Audio kimenet

Szerző: Betyárok | 2020-03-31 23:09:00

Úgy kezdem én is, mint a többiek: nagyon nehéz kiválasztani egyetlen meccset. Nekem nem is sikerült. Voltak korszakaim, a kezdettől, mikor a Könyves Kálmán utcából elindulva a Lóránffy sarkán láttam rá a már piros-fehérben lobogó B-középre, s hallottam meg a velejemig bizsergető hangorkánt, napjainkig, mikor az ország déli részén dobog a szivem a Klubért.

Két mérkőzésről fogok irni, kettőről, amiket nem is láttam.


Dundee United FC – Diósgyőri VTK Miskolc 0:1, 1979.10.24. 20:30

Két héttel 13. születésnapom előtt már kora reggeltől azon tipródtam, gyötrődtem, hogyan fogom meghallgatni a rádióban az esti meccset, a világ csodáját, a KEK második fordulójába két győzelemmel jutott Diósgyőr skóciai vendégjátékát. Hol volt még az, hogy a wizzair-rel kiugrunk Britanniába, vagy bárhová, még a tévé sem adta, a Petőfi rádió is csak tán a második félidőt. A rádióközvetítésekhez szoktunk hozzá, ha nem engedtek el a meccsre, mikor a körkapcsolásban bemondták, hogy kapcsoljuk Diósgyőrt, ahol gólt szerzett a hazai csapat, kirohantam az erkélyre, hogy élőben hallhassam a gólörömöt, a katonaságnál Lakatos Bélával hallgattuk titokban s némán ölelgettük egymást, mikor „ismét harapott a Diósgyőr”.

Na de térjünk vissza hetvenkilenc végére, keserves vívódásomhoz. Eljött az este, s mivel akkoriban igen szorultam otthon, addig nem is mertem előhozakodni, de végül is bátorságom összeszedve Apám elé álltam, mintha csak úgy arra járnék:

  • Hallgathatom a meccset?
  • Szó sem lehet róla.

Jaj. Nehéz percek jöttek. Ahhoz már idős voltam – bár még szűz és nem is ittam - hogy sírva toporzékoljak, ahhoz még fiatal, hogy szembeszálljak. (Két hét múlva ott voltam a visszavágón). Így hát maradt a kétségbeesés, a paplan alatt, várakozás a reggeli hírekre… Aztán fél tíz felé nyílt az ajtó, bejött Apám, odaadta a rádiót, Anyád meg ne tudja!

Lehallkítva, paplan alatt türelmetlenül vártam a részeredményt: félidőben 0:0-ra áll a Diósgyőr, kapcsoljuk Vass István Zoltánt! Vass István Zoltán óriás volt és a spliti meccs óta – amit alább részletezek majd – titokban Diósgyőr szurkoló. A vak sötétben, a fülembe 45 percen át üvöltő – skót helyzet helyzet hátán – riporterrel a Tannadice Parkban voltam teljes valómmal. Az önfeláldozóan védekező Diósgyőrnek már csak két percet kellett kihúznia, mikor is egy előrevágott labdára a félpályánál Fekete Laci rácsapott és… és egy örökkévalóságig vezette a labdát a kapu felé, miközben Vass István üvöltött, Fekete viszi, Fekete viszi, még mindig viszi, Feketeeee, góóóóóóóóóóól…!!!!!!

Hát Anyám meghallotta két szobával arrébb, de biztosan egész Miskolc.



A skóciai meccsről sajnos nincs videó, gyönyörködjünk hát a 3-1-re megnyert visszavágó összefoglalójában:


Évekkel később Nagyatádon a katonaságnál Vass István Zoltán volt a kultúrterem vendége. Öröm volt látni végre, akiről eddig azt képzeltem, hogy „csak” egy hang. Vége lett mondandójának, lehetett kérdezni. Felálltam - aminek mindenki örült, mert több időt tölthettek távol a körlettől - és mondtam, Diósgyőr szurkoló vagyok, mi jut eszébe? Láthatólag megörült a kérdésnek, először azzal kezdte, milyen „veszélyes” állapotokkal találkozott a klubházban, aztán rátért arra, mennyire szeretett Diósgyőrből közvetíteni és hogyan fertőződött meg végérvényesen.


HNK Hajduk Split – Diósgyőri VTK Miskolc 2:1, tizenegyesekkel 4:3 1977.11.02.

„Az első meccset itthon már hatalmas meglepetésre 2:1-re nyertük. A visszavágón már a huszadik perc előtt gólt lőtt a Hajduk, leült a meccs. Én is elvesztettem a lelkesedésem - szégyellem is utólag -remény nélkül közvetítettem a meccset. Aztán a második félidő felénél fokozatosan feltámadt a DVTK - és én is! Megéreztem a lehetőséget, a fülke nélküli közvetítő helyen már felállva, a nézők közt mondtam a magamét, mígnem Tatár Gyuri a 80. percben egyenlitett! Továbbjutásra állt a Diósgyőr, óriási volt. Öt perc múlva egyenlített a Hajduk, de már a hosszabbitásban sem esett gól, végül Szántó Gabi az utolsó tizenegyesünket a felső lécre vágta. Nagyon szomorú voltam, de nagy élmény volt.”


A meccs összefoglalója:


Hát ennyi Kedves Barátaim, Szurkolótársaim. Bizom benne, hogy még sok meccset láthatok élőben, de ezeket a közvetitéseket sosem feledem…



Ide kattintva elolvashatod a sorozat eddig megjelent részeit:

Indián nyár - Objektiv írása >>>>>

1998.10.24. FTC-DVTK 3-4 - Geotic írása >>>>>>


Támogatom az amigeleken.hu oldal munkáját 500 forinttal:
És ezt olvastad már?
BannerBanner
Hozzászólások

1 2 > 

13. abori
2020-04-03 16:30:28
Elnézést, de akkor Tirlandiába mentünk, Tiszalökön által, a kertek alatt. Béla meg a szerelő pokróc alatt...:) És amikor mentünk Egerbe és defektet kaptunk a Bükkben, Üveges hozott Miskolcról másnap kerékkulcsot Simsonnal és ott aludtunk 4-en a trabiba, Te meg nem bírtad kivárni a meccsig és pukkasztottál 1 füstgránátot... Béla meg mondta Arafat stílusában: "megdöglötök móócskos szarvasok!" :))) Na befejezem, mert tódulnak elő a 40 éves történetek.
12. abori |Válasz erre: 11. jaborcsik-andras
2020-04-03 16:22:00
Elnézést, de akkor Tirlandiába mentünk, Tiszalökön által, a kertek alatt. Béla meg a szerelő pokróc alatt...:)
11. jaborcsik-andras |Válasz erre: 10. abori
2020-04-02 21:22:20
De jó volt ezt felidézni. Óriási volt. Három nap télen Győrben, az állomás a főhadiszállásunk, furán néző gyerekek a mesemoziban, ahová csak melegedni mentünk. Hazafelé a csapatbusszal, emlékszem, Feledi Laci (a játékos) meghívott minket egy üveg borra egy benzinkúton.
Be is teszem külön írásként a sorozatba.
És az a barcikai meccs, amikor Bélát bezsuppoltuk Ál-Thavrakil Dakhil kombi Trabantjának csomagtartójába, mert nem fértünk el öten a kocsiban?
10. abori |Válasz erre: 8. jaborcsik-andras
2020-04-02 20:57:07
Az én túrám, meccsem a sok közül ez volt:
http://www.amigeleken.hu/hirek/egy-felejthetetlen-teremtorna-tortenete
9. betyarok
2020-04-02 14:58:31
Köszönöm András! A legfontosabb, hogy a fiatalabb nemzedékeknek is legyenek olyan élményeik, amiket majd harminc év múlva meg lehet irni. Örömmel látom, hogy rajtuk nem múlik, csak Csapat kell és ők is fognak "bizseregni" ha visszagondolnak majd napjainkra.
A 90-es évek vége, a Luque-korszak, Bódog Tamás és most Feckó Tamás jelenléte jó alap.
8. jaborcsik-andras
2020-04-02 14:40:16
Kedves Betyárok!
Ez az írásod is, csak úgy, mint az eddigiek, lebilincselőek. Olyan emlékeket osztasz meg most is velünk, amik azoknak is libabőrt varázsol a bőrére, akik pl. életkoruknál fogva ott sem lehettek ebben az időszakban ezeken a meccseken. Hát még azoknak, akik ott voltak. Ha jól emlékszem, akkor pont a Dundee meccs visszavágója előtt történt, hogy a kezdés előtt vagy 2 órával már ezrek várakoztak a bejutásra a stadionba. Egyre türelmetlenebb lett mindenki, mert a kapukat még nem nyitották. Egyszer csak elkiabálta magát valaki, hogy ugorjunk át a kerítésen. Több se kellett a tömegnek, perceken belül megtelt vagy három szektor. Emlékszem, az egyik srác úgy érkezett bent a talajra, hogy egy üveggel megvágta a kezét, vérzett rendesen, de betekerte valami ruhadarabbal, elszorította a sebet és csak a meccs után ment vele orvoshoz.
7. johny |Válasz erre: 4. vebgy
2020-04-01 22:17:29
Mondjuk a Dundee meccs éppen munkaszüneti nap volt, nov.7.
6. Nemanyja |Válasz erre: 5. vebgy
2020-04-01 20:28:32
Ha sok pénzem lenne, fizetnék érte az M4-nek. Biztosan hátborzongató érzés lenne újranézni...
5. vebgy |Válasz erre: 1. Nemanyja
2020-04-01 20:06:15
Bárcsak megmaradtak volna az MTV-s archívumok, sok meccs eltűnt, pedig a hazai meccseinket néha közvetítették, pl. a Dundee Utd , vagy a Kaiserslautern ellenit is.
4. vebgy
2020-04-01 20:03:04
Ezt én is rádión izgultam végig, ahogy előtte a bécsi Rapid meccset is...tv-s összefoglalók, viszont voltak, emlékeim szerint. A hazai nemzetközi kupameccseken voltam persze, a hazai Dundee Utd. elleni örök emlék, eszement zsúfolt teltház volt, talán csak az a bizonyos románok elleni olimpiai selejtező tömege volt hasonló...bár mindegyik szerdai meccsen volt szurkoló bőven, munkanap déltáji kezdések ellenére...
Banner

1 2 > 

Mégsem


Üzenet küldése...