Aludva a Kazincbarcika elleni bajnokira

Imre Róbert írása az 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldalról.

- Két perc alatt kaptunk annyi gólt a Barcikától, amennyit eddig három meccsen szereztek összesen, egy kihagyott büntető mellett.

- A középső blokkal az a gond (lásd: második gól), hogy olyan borzasztóan lassúak vagyunk, hogy bármelyik irányba indítanak a védelmünk mögötti területbe, lefutják Babóst, Tamást, Kecskést, Bárdost, kerüljön oda bárki is. Ezen Szatmári visszatérése sem fog segíteni rövid távon, mert neki is jó időbe telik majd visszanyerni a sebességét, az pedig köztudott, hogy Lund már nem fog szerepelni Diósgyőrben. Majd’ az összes NB1-es bajnokit láttam a jelenlegi szezonban, nem az elkeseredettség vagy düh beszél belőlem, mikor azt mondom, egyénekre lebontva a diósgyőri az egyik, ha nem a legrosszabb (de mindenképpen leglassabb) védelem a bajnokságban.

- A felállt védelem sem segít, mert éppen elég, ha az egyik tagja meginog, Demeter egy párharcot sem nyert a neki jutó 49 perc alatt. Régi probléma, hogy akkor sem megyünk közel a labdás emberhez, ha már bőven a tizenhatoson belül van, Milán hibázott az első vendég gólnál. A második félidőre már Szakos váltotta, Gera pedig átkerült a bal szélre. A héten volt időm elmenni egy edzésre, az egymás közötti játék egy pontján Radenkovic szólt Demeternek, hogy adja át a megkülönböztető mezét Szakosnak, talán már ott sem tetszett neki, amit a fiatal balbekktől látott.

- Az egyik statisztikai mutató, ami számomra tökéletesen megmutatja, hogy mennyire nincs kvalitás (vagy akarat?) a jelenlegi keretben: a talajon megvívott párharcainknak mindössze a 39 %-át nyertük meg! A mindenki által lesajnált, fix kiesőnek titulált Kazincbarcika ellen. Ezúton is elnézést kérek tőlük, ha lekezelően írnék róluk, de ez az általános narratíva… Sokkal szomorúbb azonban, hogy ez mit mutat meg a sajátjainkról.

- Saponjicot a mélységi indításokkal kár keresni mert nincs meg hozzá a sebessége, felesleges fellőni rá a labdákat, mert a megtartásukhoz nincs meg a fizikuma. Beadásokkal kereshetnénk, de Radenkovic sokadszorra is megpróbálta Jureket és Acolatsét tükörszélsőként játszatni, hogy a beadások lehetősége a gyengébbik lábukra jöjjön ki, így ketten, együtt 3 pontos középre tett labdát jegyeztek. Ez nem vicc, hármat. A harmincadik percre (8 percig…) visszacserélte az oldalakat Gábor és Elton, de ez sem segített sokat a helyzetünkön.

- Bár láthatóan próbálkozunk a széleken hármas forgásokkal, a pozíciós játéknak – ahogy anno Kuznyecovnál láttuk – az lenne a lényege, hogy a pozíció váltásokból előnyt alakítsunk ki, ezt azonban nekem (laikusként) gyakorlatilag egyik szituációnál sem sikerült felfedezni. Hasonló lehetett a benyomásunk, mint a presszingnél, ímmel-ámmal csináljuk, de legtöbbször csak magunkat fárasztjuk vele, feleslegesen. A támadójátékunk statikus, járatjuk a labdát, de látványosan nem tudjuk, mit kezdjünk vele.

- A Kazincbarcika a találkozó jelentős részében sokkal kulturáltabban játszott, magabiztosan tartották a labdát az előnyük birtokában, kevésbé tördelték a játékot, mint mi, holott szinte végig előnyben voltak. Látszik a csapaton Kuttor munkája, ideig-óráig még színezték is a játékot, ami különösen megalázó volt ránk nézve. Tegyük a szívünkre a kezünket, győzelmet érdemeltek volna, csak 1 perc választotta el őket a történelmi sikerüktől.

- Babos mérkőzés utáni nyilatkozata különösen beszédes volt, szerinte „sokkal jobban kell akarnunk”. Hatalmas kritika, ha ezt egy ennyire fiatal, újonnan az öltözőbe érkező játékos mondja a társakról.

- A következő fordulóban Nyíregyházára utazunk, ahol Radenkovicnak egy opciója maradt: a tőle tavaly látott mély blokk, a kontrák lehetőségével, esetleg pontrúgások kiharcolásával. Az átmenetekhez elengedhetetlen, hogy találjunk valakit Acolatse mellé, aki akár csak a felét képes végrehajtani annak, amit tavaly Edomwonyitól láttunk, nem tartom kizártnak, hogy erre jelenleg Roguljic a legalkalmasabb. A pontrúgásokhoz arra lenne szükség, hogy Jurek újra felfedezze a bal lábát, és legyen valaki Saponjicon kívül, akinek kereshetjük a fejét.

Labda nélkül bízom benne, hogy leparkoljuk a buszt jövő szombaton egy ötvédős rendszerrel, jelen állapotunkban mindenkit be kell erőszakolni a csapatba, aki tud védekezni, ellenkező esetben Nyíregyről is nagy veréssel jövünk majd haza. Az idegenbeli találkozókon átlagban 4 gólt kapunk idén…

- Nem a düh és nem is az elkeseredettség mondatja velem, hanem a Fizz Ligában idén látottak: Vladimir Radenkovic sajnos nem alkalmas arra, hogy a jelenlegi játékosállományt magabiztosan benn tartsa az NB1-ben. Muszáj az „unalmas” célfocira váltani, különben idejekorán eldől a sorsunk…

forrás: 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldal