Diósgyőrben nem volt fogadókészség Takács József külföldi tapasztalataira

Sajtófigyelő - boon.hu

Nincs olyan sok játékosa a diósgyőri labdarúgásnak, aki válogatott szinten eredményeket ért el, nemzetközi eseményen (világbajnokság, Európa-bajnokság, olimpia) érmes csapat tagja volt. Ezek közé tartozik Solymosi Ernő, aki a DVTK futballistájaként bronzérmet szerzett az 1960-as római olimpián, míg 1984-ben Takács József volt tagja a Szovjetunióban megrendezett U18-as Európa-bajnokságon győztes magyar válogatottnak. 2009-ben Takács Péter, és Balajti Ádám játszott abban az U20-as válogatottban, amely az egyiptomi korosztályos világbajnokságon bronzérmet szerzett.

Egykori korosztályos válogatottunkkkal a boon.hu-n olvashatunk interjút.

Ezen három esemény közül a másodiknak van éppen a 40. évfordulója. Csak emlékeztetőül: négy évtizeddel ezelőtt a Bicskei Bertalan edző által irányított együttes az U18-as Európa-bajnokságon, a D-csoportban, Minszkben 3-0-ra verte Csehszlovákiát, 2-1-re Spanyolországot, és 1-0-ra Svájcot. A válogatott az elődöntőbe került, ahol a lengyeleknél bizonyult jobbnak, 2-0 arányban. A fináléban a házigazda szovjetekkel csaptak össze a magyarok, és 0-0-s rendes játékidőt, és a hosszabbítást követően tizenegyesrúgásokkal 3-2-re győztek, a Luzsnyiki-stadionban, 73 000 néző előtt. Az aranyérmes alakulatnak egy borsodi résztvevője is volt, a DVTK akkori focistája, Takács József. Az egykori játékos jelenleg Ausztriában, Dornbirban él.

A DVTK 1984-85-ös csapatképen Takács József a guggoló sorban balról a negyedik.

Ezután rátértünk arra, hogy miként sikerült bekerülnie a korosztályos válogatottba.

Volt egy kiválasztó Budapesten, ahová 14 évesen, egyedüli MVSC-sként – mert akkor ott fociztam – elmentem, vonattal. A szövetségben találkoztunk, aztán elvittek bennünket egy pályára, emlékszem, azt sem tudtam, hol vagyok. Kialakítottak két csapatot, ám egy idő után megállították a játékot, az ott lévő megfigyelők ,,kiszedték" úgymond az általuk jobbnak vélt srácokat, közte engem is, akik aztán a többiek ellen folytatták a focit. A végén odamentek mindenkihez, közölték, hogy benne vagyunk a keretben, és hogy a jövőben is fogjuk kapni a meghívót az edzésekre, valamint a mérkőzésekre. Az MLSZ-től, akkor, Serli Sándor, a Ferencváros serdülő I-es csapatának az edzője kapta azt a feladatot, hogy ennek a korosztálynak a kiválasztását csinálja meg. Itt szeretném megjegyezni, hogy az MVSC-nél azidő tájt, az U15-ben Kecskés Imre volt az edzőm. Az első serdülő nemzetközi mérkőzésünk az NDK-ban, Drezdában volt, nagyjából három hónappal később, és persze nem tudtuk, csak utólag derült ki, hogy későbbi híres sztárok is voltak az ellenfélben, Ulf Kirsten, és társai. Megvertük őket.

A volt labdarúgó a Miskolci VSC-ből DVTK-ba való átigazolásáról is megosztotta a részleteket.

A Diósgyőr részéről Farkas Gábor és Budavári László jöttek tárgyalni a szüleimhez. Az utánpótlásba kerültem, majd az 1982/83-as szezonban már az ifjúsági csapatban fociztam, jobbára az NB I-es meccs előtt, amikor szinte megtelt a stadion. Ez is része volt az integrálódásunknak, láttuk, hogyan viselkednek, játszanak a példaképeink, amikor idegenbe mentünk, velük egy szálláson voltunk. 1984 januárjában a ,,nagyok" edzője, Fekete Feri bácsi felvitt, pusztán a tehetség, és nem más alapján. Március 17-én, a ZTE ellen mutatkoztam be az NB I-ben, ezen kívül még volt hat mérkőzésem azon a tavaszon. Utólag talán már könnyebb megmondani, mi okozta az akkori kiesést, de szerintem elhúzódott a generációváltás. Sok tehetséget veszített el ekkor a Diósgyőr, ha ez nem így történik, nem kerül szakadékba akkor az ottani futball.

A Videoton után a Kazincbarcika következett, majd Ausztria, Altach, 1995 őszén egy rövid szakasz ismét Diósgyőrben, a DFC-ben, ahová 1999-ben tért vissza, mint sportigazgató, amelyet csak fél évig csinált.

Olyan időszakban lettem sportvezető, 1999 nyarán, amikor egy játékosnak, Kovács Tibornak volt szerződése – folytatta Takács József. – Elkezdtem dolgozni, két hét után Temesvári Miklós, az edző azt mondta, ,,Te vagy a legjobb igazolás." Volt némi önkormányzati támogatás, de szinte teljesen üres volt a kassza. Hoztam Romániából játékosokat, Frunzát, Raicant, Radut, Szlovákiából Kunzót, Edelényből Lippai Ákost, akkor jött ismét Kákóczki Pista, Dzurják ,,Csöpi" segítségével Dukon Béla, és Páling Zsolt. Nagyon sok minden történt, sehol sem játszottunk alárendelt szerepet, viszonylag eredményesek is voltunk. Pénz nélkül csináltuk, rengeteg munkát tettünk bele, majd elküldték Miki bácsit, így én sem maradtam, az sem mellékes, hogy nem fizettek ki.

A jelen Diósgyőréről is faggattuk az egykori játékost, és persze arról, hogy pillanatnyilag benne van-e az életében a labdarúgás.

A csapat eredményeit megnézem, információim is vannak. Jártam benn pár éve, amikor Tajti József volt a sportigazgató. Beszélgettünk, mondtam, hogy sikerült eljutnom Európában több klubhoz, tanulmányútra, Németországba, Svájcba, vannak különféle adatok, szisztémák, átfogó struktúra, egyebek, amik, szerintem hasznosíthatóak lennének, legalább az utánpótlásban. Ezekből lehetne összerakni a saját identitást, és nem másolni mást. Azt a választ kaptam, hogy nincs erre pénz, holott erről egy szó nem esett. Nem volt fogadókészség. A felvetés második részére: aki benne volt a futballban, az igazából sosem tudja elengedni. A civil szférában dolgozom, ugyanakkor jelen vagyok az Altach életében. Az öregfiúkkal minden pénteken edzünk, a Bundesliga mérkőzésen mi vagyunk a rendezők, ezzel, a társadalmi munkával segítjük az egyesületet. Nem hivatalosan 14 millió euró a költségvetésük, amiben nagyon kevés az állami pénz. Két-három havonta rendeznek klubdélutánt, amelyre meghívják a sportigazgatót, aki válaszol kérdésekre, legutóbb én is kérdeztem tőle. Annak idején azt tanultam, de szerintem ennek most is van létjogosultsága, hogy a tiszteletet nem lehet adni-venni, ki kell érdemelni. Most, otthon rengetegen nagyon jól élnek a labdarúgásból,

az én időmben minden játékos arra volt büszke, hogy mit tudott a pályán, most arra, hogy mennyi van a zsebében.

A pénz lehet plusz motiváció, de ha csak ez a cél, az csupán ideig-óráig működik. Kell egy szakmai cél, egy terv a pályán, anélkül nem megy, és törekedni kell arra, hogy az meg is valósuljon.

Tovább a boon.hu-ra a teljes interjúra >>>>>>>>>

forrás: boon.hu