Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
José Luquét nem kell bemutatni a DVTK szurkolóinak, de talán Miskolcon is kevés olyan ember akad, aki ne hallott volna már róla. Az egykori diósgyőri csapatkapitány eddigi edzői pályafutásának legnagyobb sikerét érheti el a hétvégén – ennek apropóján kereste meg a minap.hu a piros-fehér legendát.
José Juan Luque Jiménez 2011 telén érkezett a DVTK-hoz, és egészen 2013-as, nyári visszavonulásáig boldogította a miskolci szurkolókat. Szó szerint. A drukkerek annyira megkedvelték megalkuvást nem tűrő, csupa szív játékát, hatalmas bombagóljait, hogy utolsó mérkőzésére minden jegy elkelt. Csodálatos koreográfiával, igazi spanyolos fiesztával búcsúztatták el a középpályást, aki idő közben a csapat kapitánya lett.
Manapság a Real Betis női B csapatának edzőjeként építi karrierjét a diósgyőri legenda, akit Skype-on értünk el.
Hét éve már, hogy elhagytad a Diósgyőrt és felhagytál az aktív labdarúgással. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
A második otthonomnak tekintem Miskolcot és mindig is az lesz. Csak jó szívvel tudok visszagondolni az ott töltött évekre. Remekül éreztem magam és tapasztalhattam, mennyire szeretnek és tisztelnek. Mindenki erre vágyik valahol, nemcsak a labdarúgók.
Játszol még valahol?
A profi labdarúgást befejeztem régen, de azért nem távolodtam el a futballtól. Miután eljöttem Miskolcról, öregfiúk-csapatokban játszottam, például az andalúz-válogatottban. Ezeknek a mérkőzéseknek jótékonysági céljuk volt, hogy pénzt gyűjtsünk a beteg embereknek vagy a nehéz anyagi helyzetben lévőknek.
Sok év távlatából, melyik volt a legemlékezetesebb pillanatod Magyarországon?
A legelső ilyen emlék még az NB II-höz kapcsolódik, amikor több ezren kísértek el minket Nyíregyházára. Az a siker adott olyan lökést, hogy rekordot jelentő győzelmi sorozatot produkálva feljutottunk az élvonalba. A másik felejthetetlen nap természetesen a búcsúmérkőzésemhez fűződik, amikor közel tízezren jöttek ki és csordulásig megtöltötték a stadiont. Jó volt ennyi szurkolót látni a diósgyőri arénában. Fantasztikus volt tudni, hogy miattam jöttek ki ennyien. Az egyetlen rossz érzés csak amiatt töltött el, hogy utoljára futok ki profiként a pályára.
Biztosan minden információ birtokàban vagyunk, hogy bàrkiről is (negatív) véleményt alkossunk? Szerintem csak tapogatózunk a sötétben.
Nekem szimpatikus a mostani csapatunk, Feczkó és a stàbja.
Engem az foglalkoztat most leginkább, hogyan sikerül a keretünket minőségileg fejleszteni. Szurkolók nekik, hogy sikerüljön, mert amikor jól megy a csapatnak, akkor a kedvem is sokkal jobb. Én csak szeretném jól érezni magam és nem szégyenkezni a csapatom miatt. Nem vagyok bonyolult és egyenlőre nincs bennem harag, tiszta lap van.
1 2 >