Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Bernd Storck 2017 őszi távozása óta először lett hivatalosan sportigazgatója az MLSZ-nek Dr. Barczi Róbert személyében.
A csakfoci.hu összeállításából megtudhatjuk, hogy a labdarúgó, utánpótlás- és felnőtt edzői múlttal is rendelkező dr. Barczi Róbert több mint 10 éve tevékenykedik sportvezetőként, egy évig a Nyíregyháza Spartacus ügyvezető igazgatója volt, öt évig az MLSZ Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei igazgatójaként dolgozott, illetve öt és fél évig megyei szövetségi főtitkári posztot töltött be, majd 2015-től az MLSZ versenyigazgatója volt.
Az MLSZ új, szemléletváltást és tudatosabb munkát sürgető sportigazgatója egy háttérbeszélgetésen részletesebben is nyilatkozott saját, a szövetség, illetve a magyar futball programjáról, amely a korábbiaknál több területet fog magába foglalni. Barczi egy megtervezett, a klubokkal szoros együttműködésben épülő rendszer kialakítását, illetve annak a lépéseit vázolta fel.
Az új sportigazgató egy háttérbeszélgetésen fejtette ki, mi lesz a szövetség és a saját legfontosabb feladata a következő években. A klubvezetőkkel az utánpótlás kiemelt fontosságát akarják megértetni, de maguk a csapatok is akkor részesülhetnek majd komolyabb összegekben - sőt, akár a licencek is múlhatnak rajta -, hogy milyen mértékben foglalkoztatják a fiatalokat.
A csakfoci.hu kérdésére Barczi a fiatalok beépítése kapcsán elmondta, hogy ők is látják, hogy az elmúlt évek MLSZ-intézkedései, például a pénzügyi ellenszolgáltatások sem ösztönözték igazán a klubokat arra, hogy minél több fiatalnak adjanak lehetőséget az NB I-ben, illetve az NB II-ben.
Az a cél, hogy jobb minőségű fiatalok jussanak el a klubokhoz, ezáltal a csapatok többet is fogják őket használni.
De fontos, hogy a klubvezetőkkel megértessük, hogy óriási probléma, ha mondjuk egy évben egyetlen egy fiatalt sem tesznek be a csapatukba. Komolyabban kell venniük az utánpótlást! Szorosabb együttműködésben kellene dolgozniuk a felnőttcsapatoknak a fiatalokkal, mert ami most van, az egy-egy üdítő kivételt leszámítva nem egy ideális helyzet.
Annak, hogy az NB I-es csapatok manapság csak elvétve adnak lehetőséget a bizonyításra a fiatal játékosoknak, a kevés érintésszám is az oka, hiszen amíg néhány évtizeddel ezelőtt délelőtt és délután is edzettek a játékosok, manapság csak napi egy tréningen vesznek részt, ezáltal kevésbé érettek a fiatal futballisták, mint korábban. Természetesen nem lehet minden klub célja az, hogy a fiatalokat favorizálja, valahol elsőbbséget élvez a bajnoki cím és a sikeres nemzetközi szereplés, de most azt látjuk, hogy a mezőny nagy részénél nincs türelem ahhoz, hogy beépítsék a fiatalokat, pedig ez egy folyamat – épp arra akarjuk ösztökélni a klubokat, hogy építsék fel a saját futballistáikat is. Megfelelő helyzetben egy 17 éves korától a profi osztályok valamelyikében futballozó játékos gyorsan meg tudja szokni a felnőtt labdarúgást. Ausztriában, Svájcban vagy Szlovákiában is 12 csapat van az élvonalban, de mégis beteszik a fiatalokat, szerintem nem lehet a mellőzést a 12 csapatos NB I-el indokolni. Annak, hogy az említettek előrébb járnak, két oka van: az egyik az, hogy a fiatalok náluk jobban fel vannak készítve, másrészt van egy elhatározásuk erre.
Kattints ide és olvasd el a teljes cikket a csakdoci.hu-n >>>>>>
forrás: csakfoci.hu
Továbbá még egy dolog: Ha az NB1-et felvizezik, akkor annak a színvonala nagyot esne. Kaposvár szintű csapatokból kerülne fel még négy. Ezt akarjuk? Én speciel nem, mert ez semmiképp nem előremutató dolog.
"Az utánpótlásnevelésben meg szerintem az lenne az elérendő cél, hogy minél fiatalabb korban összeszokjanak az arra alkalmas játékosok a nagyokkal."
Ez nem cél. Az a cél, hogy a fiatalok minél előbb eljussanak arra a szintre, hogy a felnőttek között is megállják a helyüket. Ehhez az utánpótlás képzésen belül meg kell végre csinálni azokat a dolgokat, amelyeket egy rakás szakértő, és a Double Pass is már évek óta mond. De ezt egyelőre egyik klub sem vállalta fel, mert érdeksérelemmel járna. Ameddig nem lesznek a képzésen magán belül változások, addig semmi értelme arról beszélni, hogy a versenykiírásokon hogyan lenne célszerű változtatni, mert ha az akadémiákról NB3-mat megütő szinten jönnek ki a legjobbak, akkor azok a srácok úgysem fognak játszani egy NB1-es csapatban, és NB2-ben sem sokan (ott is a pénzügyi ösztönzés miatt). Tehát - amit már legalább kétszer írtam le - semmi jelentősége a versenykiírásnak e tekintetben, mert a probléma nem ezzel van.
Továbbá Lovrencsics továbbra sem jó példa, mert a) nem akadémista, hanem éppenhogy egy eltanácsolt fodbalista (lásd még: Sigér, vagy Cseri), és ennek ellenére tudott annyit fejlődni, hogy válogatott legyen. Továbbá a külföldre kerülése annak köszönhető, hogy akkor még adtak el játékosokat rendszeresen a magyar csapatok külföldre, és olyan csapathoz került, amely erre üzleti modelt épített. Ma ilyen nincs az NB1-ben, mindenki a tuti MLSZ pénzre megy. Tehát ha ma lenne Lovrencsics 20éves, a fentiek miatt nem vinné sokra, nem azért, mert kevesebb a csapat az NB1-ben. Az NB2-ből minden évben bekerül egy pár tehetségesnek számító fiatal az NB1-be, a nagy többségük nem tud kiemelkedni. Szóval a lehetőség most is megvan. De ez megint a fent vázolt probléma. Ha valamelyik akadémia képes lenne 18 évesen már stabil NB2-es szintű játékosokat kitermelni, akkor ezek a srácok 20 éves korukra simán eljuthatnának az NB1-be, feltéve ha képesek fejlődni. De ettől nagyon messze vagyunk.
Nem akarok ezen további köröket futni, mert ez megint már süketek párbeszéde. Tessék látni az összefüggéseket.
Az utánpótlásnevelésben meg szerintem az lenne az elérendő cél, hogy minél fiatalabb korban összeszokjanak az arra alkalmas játékosok a nagyokkal. Ez az NB3-ban oda lejátszó felnőttjátékosok híján nem fog megtörténni, ahogyan a Ligakupa hiánya is nagy érvágás.
Lovrencsics pedig nem az akadémiákra példa, hanem a már felnőtt korosztályú, de valamilyen okból a saját csapatukban be nem mutatkozható játékosokra. Képzelj el pl. a történet kedvéért egy fiktív Fradi-akadémista balhátvédet, akiben akár még perspektíva is lehetne, de Čivić és Heister mellé még a keretbe se fér be. Öt évvel ezelőttig egy ilyen játékost simán kölcsön lehetett adni a Kecskemétnek vagy a Lombardnak, és végső soron minden fél nyert a bizniszen. Most azonban nevezett játékosnak a Soroksár lenne a legmagasabb szint ahová elhelyezkedhet, ahonnan az előrelépés gyakorlatilag lehetetlen.
Igen, volt bundázás a 12 csapatos NB1-ben is. Ha a lebonyolításon változtatnának, és alsó illetve felsőházra osztanák a mezőnyt egy oda-vissza kör után, akkor ez méginkább redukálódna.
Ettől egy teljesen másik téma az utánpótlásnevelés, és a fiatalok beépítése. Ez teljesen független attól, hány csapatos az NB1, mert
a) elsősorban a probléma az akadémiákkal van, ahonnan 18 évesen maximum NB3-mas szintű játékosok jönnek ki,
b) másodsorban a tehetséggondozással van, vagyis hogy az akadémiáról kikerülő játékosokat a klubok egyszerűen elengedik, ahelyett, hogy 2-3 évig legalább segítenének nekik kölcsönadásokkal, illetve edzés és fejlődéstervekkel, úgy, hogy közben szerződést adnak nekik.
Lovrencsicsre ebben a kontextusban teljesen felesleges hivatkozni, mert nem akadémista volt, nem is ebben a rendszerben nevelkedett. És ő egyébként is az a szabályt erősítő kivétel, aki saját akaraterejének köszönhetően emelkedett ki.
Lovrencsics pedig egy kiváló példa arra, miért van szükség ilyen csapatokra: a frissen feljutó Pécstől kivágták mint macskát dolgát végezni, viszont Pápán megkapta a lehetőséget arra, hogy a középmezőny alsó felében felépítse magát, egy évre rá pedig már Lengyelországban találta magát. Most ha az aktuális feljutónál nem tartanak egy játékosra igényt, akkor a Soroksár táblánál tovább nem igazán nézelődhet bármilyen lehetőség iránt, az NB2 pedig nem éppen egy olyan liga, ahol olyan játékosok képződnek akik a válogatottban is beválhatnak.
A Lokinál és a Fradinál pedig ugye megkavarja a szerepeket hogy az előbbinél most már a DEAC, a másiknál hosszú évek óta a Soroksár lett a de facto tartalék, így az NB3-as csapat jellemzően nem az utolsó lépcsőfok a felnőttbe kerülés előtt.
A csendes középmezőny rész a táptalaja a megbeszélt eredményeknek, a bundázásnak, stb.
Építkezni koncepció mentén lehet és megfelelő menedzsmenttel, ennek semmi köze ahhoz, hány csapatos az NB1. Nálunk is lehetne, ha az lenne a cél. Mivel nem az, az ügyvezetőt, esetleg a tulajdonost kell megkérdezni, miért nem. Ne kapcsoljunk össze egymással össze nem függő dolgokat, ha lehet.
A létszámmal pedig baromi nagy gond, hogy nincs egy csendes középmezőny-rész. Mesterségesen felpumpált izgalmakért cserébe 0, azaz nulla darab csapat van amelyik nyugodtan építkezhetne saját anyagból anélkül, hogy vagy be kéne húznia a kéziféket a dobogó elkerülésére, vagy tepernie a kiesés elkerüléséért.
Az U21-es bajnokság ezen semmit nem változtat, sőt csak ront. Ugyanis csak további két évig ott tartja a játékosokat, miközben azok nem fognak érdemben fejlődni, mert nem játszanak felnőtt meccset. A helyzeten változtatni akkor lehet, ha az akadémiákon már a kezdetektől fogva bevezetik a hiányzó dolgokat: az egyéni képzéseket, az erőnléti felkészítést, a mentális felkészítést, a taktikai felkészítést, stb. és nem csak az megy, ami most, hogy évről évre más edzőbá foglalkozik velük. Ha pedig ezek a srácok rendesen fel lennének készítve, akkor 18-19 éves korukra nem az NB3 szintjét ütnék csak meg.