Kedves Magyar Válogatott Labdarúgó!

Kedves Magyar Válogatott Labdarúgó!

Most sírsz. Elcsuklik a hangod. Nemhogy végigmondani, végiggondolni sem tudod a mondatot, ami ott tolul benned. Nem tudod, hogy boldog légy vagy szomorú. Lehetetlen, de mindkettő vagy egyszerre. Amit véghezvittél a fizikai- és lelki erődet messze túlszárnyalva, egy nemzetet tett boldoggá. Nehéz elhinni, de azokat is, akik néhány hete még a nevedet sem tudták, azokat is, akik kételkedtek benned vagy korábban ordenáré módon kritizáltak.
Hatalmas dolgot vittél véghez: közösséget formáltál. Nemcsak csapatot. Egy országból alkottál nemzetet. Mehet a kukába az összes Ronaldo mez! Te voltál az, aki piros-fehér-zöldbe öltöztetted a magyar embereket. Bármerre járok, nemzeti színű zászlók lobognak az autókon. Megtanítottad, mit jelent összetartani, bízni és hinni. Miattad teltek meg Marseille utcái éneklő magyarokkal. Miattad borult piros-fehér- zöldbe az Eiffel-torony. Miattad fogyott el több ezer szürke mackóalsó a boltokból. Miattad borultunk önfeledten egymás nyakába idegenekkel.

Hálás vagyok Neked, hogy többé nem kell pironkodva beszélnem a magyar fociról, és nem néznek agyhalottnak, mert meccsre járok. Köszönöm, hogy varázsoltál, és ez a „valami szép” már bearanyozza az egész életemet.

Libabőrbe öltöztem, és én is sírok. Még nem tudok mit kezdeni a leírhatatlan ajándékkal, amit kaptam Tőled. Nekem adtad a megbocsátás kulcsát, hogy örökre elengedhessem negyvennégy év keserűségét és kihagyott ziccereit. Elfeledem a megalázó vereségeket, amik után némán autóztunk hazáig a srácokkal. Csak előre nézek és pozitívan gondolkodom, ahogy Dárdai Pál tanította. Hiszen Te veretlenül jutottál tovább az EB- csoportodból. Végtelen szorgalommal, szerénységgel és alázattal bizonyítottál. Azoknak a sztároknak is méltó ellenfele voltál, akiknek sokmilliószorosan magasabb az értéke a tiédnél. Most is nevetnem kell, ha elképzelem, hogy C. Ronaldo a 3-3-as meccs után titokban rákeres a neten, merre is van az a Nyírlugos. Aztán végignézheti a többit is: Diósgyőr, Kazincbarcika, Felcsút, Balassagyarmat. Na, ezt a sort mondd utánam, te portugál!

Kedves Magyar Válogatott Játékos!

Ezentúl egész Európa tudja, ki vagy. Egy LABDARÚGÓ, akire büszke 15 millió magyar. Egy EMBER, aki ebben a gyakran széthúzó, agyonpolitizált országban elképzelhetetlen egységet hozott. Te vagy az, aki felemelte ezt a kis nemzetet.

Köszönjük Nektek - Király Gábor (Haladás), Dibusz Dénes (Ferencváros), Gulácsi Péter (RB Leipzig), Bese Barnabás (MTK), Fiola Attila (Puskás Akadémia), Guzmics Richárd (Wisla Kraków), Juhász Roland (Videoton FC), Kádár Tamás (Lech Poznan), Korhut Mihály (DVSC-Teva), Lang Ádám (Videoton FC), Elek Ákos (Diósgyőr), Gera Zoltán (Ferencváros), Kleinheisler László (Werder Bremen), Lovrencsics Gergő (Lech Poznan), Nagy Ádám (Ferencváros), Pintér Ádám (Ferencváros), Stieber Zoltán (Nürnberg), Böde Dániel (Ferencváros), Dzsudzsák Balázs (Bursaspor), Németh Krisztián (al-Garafa), Nikolics Nemanja (Legia Warszawa), Priskin Tamás (Slovan Bratislava), Szalai Ádám (Hannover) - valamint Dárdai Pál, Bernd Storck, és a stáb minden tagjának.

Fekete Zsuzsa írása