Egy élet piros-fehérben - Pesti György kínai naplója

Szerző: Jáborcsik András | 2020-10-23 21:21:00

9 évvel ezelőtt, 2011. október 5-én hunyt el Pesti (Pecz) György, aki előbb elismert játékosa volt a klubnak, majd pályafutása befejezését követően a labdarúgó csapat szakosztályvezetője volt, 1962 és 1969 között pedig a klub elnöki teendőit látta el.

Az "Egy élet piros-fehérben" című visszaemlékezésünk második részében egy valódi időutazásra invitáljuk az amigeleken.hu olvasóit. Pesti György kínai naplójának segítségével visszautazunk az ötvenes évek Kínájába.



Pesti 1954-ben tagja volt annak a magyar C-válogatottnak, amelyet a Kínai Labdarúgó Szövetség azzal a nem titkolt céllal hívott meg a távoli országba, hogy a futball tudományának fortélyaira oktassa a kínai focistákat. A válogatott számos edző- és bemutató mérkőzést játszott Kína nagyvárosaiban valamint közös edzéseket tartott a vendéglátó csapatokkal. A válogatott tagja volt - akkor még ferencvárosi játékosként - az a Csányi József is, aki játékosként, szakvezetőként és edzőként több évtizeden át szolgálta a klubot.

Pesti György kárpátaljai származása révén jól beszélt oroszul, ennek köszönhetően a túrán tolmácsként is igénybe vették a szolgálatait. A kínai tartózkodása alatt vezetett naplója visszarepít minket az ötvenes évekbe, egy olyan kor hangulatába nyerhetünk bepillantást, amelyet csak a legidősebb szurkolók élhettek át.


Következzék hát Pesti György kínai naplója:

Budapest – Moszkva vonatút

Az utunk igen kényelmes volt, miután a vonat átlépte a határt, mindnyájan állandóan az ablaknál ültünk és néztük a gyönyörű szép tájakat. Beszélgettünk szovjet emberekkel, akik melegen gratuláltak a londoni 6-3-hoz és üdvözletüket küldték Puskás Öcsiéknek. Sajnálták, hogy nem nyáron utazunk át hazájukon, mert akkor sokkal szebb, mint ilyenkor télen.

9-én hétfőn délután egy óra tájban feltűnt Moszkva és izgatottan vártuk, hogy minél hamarabb közelebbről is megismerhessük a várost. Anna ellenére, hogy Moszkvába csak mint átutazók érkeztünk, mégis igen udvariasan és ünnepélyesen fogadtak bennünket a Szovjet Sporthatóságok vezetői. A pályaudvarról különbuszon mentünk be a város központjába, a Metropol szállodába. Csapatunk három csoportban utazott tovább Moszkvából és olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy a harmadik csoportba kerültem. Így teljes három napot tölthettem Moszkvában.

E három napnak az élményei igen emlékezetesek maradnak mindnyájunk számára. Már az első nap délutánján körülutaztuk Moszkva belvárosát és megtekintettük többek között a hatalmas Lenin könyvtárat, mely a világ legnagyobb könyvtára, a Külügyminisztérium gyönyörű palotáját, az új moszkvai felhőkarcolókat, melyekben Moszkva dolgozói laknak. Egy ilyen hatalmas bérház a Moszkva folyó partján épült és magassága kb. 210 m. Ebben a bérházban a dolgozók teljesen berendezett lakásokat kaptak és csak a ruhájukat kellett az új lakásba vinniük.

Voltunk a Lenin-hegyen, a Lomonoszov Egyetemen, mely 245 m magas. 7500 diák tanul az egyetemen és itt is laknak az épületen belül, melynek 30.000 helysége van. Minden szórakozási és sportolási lehetőséget megtalálnak itt a diákok. Hangversenytermek, színházterem, filmvetítő terem, hatalmas tornacsarnok, gyönyörű fedett uszoda, könyvtár, biliárd termek biztosítják a diákok sportolási és szórakozási lehetőségeit. Minden lakószobában telefon, rádió van elhelyezve. Külön gázfűtéses főzőtermek vannak, ahol azok a diáklányok főzhetnek maguknak ételt, akik önellátóak. Kb. 25 lift szállítja egyik emeletről a másikra az embereket. Mi a földszintről a 18. emeletre egy pár pillanat alatt értünk fel. A lift másodpercenként 3,5 m-t tesz meg és a liften való utazás igen jó érzés volt a repülőút előtt.



Ellátogattunk a Dinamo stadionba is, ahol Bobrovék tartottak edzést, készültek a jégkorong világbajnokságra. Szédületesen gyorsak a szovjet korongozók, nagyszerű a bottetchnikájuk és valóban úgy lőnek, mint az ágyú. Maga a stadion nem aludta téli álmát, az öltözőket csinosították, a futópályán pedig a gyorskorcsolyázók és a műkorcsolyázók tartották edzésüket.



Moszkvában láttam először a Balett gyöngyszemei című szép szovjet filmet szállodánk filmvetítő termében. Néhány szót a szállodáról is: a Metropol szálloda Moszkvának nem a legelsőbb szállodája, mégis úgy tűnt, hogy ettől szebbet és kényelmesebbet már nem lehet elképzelni. Én Szuszával és Babolcsayval egy háromszobás lakásban laktam, ha tetszett, rádióztunk vagy zongoráztunk, mert rádió és zongora is volt a lakosztályunkban. Voltunk a Nagyszínházban is. Itt az Evgenyij Anyegin című operát láttuk Varga András társaságában. Szovjet sportbarátaink még sokfelé el akartak bennünket vinni, de az idő rövidsége miatt „csak” a Metrót nézhettük meg, ezt a gyönyörű földalatti márványpaloták sorozatát. És elérkezett az idő, hogy tovább utazzunk Moszkvából, most már repülőgépen célunk felé, Pekingig.

Moszkva – Peking repülőút

Február 11-én este a Metropol szálloda halljában útra készen vártuk az autót, hogy indulhassunk a repülőtérre, amikor értesítették a szállodát, hogy a gépünk nem indul, mert rossz az időjárás. Életem első komoly repülőútja előtt (a Miskolc-Budapest háromnegyed órást nem számítva) csak most kezdtem tartani a hosszú úttól és még azon a pótéjszakán, amit még Moszkvában töltöttünk, bizony keveset aludtam. Másnap reggel korán keltünk és autóbusszal kirobogtunk a repülőtérre, amely 30 km-re van Moszkvától. A hatalmas gépmadár motorjai már vígan búgtak, mikor beszálltunk és pontosan 9 órakor hagytuk el a repülőteret. A repülőutunk első órái igen kellemesen teltek el, gépünk 2400 m magasságban úszott a hatalmas szovjet síkság felett. A gépben kellemes meleg terjeng, a motorok egyenletesen búgnak. Két órai repülés után jó étvággyal fogyasztottuk el a kapott repülőcsomagot. Közben gépünk felhők fölé emelkedve gyönyörű látványosságot nyújtott utasainak. Mintha hatalmas tejszínhab hegyek és völgyek fölött repültünk volna, olyannak tűnt a felhőrengeteg. Két óra után néhány perccel szálltunk le Szverdlovszk repülőterére. Itt ebédeltünk és rövid pihenés után repültünk tovább és tíz perc múlva ismét gyönyörű felhőréteg fölé kerülve élveztük a repülés gyönyöreit. Moszkvai idő szerint hat órakor Omszk felett repültünk el. Kb. 3000 m magasból a város milliónyi villanylámpája úgy tűnt fel alattunk, mint egy hatalmas villogó gyémánt. Itteni időszámítás szerint már este tíz óra volt. Két órai repülés után, pontosan éjfélkor szálltunk le Novoszibirszkben. Itthon Magyarországon délután hat óra van. Itt átszálltunk egy másik repülőgépbe, miután megvacsoráztunk és egy órai pihenés után elindultunk Irkutszk felé. Moszkvától eddig 3000 km-t repültünk. A repülőút továbbra is igen kellemes. Alig szálltunk fel, ismét elénk rakták az uzsonnacsomagot.

Négy és fél órai repülőút után érkeztünk meg Irkutszkba. Itt is étkezdébe kísértek, de étkezésről hallani sem akartunk, mert az eddig eltelt 18 órai repülőút alatt nem is csináltunk mást, csak ettünk. Az itteni étterem vezetője elmondta, hogy az előző napi csoport igen jó hangulatban volt. Ezzel a csoporttal Palatsek dr. utazott, ő volt a csoport vezetője és ő tudott egyedül oroszul köszönni. Természetesen az étlap átnézése után semmivel sem lettek okosabbak, sem ők, sem az étterem vezető, mire a népszerű Gyula bácsi kukorékolni és kotkodácsolni kezdett és így akarta tudtára adni a szakácsnak, hogy a fiúk tyúkhúst szeretnének enni. Természetesen nagy volt az öröm, mikor Gyula bácsit behívták a konyhába és megmutatták a friss csirkesültet, de még nagyobb volt utána az étvágy.

Itt már éreztük azt, hogy Szibéria kellős közepén vagyunk, -30°C-ot mutatott a hőmérő. Egy kis pihenő után végre beszálltunk egy olyan gépbe, amely már Pekingbe visz minket. Igaz, addig még 12 órán át kell repülnünk. Egy órai repülés után hatalmas hegyek fölött repültünk és nemsokára a Bajkál-tó felett repültünk. Két és fél órai repülés után megérkeztünk Ulan Batorba, Mongólia fővárosába. Magát a várost csak madártávlatból láttuk, a repülőtér 20 km-re fekszik a várostól, a hegyek közötti nagy síkságon terül el 1500 m tengerszint feletti magasságban. Amikor kiszálltunk a repülőgépből, egy tevekaravánt pillantottunk meg. A tevék rakománnyal megrakva haladtak Ulan Bator felé. Rövid pihenő után gépünk ismét a magasba emelkedett és ismét megjelentek alattunk Mongólia hatalmas hegyei. A nagy hegyeket elhagyva hatalmas sík pusztaság felé értünk. A gép vezető pilótája magyarázta, hogy alattunk a Góbi sivatag terül ez, azok a mozgó kis pontok pedig vadállat csordák. Nem lenne kellemes odalent sétálgatni, gondoltam magamban. A hó a sivatag homokjától sárgás volt és odalent az életet az állatcsordák jelentették. A sivatag déli részén még egy utolsó pihenőt tartottunk. Ez a helység alig néhány házból állott, a neve: Szain-Janda. Itt sétáltunk a sivatag homokjában és jelbeszédbe elegyedtünk a sivatag lakóival. Ők mondták, jobban mondva mutogatták, hogy Peking még három és fél óra út. Már eléggé fáradtak voltunk a hosszú utazástól, mégis jókedvűen cicáztunk a sivatag homokjában. Mikor már ismét a levegőben voltunk, az egyik pilóta kijött a vezetőfülkéből és mutatta, hogy ott jobbra alig látható csík húzódik, az a Sárga folyó. Nemsokára megjelent alattunk a híres Kínai fal, mely hegycsúcsokon, völgyeken vezetett keletről nyugati irányban. Lassan sík terület fölé érünk, a repülőgép magasságmérője is mutatja, hogy ereszkedünk lefelé és néhány perc múlva megjelenik alattunk Peking, Kína fővárosa.

Peking, 1954. február 14.

Tegnap, 13-án, amikor leszálltunk a pekingi repülőtéren, először annak örültem, hogy nem kell tovább repülni. 31 órai repülés után igen fáradtnak éreztem magam. A repülőtéren ünnepélyesen fogadtak bennünket. Mindegyikünk kapott egy csokor virágot. Bekísértek a repülőtér várócsarnokába, hol megterített asztalon banán, narancs, alma, csokoládé és egyéb más édesség volt megterítve. Itt addig voltunk, amíg a hivatalos útlevélvizsgálat és csomagkiszállítás meg nem történt. Innen a szép Béke szállodába mentünk autóbuszon, hol az 518-as szobába Tullner Tibivel lakom. A szoba kényelmes, csak a ruhának nincs hely, az egyik asztalon tinta tollal, levélpapír borítékkal, a másik, kisebb asztalon egy vázában szép virág, a tányérban narancs és alma, a másik, kisebb tányéron különböző töltött csokoládék és töltött cukorkák valamint két doboz kínai cigaretta. Megérkezésünk után megfürödtem és lepihentem egy kicsit. Este hét órakor kezdődött a hivatalos bankett, amelyen megjelent Szobek elvtárs, a magyar követ is. A vacsorán több beszéd hangzott el, maga a vacsora kilenc fogásból állt. Volt ebben cápauszony, sült kacsa és sok, nagyon érdekes kínai étel, ami nekem nagyon ízlett, mert mind édeskés. A vacsorán kínai vörösbort és sört ittunk. Este fél 11-kor ért véget a vacsora, utána lefeküdtünk.



Reggel fél 11-kor ébredtünk, megebédeltünk és lepihentünk. Két órakor kezdődött az ünnepség. Kb. fél háromkor kezdődött a mérkőzés, 2-0-ra nyertünk. Az ellenfél a kínai főiskolai válogatott volt. A kapusuk, a középfedezetük, a balösszekötőjük és a balszélsőjük játszott jól.



A vacsora után városnézés volt műsoron. Vacsorára paradicsomleveshez hasonló volt, csak sok zöldséggel és apró húsdarabbal, sült hal, süt csirke burgonyával, banán, narancs és sör. Holnap a csapat az itteni Lokomotív ellen játszik. Én ezen a mérkőzésen nem játszom. A pálya talaja nagyon kemény agyag, egyébként szép kis stadion. Kb. 20.000 ember fér el. Az öltöző kényelmes, az asztalon itt is narancs, csokoládé, keksz, tea, kávé. Ma reggel ismét friss narancs, alma és édesség került az asztalunkra valamint két doboz cigaretta, amit minden nap kapunk.

Február 17. szerda

15-én, hétfőn egy másik vegyes csapat, a Lokomotív ellen játszottunk és 4-0-ra győztünk. Este opera előadáson vettünk részt. Egy régi kínai mese alapján írták az operát, melynek tartalma nagyjából a következő: Tengerek királyának a lánya szerelmes lesz egy favágóba, aki nagyon szépen furulyázik. A király ezt megtudja és börtönbe záratja a lányt. A lány kiszabadul, elszökik otthonról és feleségül megy a favágóhoz. Végig nem voltunk az előadáson, mert másnap, 16-án délelőtt volt edzés. Az operában, a szünetben naranccsal, süteménnyel és teával vendégeltek meg minket. Az ellátás továbbra is nagyon jó. Finom, ízletes ételek kerülnek az asztalra.



16-án délelőtt közös edzés volt. Pali bácsi és Jóska bácsi vezetésével a kínai játékosok is részt vettek az edzésen. A pálya tele volt újságírókkal, sportvezetőkkel, akik jegyzeteket készítettek az edzés lefolyásáról. Az ebéd ismét nagyon finom volt. Ebéd után pihentünk, aki akart, kimehetett városnézésre. Vacsora után ismerkedési est volt. A tánczenekar magyar táncszámokat játszott, többek között az „Apu hogy megy be..” címűt. Itt volt a másnapi ellenfelünk és itt voltak a filmszínésznők, színésznők, akikkel együtt táncoltunk. 11 órakor volt takarodó, mert másnap mérkőzést kell játszani.


A csapat a Császári Palotában

17-én szerdán ismét játszottunk Észak-Kína válogatottjával. Jobbfedezetet játszottam és 3-1-re nyertünk. Ez az ellenfél volt eddig a legjobb. Játékosaik jól kezelték a labdát, nagyszerűen futottak lyukra, csak kapura nem voltak veszélyesek. Sokszor szabálytalanul használták ki a testi erejüket, amit a játékvezető nem vett figyelembe. Ma kaptunk lapokat és azokat is megírom. Most, ahogy ezeket a sorokat írom, itt este 6 óra van, már kezd szürkülni. Otthon ilyenkor 11 óra van délelőtt és amikor otthon ebédelnek, mi már vacsorázunk. Az idő nagyon kissé szeles, de nincs hideg. Jól érzem magam, a lábam egyelőre még fáradt egy kicsit, de már nem olyan merev, mint az első mérkőzésen.



Délelőtt voltam a fiúkkal a városban. Gyönyörű szöveteket, selymeket és mindent lehet kapni. Egy szép bőrkabát magyar pénzben kb. 7-800 Ft. Maga a város egész nap, mint egy méhkas, reggeltől estig rengeteg ember járkál az utcán, sok a kerékpár és a háromkerekű riksa.



Este közös vacsorán vettünk részt, sok jelvényt cseréltünk, összebarátkoztunk a kínai játékosokkal és együtt énekeltük a DIVSZ indulót: „Egy a jelszónk a béke” valamint a „Drága föld” indulót. A vacsora ismét nagyon finom volt. Vacsora után a vezetőségünk kiértékelte a kínai csapatok játékát és ezen, mint tolmács szerepeltem.

18-án reggel korán ébredtem, 8 órakor (!). Ilyenkor itt még majdnem sötét van és megírtam a lapokat. Ma délelőtt fél 11-kor lesz az ebéd és a két magyar csapat tart bemutatót a stadionban 2 órakor.

A bemutatón 4-1-re győzött a fehér csapat. Én a piros csapatban játszottam. Este a honvéd szpartakiádról szóló filmet néztük meg. Ma, 19-én Ádám elvtárssal a rádiónál voltunk, a mai mérkőzést az „Aug. 1.” ellen a központi rádió is közvetíti. Én tartalék vagyok. Sok mérkőzés van és kevés pihenő, így eléggé fáradt a társaság. Tegnap este megkaptuk a sanghaji szálloda cédulát. Itt is Tullner Tibivel együtt lakom az 1010-es szobában. Most délután 1 óra van, otthon reggel 6 óra. Biztosan most fújnak a gyárban és mi most készülünk a mérkőzésre.


Ezt a mérkőzést 2-0-ra nyertük meg. Ez volt a kínai bajnokcsapat. Igen gyorsak és kemények, a játékvezető nagyon jól vezette a mérkőzést. Este a vacsorán részt vettek a TF és az Aug.1. csapatának a játékosai és vezetői, akikkel holnap együtt utazunk Sanghajba. Összebarátkoztunk a kínai játékosokkal, sokat énekeltünk és mutogattunk, de azért megértettük egymást. Holnap este fél 10-kor indul a különvonatunk Sanghaj felé és kb. hétfőn délelőtt 10 óra tájban leszünk ott.

Szombaton, 20-án délután sétáltunk az állatkertben, este a követségen fogadás volt.


A fotón Pesti György a második álló sorban látható, a hölgy fölött jobbra, míg Csányi József az első álló sorban középen sötét öltönyben

Finom húsleves, marhahús paradicsom mártással, paprikás csirke, főtt kolbász tormával, finom Egri bikavér, sör, Kecskeméti barackpálinka és torta volt vacsorára. Vacsora után énekelgettünk Szobek et-sal együtt. Este visszatérve a szállodába, nagy volt a sürgés-forgás, mindenki sietett valahova, csomagolt. Fél 9-kor igen jó hangulatban indultunk ki az állomásra. Az ünnepélyes búcsúztatás után 9:35-kor indult el a vonatunk Sanghaj felé.


Sanghaj, 1954. február 22.

Hétfőn délelőtt 10 órakor megérkeztünk a sanghaji pályaudvarra. Itt is igen udvariasan fogadtak, lányok gyönyörű szegfűcsokrot nyújtottak át mindnyájunknak. Autóbusszal indultunk a városba, a „Szép folyó” szállodába. Itt a tízedik emeleten lakunk Tullner Tibivel az 1010-es szobában. A szobánk igen kényelmes, két íróasztallal, kisasztallal. Két szép fotel van a szobában és van egy mellékhelység, ahol a ruháinkat tarthatjuk. Nagyon szép a fürdőszoba is. Természetesen itt is az asztalkán egy tálban narancs és banán, valamint tányérkán cukorka. Igaz, banán már csak volt, mert mindet megettem. Még az a jó, hogy Tullner Tibi nem szereti. Egyelőre semmi különöset nem tudunk, majd később fogjuk megtudni.

Ebéd után városnézésre indultunk. Rengeteg bárka a folyón, a kikötő környékén hatalmas épületek. Rengeteg ember az utcán. Sanghajnak 6.5 millió lakosa van. Elmentünk az egyik munkástelepre, mely a felszabadulás után épült. Különböző gyárakban dolgoznak és autóbusz járatok viszik őket a munkahelyre. Azelőtt ezek az emberek csónakokban, bárkákban, nádas viskókban laktak. Saját közigazgatásuk van. Kb. 30.000 ember lakik itt.



Innen elmentünk a stadionba, ahol rövid edzést tartottunk. A pálya talaja igen jó, rugalmas. Kb 25.000 ember fér el e lelátón. Az öltözők igen kényelmesek, itt is banán, narancs, csokoládé fogad bennünket, mint mindenhol. Este a Kelet-Kínai Testnevelési és Sportbizottság ünnepélyes vacsorát rendezett a tiszteletünkre. Először egy gyönyörű fogadóba vittek, itt beszélgettünk. Gyönyörű terem volt, hatalmas vázákkal, rengeteg virág, gyönyörű berendezés. Innen a szomszéd terembe mentünk, ahol nagy körasztaloknál vacsoráztunk. Pohárköszöntők után 13 fogásos vacsorát ettünk.

23-án délelőtt fél 11-kor ebédeltünk, utána az Úttörőpalotába mentünk. Ez is gyönyörű épület volt. Innen visszajöttünk és indultunk a pályára. Jobbfedezetet játszottam, 3-0-ra győztünk.


A csapatképen jobbról balra: Babolcsay, Kovács, Henni, Szusza, Vadász, Bagoly, Várnai, Pesti György, Pásztor, Csányi József


Este közös vacsora a Kelet-Kínai válogatott játékosaival együtt. Vacsora után operába mentünk, ahol a Kicsordult kehely című régi operát néztük meg. Érdekes, szép tartalmú opera volt, számunkra a zene szokatlan. Amikor kijöttünk 11 óra körül az operából, elkezdett esni az eső és reggel, 24-én szerdán, amikor ezeket a sorokat írom, még mindig esik. Azt mondják, itt nagyon hosszú az eső. Majd meglátjuk, meddig tart. Ma nincs mérkőzés, csak edzés. Fél 10-kor lesz a reggeli.

Az ünnepi vacsorán a következő fogások szerepeltek: hideg előétel, csirkeleves, csirke vagdalva, bambusz rügy, tengeri hal gombával sült kacsa, cápauszony, csirke sülve, főtt csirke zúza, gombás halleves, hal egybesülve, főtt csirke salátával, csiga, gombaleves, puding, tea, gyümölcs, sör, bor. Csak ennyi volt és mindegyikből kellett enni.

24-én szerdán egész nap esett az eső. Ebéd után elmentünk vásárolni, este a kiértékelésnél fordítottam. Csütörtökön az esős idő ellenére mégis volt mérkőzés. A pálya mély volt, ez azonban használt a mi csapatunknak. Én nem játszottam, a fiúk 8-1 arányban győztek. Délelőtt sétálni voltunk, sok szép dolgot láttunk. Ma este az egyik uszodába megyünk látogatóba. Az uszoda a Központi Sportpalotában van. Ez egy hatalmas épület, melyben van uszoda, röplabda, kosárlabda pálya, három verseny tekepálya egymás mellett, gyönyörű termek. A fiúk egyik része az uszodában vízilabdázott, én kugliztam.

Tegnap, 26-án pénteken reggeli után sétáltunk, ebéd után közös edzés volt, a végén lábteniszeztünk. Este vacsora után táncestély volt rendezve a tiszteletünkre. Ez nem volt olyan jó, mint Pekingben. A zene nagyon rossz volt és nem volt jó a hangulat.



Ma 27-én reggeli után ismét sétáltunk Sanghaj utcáin, délután mérkőzés a Hadsereg válogatottjával. Éjjel nagy eső esett, úgy, hogy a pálya talaja nagyon rossz volt. A csapat jól játszott, győztünk 9-2-re. Jobb fedezetet játszottam. Este vacsora után egy 19 emeletes épület tetejéről gyönyörködtünk a kivilágított Sanghajban. Szédületes nagy város, 620 km2 területen fekszik.


Hankan, 1954. március 3.

Délelőtt fél 9 után néhány perccel megérkeztünk Vuhan-ba. Ez a város három részből áll. Az egyik része a Jangce jobb partján fekszik, Vu-tsa-nak nevezik, Ide érkezett be a vonatunk. Az állomásról a Jangce partjára mentünk, itt hajóra szálltunk és átkeltünk a Jangcén. Igen nagy folyó, két és fél km széles, a mi hajón kb. 20 perc alatt ment át, de hosszában is megtettünk egy kis utat. A szemközti városrész maga Hankan. Itt a hajóállomáson fogadtak hivatalosan, itt is rengeteg virágot kaptunk. A hajóállomásról a szállóba mentünk és itt a második emeleten lakunk. Én a 226-os szobában lakom. Ez kisebb szálló, mint amilyenekben ezidáig laktunk, de ez is kényelmes, fürdőszobás. Ebéd után autóbuszba szálltunk és városnézésre indultunk. Az eső állandóan esik és amikor a pályára érkezünk, ha lehet, még jobban esik. Így a tervezett edzés vagy inkább kis mozgás elmaradt. Este ünnepélyes vacsora, itt is rengeteg étel, igaz, itt volt finom rántott sertéshús, ennek igen nagy keletje volt. Vacsora után egy hangversenyre mentünk. Igen jó műsorszámok voltak. Nekem a tavi virágok tánca tetszett a legjobban, az akrobatikus számok közül pedig a hajlékony tornásznő. Ez volt eddig a legszebb és legszórakoztatóbb műsor a számunkra. Hangverseny után lefeküdtünk.

Másnap este vacsora után moziban voltunk, Sztálin elvtárs életéről szóló filmet néztünk meg. Amikor kiléptünk a szálloda kapuján, nagy meglepetésre nagy hóvihar kerekedett és ma, pénteken déli 12 órakor, amikor ezeket a sorokat írom, még mindig szállingózik a hó. Itt kb. 10 éve nem esett a hó és most ez itt nagy újdonság. Ma egyébként már lesz mérkőzés Dél-Közép Kína válogatottja ellen. Én ma nem játszom, tartalék vagyok.

A fiúk 10-0-ra győztek Dél-Közép Kína csapata ellen. Délelőtt egy textilgyárban voltunk látogatóban.


A képen Pesti György a jobb oldali guggoló játékos mögött áll, Csányi József jobbról a harmadik


7-én játszottunk a pekingi főiskolások ellen. Győztünk 5-0-ra. Itt jobb fedezetet játszottam, a második félidő vége felé meghúzódott a lábam és azt hiszem, hogy Kínában már nem kerül sor a játékomra. Egész éjjel borogattam, javult ugyan valamit, de érzem, hogy nem lesz egy-két nap alatt rendben. Este a fiúk a Koreáról szóló filmet nézték meg, én Ádám Jóska bácsinak egyik cikkét fordítottam. Az idő most már jó, meleg van és süt a nap. Jó volna már minél hamarabb hazafelé tartani. Már számolgatjuk a napokat, hogy vajon mikorra érünk haza.
Ma, 8-án a második csapat játszik Délnyugat Kína válogatottja ellen. A mérkőzések iránt egyébként igen nagy az érdeklődés. Hatalmas tömegek a pályán kívül várják a mérkőzés végét. A vasúttöltésen hatalmas tömegek állnak, még olyan helyeken is, ahonnan már nem látni jóformán semmit.



Most indulunk a pályára, otthon ilyenkor reggel hat óra van. Akik későn indultak a gyárba, most biztosan szaladnak, hogy el ne késsenek. Az ellenfél elég gyenge volt és így a fiúk könnyen győztek 10-0-ra. Este közös vacsora volt.

Kedden, 9-én reggel korábban keltem és fordítottam. Reggeli után a társaság kirándulni indult. Első állomásunk az egyetem volt.

Az Egyetemről a Nyugati tóhoz ment a csapat. Mi Jásával délig fordítunk, utána ebédelünk és külön kocsival, majd a Jangce folyón hajóval megyünk a többiek után. Az idő most már igen szép tavaszias. Meleg van, minden szép zöld. A lábam sokat javult és remélem, hogy két hét múlva, amíg hazaérünk, rendben lesz.



Egy órára meg voltunk a munkával, megebédeltünk és személykocsin a kikötőhöz mentünk, ahol már hajóval vártak. Átkeltünk a Jangce folyón és a túlsó parton ismét egy nagyon szép kocsiba ültünk és kimentünk a tóhoz, ami kb. 15 percnyire van a várostól. Amikor odaértünk, a fiúk éppen csónakázni indultak, úgy hogy Jásával én is beültem egy kínai dzsungába és mi is elindultunk egy kis csónakázásra. Az idő remek volt, úgy hogy még napoztunk is és egy pár képet is készítettek a fiúk a tavon. A tó partján üdülők és szanatóriumok vannak. Igen kellemes volt a pálmafákkal szegélyezett sétányon járkálni. Innen öt órakor indultunk vissza. Meglepetésemre ugyanabba a kocsiba ültettek, melyik kivitt és a folyó innenső partján is ott volt a kocsi. A fiúk húztak is, hogy nekem már nem jó az autóbusz, csak Chevrolet kocsin szeretek utazni. Ez a kis kirándulás igen kellemesen telt el.



Tizedikén szerdán délelőtt nem volt semmi műsor, a fiúk sétáltak a városban vagy a szállodában töltötték az időt. A mérkőzés az „Augusztus 1” ellen 1-0-ra végződött. Igen kemény mérkőzés volt. Most vacsora után moziba megyünk, egy koreai háborúról szóló filmet fogunk megnézni. Az idő egyébként ma borús és kissé szeles. Én jól érzem magam, a húzódásom szépen javul, a holnapi egymás elleni mérkőzésen azonban nem játszom.

Az egymás elleni mérkőzés 2-2-es döntetlen eredménnyel végződött. Este ismét igen sok fogásos vacsora és ajándékosztás. Másnap délelőtt 11 órakor indultunk a pályaudvarra és indultunk már hazafelé, egyelőre Pekingig.


Elolvasom a Pesti Györgyről szóló visszaemlékezés 1. részét >>>>>


A szerkesztő megjegyzése: A naplót együtt olvastuk el Csányi Józsi bácsival és feleségével, Kati nénivel. Belőlük is sorra törtek fel az emlékek a túrával kapcsolatban. Józsi Bácsi elmondta, hogy a Szövetségben nagyon jól állították össze a túrára utazó csapatot. Annyira jó összetételű társaság jött össze, hogy a hazaérkezést követően néhány hónappal a csapat újra összejött Budapesten a Mátyás pincében egy jó hangulatú vacsorára, melyen újra felelevenítették a kínai emlékeket.

Csányi József 20 évesen utazott Kínába és számára hatalmas megtiszteltetés volt olyan nagyságokkal egy csapatban szerepelni, mint Szusza Ferenc vagy Babolcsay. De tagja volt a keretnek az MTK-s Kovács III. Ferenc is, aki később a Videoton UEFA Kupa döntőbe jutott csapatának volt az edzője, napjainkban pedig a Videoton tiszteletbeli elnöke.

Józsi Bácsi elmondta, hogy Pesti György - amint az a naplóból is kitűnik - rendkívül intelligens, segítőkész ember volt, akire mind játékosként, mind vezetőként nagy tisztelettel gondol vissza.



A fotón bal oldalon Csányi József, középen Pesti György.


Nagy köszönet Pecz Dezsőnek, Pesti György unokaöccsének a visszaemlékezés összeállításához nyújtott segítségért!




És ezt olvastad már?
Hozzászólások

Még nem érkezett hozzászólás!

BannerBanner
Mégsem


Üzenet küldése...