Dániából hozott magyar vezetőedzőt a DVTK

Komoly, iskolázott edzőnek tűnik, de tényleg csak akkor van értelme idehozni, ha övé a teljes szakmai irányítás és a sikeres munkához megkapja a kellő anyagi támogatást mind a szakmai stáb összeállítása, mind a játékosigazolás és az utánpótlás koordinálása terén. Induljon el egy úton, építsen fel egy játékrendszert, és ebbe a rendszerbe illő játékosokat hozzanak, ne fordítva. Az utánpótlás pedig ugyanazt játssza, hogy ha egy tehetséges fiatal felkerül a nagy csapathoz, már tisztában legyen a pontos feladatkörével, ne bontsa meg a csapategységet.
És be kell végre látni, hogy kapusedző terén is sürgős változtatásokra van szükség. Gyuri bácsi egy végtelenül szerény, szimpatikus ember, igazi diósgyőri ikon, ezért maximális megbecsülés jár neki, és meg kell találni azt a feladatkört a számára, amelyből a klub és élő legendája egyaránt a legtöbbet tud profitálni.
Ha ez megvalósul, Benczés Mikire sincs szükség szakmai igazgató szerepkörében. Vicces dolog lenne, ha ő felelne a szakmai munkáért, miközben a beosztottja egy olyan közegben játszhatott, majd másodedzőként tanulhatott, valamint egy olyan mentalitást szívhatott magába, melyet Luque érkeztéig Miki is legfeljebb csak TV-ben láthatott.
És új ügyvezető igazgatóra is szükség van, aki főállásban, a nap 24 órájában, a hét minden napján azért dolgozik, hogy megteremtse egy jól működő klub kialakításához és fenntartásához szükséges anyagi és tárgyi feltételeket, ne legyünk ennyire ráutalva a tulajdonos és az MLSZ által feltételekért cserében járó extra juttatásokra.

Tudom, ez utópia, évtizedek óta várunk erre, és félek még legalább ilyen sokáig várni is fogunk.

Sokkal valószínűbb verzió, hogy szerződtetik, de nem kapja meg az anyagi és szakmai támogatást, ezért egyrészt ő maga csalódik a klubban, mert nem ezt ígérték neki, másrészt a csapat sem fog sikert sikerre halmozni, és a szurkolók részéről jön majd az eziecsakegymagyaredzőzés. Ekkor majd szerződést bontanak vele, hoznak egy nyugati edzőt, természetesen hangzatos ígérgetések ismét lesznek, de a hosszútávú sikerességhez szükséges támogatás híján újra és újra belecsúszunk a szokásos körökbe... És soha nem lesz vége. Mi pedig közben tovább álmodozunk, hogy egyszer mi leszünk a legnagyobbak. Nekünk csak ennyi maradt.

Borítékolom a következőt:
1: Rájön pár hét után, hogy ez a keret nagyon vékony...
2: Szól a tulajnak, hogy erősíteni kellene...
3: A tulaj beint..
4: Az edző, és a tulaj összevesznek..
5: Nyáron már itt sem lesz Bódog...

(EZ MEGINT CSAK ARRÓL SZÓL, HOGY AZ ELÉGEDETLENSÉG EGY PÁR HÉTIG ALÁBBHAGYJON...)

Ennyi... És ez nem fog változni SOHASEM...Mert ez Miskolc... (tudom negatív vagyok...meg bla bla bla...)

Csak ritkán szoktam tollat ragadni, de most megteszem mert engem nem csak a csapatunk teljesítménye keserít el, hanem „szurkolótársaim” vélemény nyilvánításai is. Egyesek ritka alpári stílusban kritizálnak. Sajnos ez a jelen kor minden területén visszaköszön, tendencia. Formáljunk véleményt, de kulturált keretek közt. Én tényleg kíváncsi vagyok ki, hogy látja a helyzetet. De a mocskolódás nem vezet sehová.


A tegnapi meccs játéka és az előtte lévő 21 is Horváth Feri (de miért Feri, letett valamit az asztalra, hogy bratyizzunk vele? ez nektek szól „ULTRÁK”) műve. Elemezzük ki:


- kapusok, végy egy kapust, nem megbántva a kapusokat, de sajna nincs Nb1-s kapusunk, Antal folyamatosan leblokkol, leguggol, a beadásokra ki sem lép, Rados hoz meccseket, de a lepke minden meccsen benne van és sajnos most ez nem fér bele, tisztelem Gyuri bácsit, de lehet váltani kellene mert ez így kevés
- védelem, nagyon defenzív összeállításban játszatta a csapatot Feri, folyamatosan 6-7 védekező játékos volt a pályán – 4-5 hátvéd és 2 védekező középpályás, mert bizony Elek is az, nem pedig szervező - és emellett kaptunk 45 gólt, tehát nincs védekezésünk, szélső hátvédeink nem tudnak beadni, de gyakran fel sem érnek a támadásokhoz – lehet ez szándékos volt-, a belső védők meg egymást fogták, úton voltak folyamatosan
- középpálya, lehet ez a mai kor sajátossága, de a középpálya Ferinél parkolópályára került, régen ez a csapatrész döntötte el a meccseket, szabta meg a fazont, segített a védelemnek, de itt csak azt láttuk, hogy a labdát átrugdosták felettük, nincs 4-5 passz, egy-egy elleni előre irányuló csel, jó ütemű kiugratás, stb, ráadásul szabadrúgásaink és szögleteink a megye I szintjén vannak, nincs egy vezér a középpályán aki fazont adhatna a csapatnak és meccs közben is helyre tudná tenni a többieket - Bognár, Nikházi sem volt és Nanó sem az -, lapos az egész nagyon lapos
- csatársor, vannak csatáraink de azért egyik sem egy Messi a labdával, őket ki kellene ugratni, fejükre kellene tekerni a labdát, de olyan kevesen vagyunk elől amikor támadunk - kivéve szögletek, szabadrúgások -, hogy gyakran esélyük sincs a gólszerzésre támogatás nélkül, Ugrai és Fülöp kvalitásaiban benne lehet az amit én hiányolok, de egyikben sincs 3-4 meccsnél több itt Diósgyőrben
- védekezés, lehet ti láttatok, de én nem igazán látom mit védekezünk, bár sokan vagyunk hátul mindig van üresen ellenfél, késünk, lemaradunk és sokat szabálytalankodunk, védőink nem mozognak együtt – etalon Videoton Sousa-, nagy sávban mozognak, a hátsó vonalból is mindig belóg valaki, lehet sok bába közt elvész a gyerek
- labdakihozatal, már tudja minden ellenfél, hogy nem tudjuk a labdát kihozni és erre rá is játszanak, ezért van az ívelés, mondjuk erre is ki lehetne találni valamit, pl. hogy kire ívelünk és a körülötte lévők hová mozogjanak, de jelenleg csak esetlegesség látszik
- kontra, régen ez nagy fegyverünk volt, most meg az ellenfélnek az, üdítő kivétel volt ez alól az MTK meccs Fülöp gólja bár szerintem nem volt tudatos Vela szólója, lehet ezt is lehetne gyakorolni
- letámadás, kincs ami nincs, erre számtalan működő példa van, csak pl. a spanyol bajnokság élcsapatait kell figyelni – ebben az én kedvencem az Atletico -, nálunk az egy ember fut a többi meg nézi formáció dívik
- támadás, támadóink keveset mozognak oldalra – ezért van sok les -, nincsenek terület nyitások, előre begyakorolt kombinációk, a szélső hátvédek nem támogatják a támadásokat – lehet már visszasírom a Gosztonyi/Husic kettőst, mert hiába tudta az ellenfél mit akarnak, szinte minden meccsen 4-5-ször megcsinálták a veszély helyzetet – beadás vagy lövés -, a szabadrúgásoknál és szögleteknél én az elmúlt meccseken már láttam valami fényt az alagút végén


Azt azért láthatjuk, hogy a leírtak alapján a nagybetűs CSAPAT sok sebből vérzik. Szidhatjuk alpári módon a játékosokat de az, hogy valaki itt játszik az a megfelelő helyen lévő vezetők kollektív felelőssége és nem a játékosoké. Az idehozott és rendelkezésre álló játékosokból egy jó edzői stábnak kellene CSAPAT-ot formálnia, és ennek a stábnak kell azt a döntést is meghoznia, hogy ki nem alkalmas a feladatok elvégzésére. Döntési szintek, és felelősségek. Én azt látom itt vannak a legnagyobb problémák évek óta. Ebbe viszont csak LT tud belenyúlni.


Én bizakodó vagyok, remélem olyan edzői stáb jön (kapusedzővel, erőnléti edzővel és taktikai elemzővel), aki egy működésképes stratégiát fog kialakítani, ami rövidtávon garantálja az NB1-s tagságot és a következő szezonban élvezhető meccseket hoz Miskolcra. Ha lesz elképzelés és ez a pályán is visszaköszön, lesz sikerélmény, majd lesz önbizalom is. Akkor pedig lesz jó foci is és lesz sok néző is, és ismét jó kedvvel isszuk a Borsodit a napfényben fürdő lelátókon.


Addig is
CSAK A DIÓSGYŐR!

Én még nem iszok előre... ha majd látok egy képet, amin a mi mezünket tartja akkor üdvözlöm!

Ha a hír igaz, akkor üdv Diósgyőrben. Kitartást, sok erőt kívánok, szükség lesz rá.

U.i.: ne aggódjatok a lap leosztás miatt, hisz jó királyunk megmondta, hogy szeretné a Diósgyőrt újra nemzetközi porondon látni.

Na megint reménykedhet itt Bódog és boldogtalan....Ez lesz az 510. mézesmadzag életemben...

Valószínűleg szakmailag magasan verni fogja az MB1 legtöbb edzőjét. Ami mégis elgondolkodtató, hogy elhitte itt lesznek célok, hagyta magát megvezetni a kóklerektől. Ezért nemcsak örülnék ha jönne, de félteném is nagyon ettől a "vezetéstől"...

Akár jó döntés, akár nem, nekünk már csak Bódogban lehet reményünk.