Épül, szépül és közben valaki gazdagodik

Diósgyőrben semmi nem változik: újabb milliárdok, újabb beruházások, ugyanaz a rendszer.

Diósgyőrben sokáig azt lehetett hallani, hogy a sikerhez idő, türelem és infrastruktúra kell. Évek teltek el, a türelem már régen elfogyott, az infrastruktúra viszont tovább nő. A pályán közben nem egy épülő klubmodell képe rajzolódott ki, hanem egy olyan rendszeré, amelyben a beruházás önálló céllá vált, a sportszakmai teljesítmény pedig legfeljebb zavaró mellékkörülményként jelenik meg.

Sántha Gergely 2017 októberétől volt a Diósgyőr FC Kft. ügyvezetője, majd 2025 őszén állítólag Petrán Vilmos váltotta ezen a poszton. A váltás azonban nem jelentette azt, hogy Sántha eltűnt volna a DVTK környékéről, a klub elnökeként továbbra is szerepet kapott, a Diósgyőr FC Kft.-nél pedig a cégadatok szerint 2025. október 1-jétől felügyelőbizottsági tagként jelenik meg. Elmondások alapján kijelenthetjük, hogy továbbra is ő irányít a háttérből.

A kérdés ezért nem az, hogy történt-e személyi változás. Történt. A kérdés az, hogy történt-e valódi szemléletváltás. A nyilvános dokumentumok és a friss TAO-adatok alapján a válasz inkább az, hogy nem.

A Sántha-korszak mérlege: sok építkezés, kevés futballsiker

A diósgyőri szurkolók nem stadionokat, pályákat és újabb projekteket szeretnének, hanem futballt. A Sántha Gergely nevével fémjelzett időszakban azonban a klub legfeljebb átmeneti fellángolásokat tudott felmutatni. A DVTK 2020–2021-ben kiesett az élvonalból, majd két év másodosztály után, az NB II 2022–2023-as idényének bajnokaként jutott vissza. Ez nem eredmény, nem is történelmi előrelépés, hanem egy korábbi kudarc korrigálása volt.

A későbbi évek sem a stabilitásról szóltak. Mindenki tudja, hogy a klubnál rövid idő alatt sportigazgatókat és vezetőedzőket váltottak, a keret jelentősen átalakult, de a DVTK újra az NB I-es búcsú felé sodródott. 2026 nyarán már NB I-ből kiesett DVTK-ként beszélhettünk a klubról.

Ez az a pont, ahol a diósgyőri történet több lesz egyszerű sportszakmai kudarcnál, mert miközben a pályán nem épült tartósan sikeres csapat, a háttérben tovább dübörögtek a beruházások.

A TAO-papírok szerint újra milliárdok mozognak

A DVTK honlapján külön TAO-dokumentumok találhatók az akadémiához és az FC-hez kapcsolódóan, a 2025/2026-os időszakra is. Ezekből az adatokból az látszik, hogy a DVTK Akadémia és a Diósgyőr FC Kft. esetében továbbra is hatalmas összegek mozognak beruházásokra és működésre.

A DVTK Akadémiánál 1,061 milliárd forint szerepel nem ingatlan jellegű tárgyi eszköz beruházásra, 2,468 milliárd forint előfinanszírozott ingatlanberuházásra, további 2,373 milliárd forint pedig utófinanszírozott ingatlanberuházásra. Emellett 541 millió forint jut utánpótlás-támogatásra is. Ehhez adódik még a Diósgyőr FC Kft. 611 millió forintos ingatlanberuházási tétele. Vagyis a dokumentumok alapján összesen 7,056 milliárd forintról beszélünk, amelyből az önerőként feltüntetett rész 2,008 milliárd forint.

A TAO rendszer hivatalos célja az MLSZ megfogalmazása szerint az, hogy több amatőr futballista jobb körülmények között játszhasson, és ez hosszú távon a labdarúgás sikeresebbé válásához vezessen. Diósgyőrben viszont éppen ez a kérdés: a milliárdos körülményekből hol van a milliárdos szakmai eredmény?

A beruházási lista önmagáért beszél

A nyílvános dokumentumökban olyan tételek szerepelnek, mint élőfüves nagypályák felújítása, pályavilágítás építése vagy bővítése, labdafogó hálók cseréje, új élőfüves nagypálya építése, öntözőrendszer, kút, szikkasztó rendszer, sporttechnológiai eszközök, mobil lelátó, műfüves pályák, konténeröltöző, kamera, raktárkonténer és további infrastruktúra-elemek.

Ezek önmagukban akár indokolhatók is lennének. Egy akadémiának kell infrastruktúra. A probléma nem az, hogy pályát újítanak fel. A probléma az aránytalanság, miközben a sportszakmai teljesítmény évek óta gyenge, a beruházási gépezet mintha soha nem állna meg.

A diósgyőri modellben mintha nem az lenne az első kérdés, hogy milyen játékosok, milyen edzői program, milyen szakmai kontroll és milyen elszámoltathatóság vezet sikerhez. Hanem az, hogy mi épülhet még.

Kassa: a beruházás már a határon túlra is átér

A fellelhető kivitelezési szerződés alapján a Borsodsport Invest Kft. és a SLOVAK SPORT DEVELOPMENT s.r.o. közös megrendelőként jelenik meg a „Kassai Labdarúgó Akadémiai központ kialakítása – Tervezés és kivitelezés” tárgyú projektben. A vállalkozó az AVA-stav s.r.o., a nyertes ajánlat értékelés szerinti nettó összege pedig 13 125 511 euró. Ebből a tartalékkeret nélkül számított nettó ajánlati ár 9 911 511 euró, az opcionális műszaki tartalom pedig további 3 214 000 euró.

A szerződés szerint a projekt Kassán, Szlovákiában valósul meg, 78 626 négyzetméteres érintett területen. A dokumentum főépületet, légkupola csarnokot, centerpályát, aszfaltozott területeket, parkolókat, öt szabadtéri futballpályát, technológiai raktárat, kertépítést, vízellátást, elektromos csatlakozást, transzformátorállomást és közvilágítást sorol fel.

A szerződés előzményei között az is szerepel, hogy a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vissza nem térítendő támogatást bocsátott ki a megrendelők javára a szervezet kassai tevékenységével és kassai beruházásaival összefüggésben.

Ez a pont elég beszédes. Miközben Diósgyőrben a szurkoló azt látja, hogy a felnőttcsapat újra és újra sportszakmai válságokba fut bele, a klubhoz köthető üzleti és intézményi körben a beruházások már nemcsak Miskolcon, hanem Kassán is folytatódik. A gép tovább forog...

A politikai-gazdasági háttér árnyéka

A DVTK elmúlt éveiben nehéz nem észrevenni azt a mintát, amely a magyar közéletből is ismerős: ha van forrás, legyen projekt; ha van projekt, legyen építkezés; ha építkezés van, akkor a siker látszata már megteremthető akkor is, ha a tartalom hiányzik mögüle.

A klub korábban is jelentős közpénzhez jutott. A HVG 2021-ben arról írt, hogy a DVTK két héten belül összesen 2,6 milliárd forint közpénzhez jutott, ebből 2,3 milliárd forintot a Gazdaságvédelmi Alapból kapott észak-magyarországi sportinfrastruktúra-fejlesztésre és utánpótlásra.

Ez erősíti azt a szurkolói benyomást, hogy Diósgyőrben a vezetői túlélésnek nem feltétlenül a sportszakmai eredmény volt a legfontosabb feltétele. A pályán lehetett kiesni, lehetett edzőket cserélgetni, lehetett koncepciót váltani, lehetett újra és újra nekifutni ugyanannak. A rendszer közben működött tovább.

A valódi kérdés: ki számoltat el kit?

A DVTK-nál ma már nem az a legfontosabb kérdés, hogy van-e még egy felújítandó pálya, egy újabb világítás, egy újabb öntözőrendszer vagy egy újabb határon túli akadémiai projekt. Hanem az, hogy ki vállal felelősséget azért, hogy a milliárdos háttérből nem lett tartós, következetes, számon kérhető futballszakmai teljesítmény.

Ha a klubnál tényleg változás történt volna, akkor először nem újabb beruházási listákat kellene látni, hanem világos szakmai elszámolást: miért bukott meg ennyi koncepció, miért váltottak ennyi vezetőt és edzőt, milyen mérce alapján értékelik az utánpótlást, és ki felel azért, hogy a DVTK a rendelkezésére álló forrásokhoz képest újra és újra megbukik.

Itt Diósgyőrben nem az a baj, hogy épül valami. Hanem az, hogy közben a futball nem épül.

És amíg a klub körül a legbiztosabban működő gépezet nem a szakmai munka, hanem a beruházási rendszer, addig a szurkolók joggal érezhetik úgy: Diósgyőrben soha semmi nem változott.