A ’90-es évek 10 legjobb nyári diósgyőri igazolása

_{Szerző: Vámos Henrik | 2025-07-19 10:42:00}

Vámos Henrik összeállítása.

---

Az aktuális nyári átigazolási időszak apropójaként előző írásomban felevenítettem a 21. század - szerintem - legjobb diósgyőri igazolásait, ebben az összeállításban pedig hasonlóan fogok tenni a vad ’90-es években érkezett tehetségekkel. Ez volt az az évtized, amikor a DVTK az Acélváros legfőbb képviselőjévé vált, amikor a rendszerváltás hatásait súlyosan átérző Miskolc lakóinak az egyetlen menedék a vasgyári stadion, és a piros-fehér alakulat volt.

Annak ellenére, hogy a klub tíz éven belül kétszer is megtapasztalta a kiesést, és tizenkét osztályozó-mérkőzést kényszerült megvívni, a reményvesztett években a Diósgyőr szolgált reményként az Acélváros számára.

---

A lista teljesen szubjektív, a sorrend véletlenszerű, a kommentekben pedig senki se tartsa vissza magát saját véleményének leírásában, hogy kiket tartott a legkiemelkedőbb DVTK játékosoknak az 1990-es években.

---

---

Buzás Attila – 1997. Július 1.

A szekszárdi születésű középpályás 1997 nyarán igazolt Diósgyőrbe három évnyi paksi ifi-szolgálat után, és a kései ’90-es évek DVTK-jának egyik alapembere lett. Debütálására 1997 augusztusában került sor, a Zalaegerszeg elleni 4-0-s győzelem alkalmával, ahol csereként lépett pályára a 71. percben. Első szezonjában piros-fehérben 26 mérkőzésen szerepelt, márciusban pedig első találatát is megszerezte, miután a büntetőpontról a csapat második gólját szerezte a Tiszakécske elleni 4-0-s diadalon.

---

---

Második diósgyőri szezonjában még ennél is többször, 31 alkalommal képviselte a DVTK-t, a felejthetetlen ’98-as őszi menetelésnek pedig elengedhetetlen része volt Buzás. A történelmi, Újpest elleni idegenbeli győzelem (3-1) második gólját magára vállalta – ami a csapat első bajnoki győzelméhez vezetett a 4. Kerületben több mint négy évtized után – csupán egy héttel azután, hogy a Vasas hálójába (4-2) két gólt vert 1998 augusztusában.

A szezont hat góllal zárta a felnőtt karrierjét Diósgyőrben beindító játékos, összesen pedig 57 bajnoki, és 7 gól volt a mérlege az Acélvárosban. 1999-ben a Sopron csapatához igazolt, később megfordult Kispesten, illetve Dunaújvárosban, néhány évre pedig juniorklubjához, a Pakshoz is visszatért.

---

---

Téger István – 1997. Július 1.

Buzáshoz hasonlóan, ő is 1997 nyarán érkezett Diósgyőrbe, az élvonalba frissen visszatérő, a már legendássá vált, 3. Kerületi TVE elleni piros-fehér arcfestésekről emlékezetes osztályozó-párharc sikeres abszolválása után. Az NB1 kapuin négy év után újra kopogtató Diósgyőr egy kisebb hadsereggel, 14 új szerzeménnyel vágott neki az 1997/98-as kiírásnak, amelyből Lipták Sándor akademistán kívül mind frissen igazolt játékosok voltak. Sokak neve azóta már feledésbe merült a diósgyőri történelemkönyvekben, néhányuknak azonban sikerült maradandót alkotniuk piros-fehérben.

A nagykárolyi hátvéd az utóbbi csoportba sorolható, hiszen első mérkőzésén – hátvéd létére – kaput talált a Honvéd 5-1-es megsemmisítésénél, amivel a Diósgyőr méltó bosszút vett a fővárosiakon az 1992/93-as idény utolsó játéknapjáért, ahol a piros-feketék győztek 5-1-re.

---

---

Téger a szezon további részében egy gólt szerzett, 26 mérkőzésből pedig nyolcat hozott le kapott gól nélkül a védő. Az 1998/99-es kiírásban a Vác elleni, 10. fordulót leszámítva minden egyes bajnokin pályára lépett – ez több, mint 2900 percet jelent piros-fehérben – hat meccsen sikerült clean sheet-et tartania, az ellenfelek kapuját pedig négyszer is bevette. Legutolsó diósgyőri mérkőzésén 18 perc alatt duplázni tudott a BVSC-Zugló ellen, ami méltó lezárása volt az 1999 nyarán Kispestre igazoló hátvéd Andrássy Gyula utcában töltött idejének.

---

---

Kiser László – 1990. Július 15. & 1996. Július 15.

A tiszaújvárosi születésű középpályás tagadhatatlanul az egyik legemlékezetesebb tagja volt a ’90-es évek Diósgyőrjének. Elsősorban azért, mert két részletben is, több mint 120 bajnokin erősítette a DVTK-t, továbbá az évtized számos, piros-fehér szemüveggel nézve ikonikus mérkőzésén is a pályán volt. Ilyen például az 1991 márciusi, Honvéd elleni győzelem a Kupában – ahol a DVTK másodosztályú csapatként ejtette ki a szezon végén bajnokicímet ünneplő 19. Kerületieket, de játszott a Szeged (1991), illetve 3. Kerületi TVE (1997) elleni győzelemmel végződő osztályozókon is.

---

A DVTK osztályozós múltjáról itt tudsz olvasni:

https://www.amigeleken.hu/hirek/a-dvtk-multja-az-osztalyozokkal-2025-03-21

---

A középpályás 1990 augusztusában öltötte magára először a DVTK címeres mezét, a Debreceni MTE elleni NB2-es találkozón, első gólját pedig a Kazinczbarcika hálójába lőtte szeptember 19.-én, ami egy pontot ért a csapatnak. Első NB1-es gólját tökéletesen időzítette, hiszen nem kisebb rivális védelmét törte meg, mint a Nyíregyháza Spartacusét 1992 szeptember 19.-én, ami zsinórban a harmadik DVTK-győzelmet (1-0) eredményezte a Keleti El-clasicót illetően.

---

---

A szezon végén Kazinczbarcikára igazolt, 1996 nyarán azonban visszatért az Acélvárosba, és tagja volt az NB1-be visszajutó csapatnak. Kiser eredményes volt az igencsak legendásnak számító, Kispest 5-1-es kitömésének, ami a DVTK első NB1-es győzelme volt 1993 áprilisa óta – ahol a DVTK fanatikusok által “Marci”-nak becézett középpályás szintén a pályán volt.

Az évad utolsó fordulójában nemcsak hogy sikeresen bevette a Videoton kapuját, megszerezve a csapat negyedik gólját a 4-1-es győzelemben, de Dávid Gábor kiállítása után kapusként is megvillantotta tehetségét, miután hárította Róth tizenegyes-kísérletét.

A kiírást négy góllal zárta Kiser, az 1998/99-es szezonban pedig tobábbi két találattal növelte gólszámát. Az idény végén újra távozott, viszont nem kellett sokáig hiányolnia a diósgyőri szurkolókat, hiszen 2001-ben harmadjára is magára öltötte a DVTK címeres mezét. Visszavonulása után edzőként támogatta a klubot, 2002-től 2021-ig U11-től U-21-ig az összes korosztályos csapat kispadján ült.

---

https://www.amigeleken.hu/hirek/kiser-laszlo-orommel-dolgozom-a-gyerekekkel-2-resz

---

---

Varga Sándor – 1994. Július 1.

Eleinte ’94 tavaszán került Angyalföldről Miskolcra Varga Sándor, majd nyáron véglegesen a DVTK játékosává vált. A nagyváradi hátvéd négy, számára és a szurkolóknak egyaránt felejthetetlen évet töltött Miskolcon, és a Vasas-ban töltött másodhegedűs szerepe után sikerült bebizonyítania, hogy van keresnivalója az NB1-ben.

Első gólját a Kaba FC ellen (1-1) szerezte a mérkőzés hajrájában 1994 szeptemberében. Játszott mind a ’96-os, Fehérvár Parmalat elleni vereséggel végződő osztályozó-párharc mindkét találkozóján, illetve az egy évvel későbbi TVE elleni diadalon is.

---

---

Az élvonalbeli visszatérés első kiírásában 17 mérkőzésen lépett pályára, és két egymást követő bajnokin is megzörgette a hálót a Vasas (1-2), illetve Debrecen (2-0) ellen. 1997 őszén a Népsport osztályzata alapján bekerült az “Ősz válogatottjába” csapatársa, Rácz Róbert társaságában. Az évad végén, miután Tornyi Barnabás tudtára adta, hogy az 1998/99-es idényben nem számol vele, Tiszaújvárosba szerződött, ahol két évet töltött el.

Visszavonulása után Olaszországba költözött, elmondása szerint változatlanul követi a DVTK meccseit, sőt, néhány egykori diósgyőri csapattársával, például Földvári Tiborral, Nagy Sándorral, vagy Farkas Jánossal továbbra is kapcsolatban áll. 101 mérkőzésen 11 gólt szerzett diósgyőri színekben.

---

Az Amígélekén 2013-ban készült interjúját Varga Sándorral itt tudod elolvasni:

---

https://www.amigeleken.hu/hirek/dvtk/varga-sandor-a-szivem-orokre-diosgyori-marad-2019-07-31

---

---

Frunza Danut – 1999. Július 1.

Mindössze egy szezont töltött Borsodban a román gólvágó, azonban ennyi idő is elegendő volt neki, hogy maradandót alkosson. Frunza Danut pályafutását a Craiova csapatában kezdte, majd a CSM Resitát is megjárta mielőtt a Diósgyőrhöz szerződöt 1999 nyarán.

Minden idők egyik legjobb DVTK debütálását produkálta, amikor első NB1-es mérkőzésén kétszer is bevette az ősi rivális Nyíregyháza kapuját az 1999/00-es szezon nyitónapján, amivel mindössze a negyedik diósgyőrivé vált, aki duplázni tudott a Nyíregyháza ellen.

---

---

A káprázatos teljesítmény tökéletes előrevetítése volt annak, amit a román légiós nyújtott Miskolcon töltött ideje alatt: duplázni tudott az Újpest 33 év utáni újboli hazai legyőzésén is (4-1), a szezon végére pedig 24 mérkőzés és 10 gól volt a csatár mérlege. A gólvágónak egyébként mindegyik találata pontot ért a csapatnak, hiszen semelyik mérkőzés, amelyen kaput talált, nem végződött vereséggel. A végül kieséssel, és rövid megszünéssel záródó szezonban Frunza volt a pislákoló remény az inkompetens vezetők miatt a süllyesztő felé tartó klub életében. Sajnos az évad házigólkirályának törekvései sem tudták megmenteni a Diósgyőrt, 2000 nyarán pedig visszatért Romániába.

Tudom, hogy a történelemben, a labdarúgásban, illetve általában az életben haszontalanok a “mi lett volna ha” gondolatok, de néha mégis akarva-akaratlanul belegondolok, miként alakult volna a DVTK sorsa, ha néhány évvel korábban érkezik a gólgyáros, és több idő jut neki az Acélvárosban...

---

---

Kákóczki István – 1997. Július 1.

Be tudja-e szökni magát egy játékos csapatának szurkolói szívébe, ha közvetlenül a legfőbb riválisától érkezik? Ha Kákóczki István esetét vizsgáljuk, a válasz egyértelmű igen. A mezőkeresztesen született középpályás öt évet húzott le Nyíregyházán, mielőtt csatlakozott a DVTK-hoz 1997 nyarán. Mindössze egy órányi játék után megszerezte első diósgyőri találatát a védő, hiszen a Honvéd 5-1-es megsemmisítésének negyedik gólja hozzá köthető. A szezonban eredményes volt a ZTE, Vác, illetve Debrecen ellen is, a Győr kapuját pedig egy nem mindennapi találattal vette be 1998 márciusában, egy hétköznap délután 3 órakor megrendezett bajnokin, amelyre a nem éppen szurkolóbarát időpont ellenére 18.000 DVTK fanatikus volt kíváncsi.

---

---

Az 1997/98-as kiírásban 7 gólt szerzett, ami a házi góllövőlista második helyére katapultálta – nem rossz egy védő első szezonjában. A maradék két miskolci évében nem iratkozott fel a góllövőlistára egyszer sem, azonban a védelem egyik állandó tagjává vált. Összesen 75 mérkőzésen képviselte a Diósgyőrt, 16 clean sheet, és 7 gól fűződik nevéhez.

---

---

Kulcsár Sándor – 1997. Július 1.

A szilágyperecseni játékos öve alatt 15 év profi futball volt, mire Diósgyőrbe sodorta az élet. Érdekesség, hogy első NB1-es piros lapját is a DVTK ellen szerezte a Békéscsaba színeiben, 1993 áprilisában, egy olyan találkozón, amin egyébként betalált. A viharsarkiaknál 147 bajnokin 43 góllal tette le a névjegyét, a Diósgyőri Stadionban pedig pont ott folytatta, ahol a Kórház Utcai Stadionban abbahagyta. A ZTE 4-0-s kiütésén szerezte meg mindjárt első kettő diósgyőri találatát 1997 augusztusában, de bevette a Vác, BVSC, Tiszakécske (kétszer), illetve az MTK kapuját is, sőt, korábbi csapata, a Békéscsaba ellen is eredményes tudott lenni.

---

---

A szezont 13 góllal zárta a bombázó, ami házi gólkirályicímet jelentett, és a következő idényben sem hagyott alább a lendülete. Rögtön az első fordulóban duplázott a Dunaferr otthonában a 3-2-re megnyert bajnokin, betalált a hajmeresztő, kilenc-gólos thrilleren a Győri-ETO ellen (5-4), a 3. Kerületi TVE kapujába pedig három gólt vágott, egyrészt emlékeztetve a fővárosiakat arról, hogy hanyadik kerületből érkeztek, másrészt megtörve ezzel a DVTK 16 éve tartó “mesterhármastalanságát” az NB1-ben, hiszen a legutolsó piros-fehér játékos, aki élvonalbeli találkozón triplázni tudott Borostyán Mihály volt 1982. Október 2.-án, a Békéscsaba ellen (4-2). Ha mindez nem lenne elég, Kulcsár talán legjobb diósgyőri performanszát a szezon egyik legfontosabb találkozójára tartogatta, a Ferencváros ellen. 1998 októberében a DVTK egy azóta a klub történelmében méltó helyét elfoglaló mérkőzésen 4:3 arányban verte meg a zöld-fehéreket az Üllői Úton, Kulcsárnak pedig 18 perc kellett ahhoz, hogy kétszer is bevegye Udvarácz kapuját, ezzel Penderi György 1942-es teljesítménye óta az első diósgyőri játékos lett, aki duplázni tudott a kilencedik kerületben. A zöld sasokat annyira lenyűgözte a veterán csatár teljesítménye, hogy 1998 telén leigazolták. Kulcsár Sándor 49 bajnoki mérkőzésen 22 gólt szerzett a DVTK színeiben.

---

---

Turóczi Mihály – 1997. Július 10.

Turóczi is a ’97-es új szerzemények egyike volt. Habár a statisztika nem volt túl kedves a középpályáshoz, hiszen ittléte alatt egyszer sem talált be, az Andrássy Utca 62.-ben töltött két éve alatt fontos része volt a csapatnak, és a kései ’90-es évek emlékezetes DVTK mérkőzésein rendre a pályán volt, például a Vidi elleni 4-1-es diadalon, vagy a TVE 5-1-es mészárlásánál. Debütálására a Győr ellen került sor a 4. Fordulóban, első diósgyőri szezonjában pedig 22 bajnokin lépett pályára. 1998 nyarán három Intertoto-kupa meccsen képviselte a DVTK-t, az 1998/99-es kiírásban pedig kivívta helyét a rendszeres kezdőtizenegyben, és szinte alapembere volt a csapatnak. Mind a Megyeri úti, mind a Ferencváros elleni, történelmi győzelmeken szerepelt a kezdőcsapatban, a 7 mérkőzéses veretlenségi széria alatt pedig két találkozót leszámítva mindegyik bajnokin pályán volt. Utolsó mérkőzése piros-fehérben a Nyíregyháza elleni Keleti El-Clasico volt 1999 júniusában, nyáron pedig a szabolcsiakhoz igazolt, - ahol a következő hat évet töltötte – bemutatkozására pedig épp a DVTK ellen került sor, így elmondjatja magáról, hogy két hónap leforgása alatt mindkét oldalról megtapasztalhatta a keleti rangadót.

---

---

Kotula László – 1996. Május 14.

Az újabb bizonyíték, hogy nem feltétlen kell sok időt eltöltenie egy játékosnak egy adott klubnál ahhoz, hogy a nevét évtizedekkel utána is emlegessék. A szikszói születésű Kotula az Encsi VSE-ben kezdte karrierjét, ezután megfordult Kisvárdán, és falujának csapatában, 1996 nyarán pedig a régió legnagyobb klubjában is megmutathatta magát. A 21 éves fiatalember élt is a lehetőséggel: debütálásán két gólt lőtt a Sényő kapujába, majd a Kecskemét elleni 7-1-es győzelemből is egy góllal vette ki a részét. A kiírás végén a DVTK osztályozót játszhatott a Fehérvár-Parmalat csapatával az NB1-es indulásért, Kotula pedig itt is eredményes volt, hiszen a 2-1-re elbukott odavágó után az ő góljával dolgozta le a hátrányt a csapat 15.000 tomboló diósgyőri előtt. Sajnos ismerjük a végkimenetelt, a Fejér-megyei csapat a 97. percben döntött a bentmaradás sorsáról, a piros-fehér színekben pompázó vasgyári lelátó pillanatait azonban még a vereség sem teszi kevésbé édessé.

---

---

Szerencsére sokáig nem kellett szomorkodnia sem a Diósgyőrnek, sem Kotulának, aki első teljes szezonjában instrumentális része volt a feljutásnak, a házigólkirályi cím Nagy Sándorral való közös elhódítása mellett a 3. Kerületi TVE elleni osztályozó visszavágójának első gólját tulajdonképpen ő szerezte, ám a labda szerencsétlen megpattanása miatt a jegyzőkönyvekben öngólként szerepel. Az élvonalban mindössze 7 találkozón jutott neki szerep, 1998 nyarán pedig Sárvárra igazolt.

---

---

Egressy Gábor – 1998. Július 1.

Egressy Gábor igazi vándormadárként tevékenykedett a magyar futball-szcénában a ’90-es, illetve 2000-es években, hat különböző egyesületnél is megfordult, két különböző átigazolási időszakban viszont csak egy klub tudta elcsábítani, a Diósgyőr. A pályafutását Újpesten útnak indító csatár az MTK-tól érkezett Diósgyőrbe 1998 nyarán. A korábbi UTE, illetve BVSC játékos hamar munkához is látott, debütáló mérkőzésén az ő gólja (is) kellett a három pont elhozatalához a Dunaferr stadionjából, két héttel később pedig első dupláját is megszerezte a Vasas ellen. A 6., illetve 12. forduló között további hat találattal növelte gólmutatóját: három egymást követő mérkőzésen rendre eredményes volt a Győr-Haladás-ZTE nyugati hármas ellen, a Vác kapujába kettőt gurított, és természetesen betalált azon a bizonyos Ferencváros elleni találkozón is ’98 októberében. Novemberben az első diósgyőri játékos lett Borostyán Mihály húsz évvel azelőtti teljesítménye óta, aki duplázni tudott a fehérváriak otthonában, ami pedig ennél is elképesztőbb, hogy mindkét gólját a mérkőzés utolsó 20 percére hagyta, így az egyéni rekord mellett duplája három pontot ért a DVTK-nak

---

---

Tavasszal is folytatta riválisaink kísértését, a szezon során másodszor is gólt lőtt a Ferencvárosnak, utolsó gólját a szezonban pedig mesébe illő módon az ősi rivális tirpákok kapujába lőtte, aminek köszönhetően 1995 után nyert újra a csapat a piros-kékek ellen. A kiírást 17 góllal zárta Egressy – ez a DVTK történelmében a második legtöbb gól, amit egy játékos egy szezon alatt szerzett, az első hely Fazekas Zoltán 1941/42-es szezonját illeti (20 gól) – amivel a házigóllövőlista első, az NB1-es góllövőlista második helyén végzett. Az évad végeztével búcsút intett a Diósgyőrnek, azonban nem végleg, hiszen 2004 nyarán ismét az Acélvárosr boldogította egy szezon erejéig, az azonban egy másik történet, egy másik napra.

---

A ’90-es évek nosztalgiája pedig nem lehet teljes az évtizedben napvilágot látó diósgyőri ultra-mozgalom nélkül, amely 1992-es megalakulása óta sokszor jobban képviselte a klubot, mint maguk a játékosok. Alább belinkelem az általam leginkább kedvelt videókat a mozgalom korai szakaszairól, mindenkinek jó nosztalgiázást!

---

---

---

---

---

---