor szedte össze, egyet tolt rajta oldalra, majd a kapuba lőtt, 2-1

90+2. perc: Mirko Ivanovski indult meg a jobb szélen, lerántották, de felkelt, ennek ellenére a játékvezető lefújta, és előbb sárga, majd piros lapot adott reklamálásárt

Edzői értékelések

Feczkó Tamás: - Teljes mértékben megérdemeltük a győzelmet, mert az első fél órában jól játszottunk, utána pedig szívünket-lelkünket kitettük a pályára. A DVTK-t mindig az kell, hogy jellemezze, akarati tényezőkben mindig felülmúlja az ellenfelet, különösen ebben a stadionban, ilyen fantasztikus szurkolótábor előtt. Gratulálok a kövesdieknek is, mert nekik is nagyon jó csapatuk van!
Nagyon jól kezdtük a mérkőzést, azt történt, amit szerettünk volna. A két gólunk mellett három óriási ziccert is kialakítottunk, amivel lezárhattuk volna a mérkőzést. Mivel nem rúgtuk meg, a a vendégek szépítésével elillant a mérkőzés elején látott önbizalmunk. Ez érthető is, mert az előző bajnokság hajrája miatt mindenképpen győzni akartunk ma.
Egy jól játszó Kövesdet győztünk le, akik sok helyzetet alakítottak ki, mert mélyen védekeztünk. A szünetben rendeztük a sorokat, egyrészt a védelmi vonalakat újra meghúzva feljebb toltuk a védekezést, mert nagyon mélyen védekeztünk, másrészt ismét tisztáztuk, kinek melyik passzsávot kell zárni, azonban ellenfelünknek majdnem minden tudott válaszolni.
Ennek következtében a második félidőben több labdát szereztünk az ellenfél térfelén, és ekkor is lezárhattuk volna a mérkőzést egy harmadik mérkőzést.
Az új játékosok hozzátették a magukét, de nem szeretnék senkit kiemelni, mert igazi csapat voltunk ma.

Kuttor Attila: Az első negyedóra meghatározta a mérkőzés képét, két indítást követően kaptunk két gólt. Ezután azonban komoly erőket mozgósítottunk, és úgy érzem, nem érdemeltünk vereséget. Megvoltak a lehetőségeink az egyenlítésre, sajnos nem sikerült értékesíteni őket.

forrás: dvtk.eu

Elkezdődik a mindig várt új szezon. Ilyenkor az ember picit jobban reménykedik, picit lelkesebb, merészebben szövögeti az álmait, amit elképzel a csapattal kapcsolatban. Ki-ki a maga módján ereszti szabadjára ilyenkor a fantáziáját, de nagyon különbözőek vagyunk és nagyon különbözően ítéljük meg az előttünk álló szezont a bajnoki menetelést illetően.

Vannak a reményvesztett szkeptikusok, akik nem hisznek a feltámadásban és abban, hogy át tudjuk lépni valaha is az árnyékunkat, és a kiesés elkerüléséért vívott ádáz harcot, vagy pont a kiesést prognosztizálják. Vannak, akik szürke eminenciásként látják a csapatot lelki szemeikkel, akik a középmezőnyben nem lesznek tényezők majd sem a kiesés elleni, sem a dobogóközeli harcban. És vannak olyanok is, akik a dobogó vagy az EL hely megszerzésében bízva nem engedik azt el soha, míg tart a remény.

Ilyen az ezerarcú, és az ezer arc mögött ezerféle várakozás és megítélés van. Így vagyunk egyek, ezer gondolattal a fejünkben. Mert mi vagyunk a tábor, mi vagyunk a Diósgyőr, mi vagyunk az állandóság a forgásban. Az origó, a fundamentum, akikért a függöny felgördül. Ha tetszik, ha nem. Bár látszólag működik ez a játék szurkolók nélkül is, de egy idő után mégis lelke-, és értelmét vesztett színjáték lesz csak az egész, mintha nézők nélküli főpróbát tartanának a színészek egy éven keresztül.

A tavalyi bajnokság is egy szokásos hullámvasút volt, amitől már az edzett gyomrunk nem liftezett. Elindultunk lentről, hogy egy stabil csapattá alakulva egyre feljebb kapaszkodjunk. Jöttek az eredmények, a veretlenségi széria, az idegenbeli pontszerzések, aztán mikor kézzel foghatóvá vált egy szép végeredmény elérése, akár egy dobogós helyezés is, jött a hullámvölgy, vele együtt az álmok köddé foszlása, beletörődés a megváltoztathatatlan miskolci sorsszerűségbe.

Vannak változások most is, mint minden szezonkezdet előtt, új igazolások igyekeznek beépülni a magba. De erről direkt nem beszélnék külön. Beszéljenek a pályán látottak, a játék, a küzdőszellem, az akarat, a minőség, a taktika, a fegyelem, az egység.

Legyen egy sikeres szezonunk, egy szerethető csapatunk és sok-sok örömünk a lelátón. Ezt kérném, ha lehet.

Hajrá Diósgyőr!