27-re lapot húztak: miben más a DVTK új projektje, mint az összes többi?

Sajtófigyelő - m4sport.hu

Mindenki nagyot nézett, amikor a labdarúgó OTP Bank Ligában látszólag erőn felül teljesítő Diósgyőrnél megváltak Bajúsz Endre sportigazgatótól, hát még akkor, amikor a helyére a 27 éves Horváth Csengert nevezték ki! A fiatal szakember be is rúgta az ajtót Miskolcon: olyan dolgokról kezdett el beszélni, amelyek a magyar futballközbeszédnek nem alkotják szerves részét. Konkrétumokról.

Az m4sport.hu-n megjelent összeállításból idézünk.

Két nappal Dr. Bajúsz Endre távozása után a DVTK sajtótájékoztató keretein belül bemutatta új sportigazgatóját: Horváth Csengert. A szakemberrel kapcsolatban első blikkre mindenki az életkorát emelte ki – nem mindennapos, hogy egy élvonalbeli klub szakmai munkáját egy 27 éves férfi (srác?) vezesse. Horváth mégsem nyeretlen kétéves a fociban: sportigazgatóként dolgozott már Szentlőrincen, játékosmegfigyelőként Debrecenben, az MTK-nál és Győrben, illetve a Stars and Friends menedzseriroda játékoskiválasztásában is tevékenykedett. De ilyen hatalommal, felelősséggel nyilván még soha nem bírt, ez egy egészen más dimenzió a karrierjében.

Diósgyőri szerepvállalása egy igen rendhagyó powerpointos prezentációval kezdődött, amit láthatóan nem amolyan koleszos módon, előző éjjel rántott össze. Ez egyben rá is mutat egy ilyen váltás jelentőségére: a papíron aznap kinevezett Horváth nemcsak a ppt-t pakolta össze, de úgy ült le a sajtótájékoztatóra, hogy előtte már kielemezte a klub helyzetét, kérdőívet küldött ki az akadémiai dolgozóknak, összeállított egy futballstratégiai osztályt. Nem november 6-a volt tehát az in medias res, ehhez az átkattanáshoz komoly megelőző munka kellett – Magyar Mátyásék és a leendő sportigazgató részéről is.

A mutatós prezentáción túl miben kínál mást Horváth víziója bármelyik másiknál? Hiszen a magyar futball legfelkapottabb paneljeit ő is elsütötte: futball- és klubfilozófia, saját nevelésű fiatalok, támaszkodás a helyi hagyományokra és társai. Van azonban egy mindent felülíró innováció, ami Magyarországon igen különleges:

Horváth egy klubszintű stílus megvalósítását határozta meg. Tehát nem a vezetőedző rajzolja meg a pályára kirakott futball képét, hanem a sportigazgató, vagy ha úgy tetszik, maga a klub.

Horváth Csenger két tényezőt nevezett meg a keretkialakítás kapcsán, amellett, hogy hozott anyagból dolgozik, és a keret korfáján, légiósmennyiségén és létszámán sürgősen változtat:

• Elvárások a játékosok felé, amelyek konkrét fizikai mutatókon alapulnak, tehát egyértelműen számonkérhetőek. A részletekbe nem ment bele a sportigazgató, de azonnali hivatkozási alapot nyert a tisztogatási projekt.
• A keret létszáma 25 fő lesz. Négy kulcs-, tíz kezdő-, négy rotációs és hét projektjátékos.

A kategóriákat egyesével aligha kell magyarázni, legfeljebb utóbbit, amelyet a sportigazgató így definiált: „Ha egy projektjátékost elkezdünk építeni az első csapatban, akkor rövid távon, tehát nem az első meccsen, de gyorsan felveszi a ritmust, és az első csapat céljainak megfelelő teljesítményt tud nyújtani, azaz nem rontja le a csapat teljesítményét. Középtávon pedig rendelkezik továbbértékesítési potenciállal.”

Nagyon tömören: a fiatalok.

A játékosok kategorizálása és a légiósstop (külföldi legfeljebb kulcs- vagy kezdőjátékos legyen, esetleg projekt, ha nincs az akadémián és a piacon elég magyar) a klubfilozófia megvalósításának része, Horváth pedig meg is kezdte a takarítást: a kimondottan Radenkovics kérésére érkezett Mohamed Rharsallának és az NB III-ban is csak epizódszerepig jutó Herbák Máténak már ajtót is mutatott. Az első fecskéken túli átalakulás megintcsak nem jövő hétre esedékes, valószínűleg beletelik a szezonba, hogy kialakuljon a sportigazgató által felvázolt humánerőforrás. Van viszont ezzel kapcsolatban égetőbb kötelesség: az MLSZ „fiatalszabályában” rögzített 325 millió, illetve az Nemzeti Sportügynökséggel kötött megállapodást követő támogatás is eleme a költségvetésnek, azaz annak már a mostani szezonban is kötelező megfelelni. Horváth úgy fogalmazott, „a fiatalokat nem elrejteni, hanem megmutatni szeretnék”, piacképesség pedig értelemszerűen játékpercekből lesz, vagyis a fiatalok pályán tartása egybeesik a miskolci szándékkal is. Ugyanakkor az első bajnokikat követően a Diósgyőr visszaesett ebben a mutatóban, a 4-10. fordulóban rendre csak egy fiatalt szerepeltetett, a keletkezett deficitet pedig értelemszerűen az idény hátralevő részében kell pótolni. Az NSÜ részéről ráadásul meccsenként két csikó folyamatos játszatása az elvárás, mondjuk könnyít a DVTK dolgán, hogy a 2003-as születésűek is itt még támogatott korosztálynak számítanak, azaz Jurek Gábor vagy a Fradinak bombagólt lövő Bényei Ágoston is pörgeti az egyenleget a játékával.

A légiósok tömeges áramoltatása is jelzi, hogy az utánpótlásnevelés terén jókora lemaradásai vannak a DVTK-nak, amelyet feltett szándékuk most behozni: a kurzus kiemelkedő célja a fiatalok mielőbbi értékesítése.

A lehetséges banánhéjak

Nagyon igényes a ppt, tök ígéretes a mögöttes tartalom is, de óriási talány, megvalósítható-e a Horváth és Magyar által megálmodott út ebben a közegben.

Nyilván a legégetőbb kérdés az eredményességé: lehet-e játékosokat termelni a piacra úgy, hogy közben a heti eredmények ne érezzenek semmilyen visszaesést, sőt a csapat 45 év után ismét térjen vissza a dobogóra? Az aktuális elvárás továbbra is az első hat, ami egyelőre adott, de úgy kell ezt az építkezést végrehajtani, hogy a csapat ne érezze látványosan ennek az ingatag mivoltát, a tabella egy elég labilis dolog, ebben a 12 csapatos NB I-ben pedig nincs sok idő kísérletezni. Horváth is kiemelte, hogy a szurkolókat nem kimondottan hozza lázba, ha unos-untalan „klubfilozófiát” kapnak válaszként egy vereségsorozatra, napjaink értékrendjében az eredményjelzőre írt két szám az elsőszámú mérvadó. A DVTK pedig pláne nem az a klub, ahol a csendes és békés szurkolótábor egykedvűen vesz tudomásul rossz eredményeket, nagyon fontos lesz az új menedzsmentnek, hogy az átmeneti időszak és pláne az azt követő évek legalább az OTP Bank Liga első felét hozzák, mert az ne feledjük, itt állt a Diósgyőr, amikor Horváth érkezett, s célként is ezt jelölte meg minimumként. Tartós visszaesésnél a klubvezető hiába mutogat klubfilozófiára, a türelem pedig idehaza ismeretlen fogalom.

Szintén kérdőjeles, miként ültethető át a valóságba Horváth Csenger keretkialakítási modellje. A diasoron a szűz számok még elmennek, de végtére is, emberekről, közösségekről beszélünk, amelyeknek a belső dinamikája meglehetősen érzékeny. Nyilván minden öltözőnek megvan a maga hierarchiája, de mi van akkor, ha ezt a klub intézményesíti? Mekkora feszültséget szül egy játékosban a belső kasztrendszer, tudja-e ezt kezelni vezetőedző, aki ráadásul nem is felelős érte? Ne feledjük, a futballisták nem sakkbábuk, nem úgy működnek, hogy az ember felrak két huszárt (bár Diósgyőrben csak egy van) és akkor azok jusztis L-alakban lépkednek.

Vajon elegendő-e 25 játékos, ha abból hét eleve a „projekt” kategóriába esik? Megbomlaszthatja-e a rendszert egy-egy sérüléshullám vagy egy szimpla negatív széria? Ha a fiatalszabályhoz projektjátékosoknak kell játszania, nem vesznek-e el túl sok játékpercet az alapemberektől? Bár igazából az összes kérdés ugyanoda vezethető vissza: egy klub milyen mértékben skatulyázhatja saját játékosait? S hogy tud reagálni arra, ha az általa megálmodott rendszerben rések, anomáliak keletkeznek?

Tovább az m4sport.hu-ra a teljes cikkre >>>>>>

forrás: m4sport.hu