Pikáns kis összecsapás

Lehet azon vitatkozni, hogy mennyire életszerű az a jelenség, hogy mondjuk a Kisvárda csapata a magyar labadrúgás első osztályában vitézkedik, de ha már előállt ez a helyzet, akkor nekünk nem marad más lehetőség, mint megmérkőzni velük és lehetőség szerint győztesen hagyni el a pályát. Előre kell bocsájtanom, hogy én most, itt a gép előtt azonnal aláírnám a döntetlent.

Miért? Hosszú idők óta először megyek idegenbe mérkőzésre és mielőtt megkapnám, hogy divat vagyok, az egészségi állapotom miatt nem utaztam. Viszont a legutóbbi három meccsen, amin voltam, kaptunk tizenöt gólt és nem rúgtunk egyet sem. Nem túl jó ómen az, ha én is megyek a csapattal, ez az egyik. Ott van másodiknak rögtön Bódog Tamás személye, akit én nagyon kedvelek. Szépen lassan elkezd majd látszani a keze munkája a csapaton és ha elkezd úgy játszani a Várda, ahogyan mi éledeztünk Tamás keze alatt, akkor nem lesz kellemes ellenfél senkinek. Talán ez a hétvége még nem ilyen lesz.

Öt pontra vagyunk tőlük és nem kellene közelebb engednünk magunkhoz őket. Sőt, ha lehet, akkor növelni kellene a távolságot, hogy minél előbb bebiztosítsuk a helyünket a következő évre is. Attól, hogy aláírnám a döntetlent, mérhetetlenül tudnék örülni a győzelemnek.

Az a kevés jegy már a hét elején elfogyott és a csapat számíthat a szurkolók támogatására. Hiába tudunk csak kis létszámban menni, a hangulat biztosan nagyszerű lesz majd a szektorunkban. A rendőrség is készül, már előre jelezték a fokozott ellenőrzésre lehet majd számítani.

Szürke kisváros, szürke kis csapata lopott címerrel. Nehéz ezt komolyan venni. Legyünk túl rajta és ne kapjunk ki. A lelátón pedig tegyük oda magunkat! Csak a Diósgyőr jó!