Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
DVTK - Kazincbarcika: a párharc rövid történelme
Szerző: Vámos Henrik | 2025-08-14 22:30:00Vámos Henrik összeállítása.
Szombaton a DVTK a Kazincbarcika csapatát látja vendégül a Fizz Liga 4. fordulójában. A két együttes, akik az élvonalban most találkoznak a történelem során először, az öt nyeretlen NB1-es csapat egyikének számítanak, így bizonyára mindkét gárda három ponttal a fejben lép majd pályára. Hogy melyikük jár sikerrel, az szombat este kiderül, most pedig elevenítsük fel a két borsodi együttes NB2-es történelmét.
Először 1984 szeptemberében mérkőzött meg egymással a DVTK és a Kazinczbarcika. A piros-fehérek tíz NB1-es idényt követően estek ki a második vonalba, míg a Színesváros csapata ezen a ponton nyolc éve a másodosztályban sínylődött. A mérkőzést Fükő Sándor duplájával, és Dzurják József találatával 3-1-re nyerték a vendég miskolciak, így kilenc forduló után ötödik bajnokiját nyerte meg Bánkúti Lajos csapata.
Az összecsapásról így írt az Észak-Magyarország napilap:
“Felpaprikázott hangulatban kezdődött a borsodi rangadó, sok volt az adok- kapok a pályán, sajnálatos módon a játékvezető már az első percekben kiengedte kezéből az irányítást. Jó ideig nem alakult ki folyamatos játék, a kedélyek csak a hazaiak gólja után csillapodtak le. A DVTK fokozatosan átvette az irányítást. Rendre a barcikai térfélen folyt a játék. A vendégek tudatosabban és szervezettebben próbálkoztak, gyakran teremtettek meleg pillanatot Májer kapuja előtt. A sárga-kékek csatársora ezúttal sem tudta átlépni saját árnyékát, elképzelés nélkül, ötletszerűen kísérletezett, így nagy feladat hárult a középpályás trióra. Amíg erővel bírták Kálmánéit, tulajdonképpen nem is volt különösebb gond. De ahogy múlt az idő, egyre kevesebb energiájuk maradt a támadások segítésére. A piros-fehér védelem kifogástalanul állt a lábán, esélyt sem hagyott a hazai akciók sikeres befejezésére. A KVSE elsősorban pontrúgásokkal veszélyeztetett. Jó volt a mérkőzés irama és a küzdőszellemre sem lehetett panaszuk a nézőknek, mindössze a kritikán aluli teljesítménnyel előrukkoló játékvezetőt érhette elmarasztalás.”
A DVTK csapatképe az 1984/85-ös szezonban
Néhány hónappal később a sárga-kékek a DVTK Stadionban nagy meglepetésre revansot tudtak venni (0-1), a vereséget követően viszont hét bajnokijából hatot megnyert a Diósgyőr, és hazai pályán nem szenvedett több vereséget a kiírásban a 4. helyen záró együttes.
Az 1984/85-ös idény első Borsodi Rangadóját ismét 1-0-ra nyerték a “vegyészek”, ezúttal hazai pályán, 1986. március 15.-én azonban újra a piros-fehérek tudtak győzni Miskolcon 3-1 arányban, ezzel első tavaszi győzelmét gyűjtötte be a Diósgyőr. Sajnos ezt követően ismét nyeretlen volt a DVTK négy mérkőzésen át, Bánkúti Lajost pedig a Váci Izzó elleni 5-0-s vereség után menesztette a klub. Helyére Gál Béla érkezett, akivel szezon utolsó 12 mérkőzéséből hatot behúzott a csapat, amely végül ismét a 4. helyen végzett. A kazincbarcikaiak nem voltak ennyire szerencsések, és a szezont a 20. helyen zárták, így a következő évet egy osztállyal lejjebb kezdték.
A Területi Bajnokság, Mátra csoportra keresztelt diviziót első szezonjukban 9 pont előnnyel az első helyen zárták a barcikai szomszédok, 1987-ben pedig ismét megrendezésre került a borsodi derbi az NB2-ben. A következő öt Kazincbarcika elleni bajnokin - amelyből kettőt behúzott a csapat, egyaránt 1-0-ra - veretlen maradt a DVTK, a győzelmi sorozat pedig pedig csak egy szurkolói rendbontás miatt az MLSZ fegyelmi bizottsága által a sárga-kékek javára ítélt találkozóval ért véget 1990. májusában. A találkozó 45 percig tartott, mielőtt néhány vendégszurkoló petárdával, illetve bontatlan pénztárgépszalaggal dobálta Plasek játékvezetőt, aki 1-0-s barcikai előnynél véget vetett a mérkőzésnek.
Az 1990/91-es szezonban is veretlen maradt a piros-fehér alakulat borsodi riválisával szemben: szeptember 9.-én Kiser László góljával hozott el egy pontot a Színesvárosból a csapat (1-1), tavasszal pedig 10.000 diósgyőri szimpatizáns nézte a helyszínen, ahogy csapatuk Leskó Zoltán, Váczi Béla (aki egyébként Jakab Péter minden idők kedvenc DVTK-játékosa, ahogyan azt a Hidegkúti Nándor Stadion vendégszektorában megtudhattam tőle), illetve Dancs Attila góljával negyedóra alatt lerendezte a végül 3-1-re megnyert bajnokit. A diadallal tizenegyedik hazai bajnokiját hozta le veretlenül Palicskó Tibor együttese, amely az évad végén a Szeged elleni osztályozón kivívta az élvonalba való visszatérését.
Csapatkép az 1990/91-es szezonból
A legmagasabb nézőszámú DVTK-Kazincbarcika bajnoki mérkőzések:
Az újabb NB1-es kaland két évig tartott, 1993-ban pedig ismét összecsaptak a felek a másodosztályban. A Diósgyőr dominanciája nem hagyott alább, a következő nyolc találkozón sem tudott túljutni megyei riválisa a piros-fehéreken, és gyakran többgólos győzelmet arattak a miskolciak. 1994 májusában Csillag duplájával, illetve Csőke öngólnak titulált fejesével 3-1-es győzelmet aratott a DVTK a Kazincbarcika felett.
Az Észak-Magyarország így fogalmazott a bajnokival kapcsolatban:
“ A hazaiak derekasan vitézkedtek, s egyértelműen megcáfolták azokat a hangokat, amelyek a jólértesültektől indultak, miszerint a DFC megsegíti a kiesés ellen hadakozó szomszédvár gárdáját. Nem ez történt, sportszerű és becsületes küzdelemben dőlt el a két pont sorsa. A DFC jobban akart, nagyobb lelkesedéssel küzdött, s teljesen megérdemelten szerezte meg a két pontot. A KBSC hitehagyott gárda benyomását keltette, a bentmaradás kiharcolása roppant nehéz feladatnak ígérkezik.”
1995 májusában a 3-1-et is überelni tudták a piros-fehérek Dzurják, Vámosi, Tóth, illetve Varga góljaival 4-1 arányban hozták el a három pontot a KVSE Stadionból, amely zsinórban a negyedik bajnoki győzelme volt Oláh Ferenc együttesének. Ezt követte két döntetlen a Színesváros csapatával (’95 szeptemberében 1-1, ’96 júniusában 2-2), majd 1996 őszén egy újabb emlékezetes, 3-2-es diadal Kazincbarcikán, amelyen Ruskó Zsolt duplázni tudott. A “visszavágón” egy újabb 1-1-es Iksz született, az évad végén pedig a Diósgyőr visszajutott az élvonalba, a sárga-kékek pedig búcsúztak a másodosztálytól. A következő 13 évben nem találkoztak a felek, leszámítva egy 2007-es Magyar-kupamérkőzést, amit 3-1-re nyertek a sárga-kékek. 2000-ben a negyedosztályban szerepelt a Kazinczarcika, 2006-ra azonban sikerült felküzdeniük magukat a második vonalba, ahol történelmük nagyrészét töltötték.
A DVTK az 1995/96-os szezonban
A 2000-es évek végén létrejött a Barcikai Brigád nevezetű szervezett szurkolói csoport, amely a mai napig egyike a hét alakulatnak, amely hétről-hétre színesíti a diósgyőri lelátót. Az egyik alapítótaggal még 2021-ben jelent meg egy rövid beszámoló a brigádról:
https://www.amigeleken.hu/hirek/dvtk/amikor-meg-a-kazincbarcika-volt-a-megyei-rivalis-2021-03-09
2010-ben a DVTK kiesése után ismét összecsaptak a gárdák, a 21. században először találkoztak bajnokin. A 2010/11-es szezonban mindkét mérkőzést a bajnok Diósgyőr nyerte meg, 1-0 arányban: Októberben Roszel góljával tartotta otthon a három pontot Benczés Miklós együttese, májusban pedig a csapat történelmének második leghosszabb, 14 mérkőzéses győzelmi-szériájának 13. diadalát Kazincbarcika városában szerezte meg.
2021-ben tizenegyévnyi NB1-es lét után ismét a másodosztályban találta magát a Diósgyőr, 2022-ben pedig történelme során negyedjére is elhódította az NB3-as bajnoki címet a Kazincbarcika, jöhetett tehát az újabb megyei derbi.
Augusztusban Koman Vladimir kései góljával nyert 1-0-ra Kuznyecov együttese, Februárban pedig Kurdics Levente korai góljával nyert egyaránt 1-0-ra a sárga-kék alakulat, ezzel 1990 után először múlták felül piros-fehér riválisukat, illetve első csapatként győzték le tavasszal a szezon végén bajnok DVTK-t.
A 2024/25-ös NB2-es szezont a tabella 2. helyén zárta a KBSC, így történelmük során először jutottak fel az élvonalba, így első alkalommal fognak megmérkőzni a csapatok az első osztályban. Van miért revansot vennünk, hiszen a legutóbbi találkozón alul maradtunk a sárga-kékekkel szemben, továbbá ki más ellen szerezhetné meg a DVTK első bajnoki győzelmét a szezonban, mint egy megyei rivális ellen, ezzel is bebizonyítva, hogy Borsod piros-fehér.
Ott voltál bármelyik NB2-es Borsodi Rangadón?
Mit tippelsz a szombati találkozóval kapcsolatban?
Ott leszel?
Írd meg kommentben.
És ezt olvastad már?
A félbeszakadt meccsen ott voltam mint vasgyári gyerek a diósgyőri stadion mellől. Most meg a Barcikai stadion mellöl megyek Barcika meccsre. Diósgyőrbe:)
Bocsi az offért, de sajnos nem tudom nem kiadni magamból. A hokicsapat is lejátszotta első felkészülési meccsét itthon, sima zakó. Olyan nevekkel , akikről nem is halottam. Ez is tesco gazdaságos szezon lesz . A focicsapat látjuk milyen. Idén is csak a kosaras csajoknan bízhatunk!!! Mindenhol máshol csak a szégyen és gyalázat!!!