Óvatosan a lépcsőn

A napokban, amikor esett az a kis hó és szinte megbénította a magyar közlekedést, a fejembe ötlött ez a lépcsős hasonlat. Persze, a csúszós úton jobb odafigyelni akkor is, ha nem a lépcsőt akarjuk meghódítani, de a csapatunk jutott eszembe, amikor láttam az akrobatikázó embereket az utakon.

Nem is olyan régen még a Fernando csapat nézhetetlen, passzolgatós játékát kellett meccsről meccsre végigszenvednünk, és nem is igazán láttuk a kiutat. Vagyis láttuk, és néhányan hangot is adtunk ennek, de aki kritizált, azt mások a klub ellenségének kiáltották ki. Persze, megint bebizonyosodott, hogy nem pesszimizmus meg fikázás az, amikor nem aposztrofáljuk marcipános édességnek a szart. Szerintem ez a példa is jól mutatja, hogy a kritikák a legtöbb esetben nem alaptalanok, és azokból lehet tanulni.

Megkaptuk Feczkó Tamást és stábját a csapat élére és bevallom, hogy nekem nem voltak különösebben nagy elvárásaim. Reméltem, hogy száműzi a nézhetetlen játékot és szépen lassan elindul majd valami, amibe kapaszkodhatunk és amiben reménykedhetünk. Elcsípett három pontokban reménykedtem és abban, hogy lassan elmozdulunk a kieső helyről. Úgy voltam vele, hogy mindegy milyen játékkal, de nyerjünk meccseket.

Amikor pedig nyertünk már elég meccset ahhoz, hogy ne fenyegessen minket a kiesés szele, és esetleg igazolunk is pár embert, akkor majd lehet finomítani a játékot. Lehet kicsit többet törődni a szebb játékkal és a taktikával.

Ezeket a lépcsőfokokat kell meglépnünk kellő körültekintéssel és nem szabad elsietni semmit. Éppen ezért is meglepő, hogy sokan kiritizálják a csapatot a meccsek után, hogy nem volt elég szép a játék. Sokszor nem volt, ez igaz, de legutóbb is három pontot ért. Most a többi tényező nem számít még annyira. Az első lépcsőfokon állunk még és el kell egy kis időt töltenünk itt, hogy erőnk legyen a következőre.

Apróbb dolgok látszanak. Lassan javul a csapat erőnléte és felforgatott védelemmel is stabilak tudunk maradni. Küzdenek egymásért a srácok a pályán és ilyenkor én azt érzem, értünk is küzdenek. Nem a világ legjobbjai, de DVTK mezben így kell játszani. Nekem ez fontos!

Szóval, türelem. Nagyon bízom benne, hogy fogunk feljebb is lépni a szünet után, és akkor a fanyalgók is elégedettebbek lesznek.

Vasárnap a Fradi ellen is lehet keresnivalónk én úgy érzem. Erős a zöldek kerete, de azért csak lenyomtak egy nemzetközi meccset hétközben és utaztak is eleget. Biztosan fel lesz kicsit forgatva a csapatuk és lesznek fáradt játékosok is a pályán. Remélem, hogy tudunk élni ezzel a lehetőséggel és legalább egy pontot itthon tudunk tartani majd. Nem lehetetlen küldetés.

A végén meg bármi lehet. Ott leszünk a lelátón és szurkolunk nekik, hogy sikerüljön. Végre focihangulat lesz és jó kis létszám a stadionban. Remélem, boldogan mehetünk el a szünetre, mert kapunk a fa alá legalább egy pontot.

Támogatom az amigeleken.hu oldal munkáját 500 forinttal: