1998.10.24. FTC - DVTK 3-4

Szerző: amigeleken.hu | 2020-03-27 17:13:00

Legyen az fiatal, vagy idősebb diósgyőri szurkoló, egészen bizonyos, hogy mindenkinek van olyan meccs az emlékezetében, amelyre úgy gondol vissza, hogy ez volt életem meccse. A legidősebbek Dobó Zoltán varázslatos szabadrúgás góljaira vagy Pesti György mindig talpig úriember viselkedésére és cseleire emlékeznek, a kicsit idősebbek még abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy láthatták a gumiember, Tamás Gyula védéseit, csodálhatták Kovács Mustos Jobbösszekötő István, Sikora Ferenc vagy Vass László játékát. A középkorú diósgyőri szurkolók pedig átélhették a hetvenes évek végének, a nyolcvanas évek elejének a csodáit, a két nyertes kupadöntőt, a nemzetközi kupameccseket és az olimpiai selejtezőket. De sokak hátán még ma is végigfut a hideg, amikor a Tornyi csapat emlékezetes meccseire gondol, Kulcsár Sanyival, Egressyvel, Kiser Marcival, a legfiatalabbak pedig féltve őrzik otthon Luque és Gallardo fotóit.


Az amigeleken.hu szeretné felidézni ezeket a csodás időszakokat, a legizgalmasabb, legemlékezezetesebb meccseket. Ezért "Ez volt életem meccse" címmel egy sorozatot indítunk útjára, amelyhez várjuk élménybeszámolóitokat arról a DVTK meccsről, amely a legmélyebb nyomokat hagyta az emlékezetetekben. Mi, szerkesztők is felidézzük majd a számunkra legemlékezetesebb csatákat, de titeket is arra serkentünk, ragadjatok billentyűzetet és küldjétek el nekünk az [email protected] e-mail címre írásotokat.



Következzék tehát elsőként, a szombati virtuális DVTK - Ferencváros meccs felvezetőjeként geotic szurkolótársunk visszaemlékezése a számára legemlékezetesebb DVTK meccsről, az 1998.10.24-én az Üllői úton lejátszott Fradi meccsről.


Életkoromból adódóan nincs túl nagy merítési lehetőségem, köszönöm, hogy indíthatom a sorozatot, de nagyon remélem, hogy a nálam rutinosabb szurkolótársak elhozzák az igazi “régi idők focija” érzést.

Édesapám szerint ott voltam egy Magyarország-Ciprus mérkőzésen a Népstadionban, ez talán 84 körül lehetett. Halvány emlékfoszlányok megvannak, de mivel akkoriban alig múltam el 3 éves, érthetően nem ez a meghatározó élmény az életemben. Annál inkább meghatározó élmény, amire már tisztán emlékszem, hogy kb 89-90 körül (direkt nem kerestem rá, hogy mikor) bombameglepetést szolgáltatva legyőztük a Honvéd csapatát az MNK-ban. Váczi Bélára szerintem mindenki emlékszik, aki ott volt. Ezen a meccsen fertőződtem meg teljesen.

De az életem meccse mégsem ez volt, hanem az 1998. október 24-én lejátszott FTC-DVTK bajnoki, amelyen 4-3-ra nyertünk idegenben. Fiatalabb koromban én is próbálkoztam a labdarúgás nevű játékkal. Néhány falusi csapatban eltöltött év után az egyik Borsod megyei NB-3-as csapathoz kerültem, büszkén viseltem az ifjúságiak cserekapusának szerepét, aki tényleg csak akkor áll be, ha a meccs végérvényesen eldőlt. 1998. októberének végén Gödöllőn volt mérkőzésünk. Akkoriban még az NB-3-ban is a felnőtt meccs előtt játszott az ifi. 6:0-ra vezettünk, a 70. perc körül be is álltam, volt is 2 vagy 3 védésem, boldogan sétáltam be az öltözőbe, mert kivételesen én is hozzá tudtam tenni csapatom győzelméhez. Nagyon meleg volt, teljesen leizzadva sétáltam be az öltözőbe. Legnagyobb meglepetésemre édesapám az öltöző előtt várt, csak ennyit mondott: “Gyorsan zuhanyozz, mindjárt megy a vonat” Nem is kérdeztem semmit, percek alatt elkészültem, majd szaladtunk a pályaudvarra. Mire észbe kaptam, már a Keletiben szálltunk le, majd mivel nagyon szorított az idő, taxiba ugrottunk, és én csak akkor fogtam fel, mi történik velem, amikor apukám a sofőrt megkérte: “Az Üllői Útra, legyen szíves!” Sajnos nem értünk oda időben, hiába mutogattuk a biztonságiaknak, hogy miskolci lakosok vagyunk, esélyünk sem volt bejutni a vendégszektorba. Jobb híján oda vettünk jegyet, ahova még kaptunk: ez a hazai VIP szektor volt (akkoriban azért még nem ugyanazt jelentette, mint manapság) Még alig ocsúdtam fel, hogy hol is vagyok, szabadrúgáshoz jutottunk: Kulcsár Sanyi annak rendje és módja szerint becsavarta Udvarácz kapujába. Mielőtt egy hang kijött volna a torkomon, apukám a számra csapta a kezét, tudatva velem, ez nem az a szektor, ahol önfeledten lehet örülni egy diósgyőri gólnak. Alig tettem helyre az érzelmeimet, újra uralkodni kellett volna magamon: Kulcsár Sanyi góljával 2:0 ide! Ekkor már apukám sem tudta kordában tartani érzelmeit, megfogta a kezem, lerángatott a lelátó alatti vécébe. Miskolci apa és fia ölelgeti egymást az Üllői úti stadion vécéjében gólöröm gyanánt. Képzelhetitek... Apró szépséghiba, mire visszaértünk a helyünkre, a Fradi szépített Szabics Imre révén, majd már a második félidőben, több diósgyőri kapufa után, ugyanő egyenlített is. Azt hiszem, Szabics ezen a meccsen tört be igazán a magyar foci tudatába. Ezután nehezen tudtam követni az eseményeket, Egér góljával újra vezettünk, a Fradi újra egyenlített. Nagyon X-re állt a meccs, majd nem sokkal a vége előtt Szabó Tibi egészen valószínűtlen szögből, takarásból bevágta a győztes gólunkat. Ekkor már egyikünket sem érdekelt, hogy melyik szektorban vagyunk, csakazértis ünnepeltünk a hazai VIP szektorban, de soha ennyire irigy nem voltam még a diósgyőri ultrákra. Dejó lett volna köztük lenni... A meccset lefújták, irígykedve néztük végig, ahogy Tornyi Barna kisétál a vendégszektorhoz ünnepelni, testközelből láttuk, hogy a magyar labdarúgásban ismert, de a Fradihoz hivatalosan nem köthető személyek szitkozódva hagyták el a szektorunkat. Hogy a nap még szebben érjen véget: Már csak egy vonat ment aznap Miskolcra, mi simán elértük, de szerencsére a vendégszektort is megvárta. Boldogan telt a hazaút.


Emlékeztetőül a meccs összefoglalója:

Ferencváros – Diósgyőri FC 3-4 (1-2)
Üllői út, 10.000 néző, V: Ábrahám

Ferencváros: Udvarácz – Telek – Vámosi, Mátyus – Kriston (Simon 86.), Nyilas, Schultz (Jagodics 83.), Kovács B. (Vincze O. 60.), Nagy N. – Bükszegi, Szabics

Diósgyőr: Nota – Téger, Szmiljanics, Kuttor, Kovács T. – Turóczi (Babos 59.), Kiser, Szabó T. (Kákóczki 87.), Buzás – Kulcsár (Szabados 83.), Egressy

Gól: Szabics (20., 69.), Bükszegi (74.) illetve Kulcsár (9., 19.), Egressy (73.), Szabó T. (84.)

Sárga lap: Vámosi (8.), Kovács B. (13.) illetve Egressy (59.), Szabados (88.)

Jók: Mátyus, Szabics, Vincze illetve Kuttor, Szabó T., Kulcsár, Egressy



Schultz átadása vezette be a találkozót, Kovács B. került jó helyzetbe, de 14 méterről fölé lőtt. Lendületesen játszottak a csapatok, a hazaiak birtolták többet a labdát, védekezésre kényszerítették a vendégeket. A 9. percben a diósgyőriek jutottak szabadrúgáshoz. Kulcsár a balösszekötő helyéről, 22 méterről a jobb felső sarokba csavarta a labdát (0-1).

A 19. percben újabb gólt szerzett Kulcsár. Egressy futott el a bal oldalon, éles beadásából Kulcsár középről, 5 méterről bombázott a ferencvárosi kapu jobb felső sarkába (0-2).

Egy perc múlva szépítettek a hazaiak. Nyilas jobb oldali beadásából Szabics fejelt kapura 5 méterről, Nota a labdát csak a gólvonalon túlról tudta kiütni (1-2).

A szünetet követően ott folytatták a csapatok, ahol befejezték az első félidőben. Pillanatok alatt a legmagasabb fokozatra kapcsoltak. Az 52. percben Turóczi lőtt középre, Szabó T. 15 méterről, kapásból a keresztlécre bombázott. A folytatásban újra a hazaiak kerültek fölénybe, percekig a vendégek 16-osánál pattogott a labda. A 69. percben egy gyors diósgyőri ellentámadás után Egressy került helyzetbe, de a bal kapufára pörgette a labdát. Azonnal jött a ferencvárosi válasz: a 69. percben Vincze cselezte tisztára magát a jobb oldalon, önzetlenül Szabicshoz gurított, aki két lépésről az üresen maradt diósgyőri kapuba passzolt (2-2).

Az újabb nagy lehetőségét a 73. percben nem hagyta kihasználatlanul a diósgyőriek válogatott csatára, Egressy: Téger beadása után 12 méterről a bal alsó sarokba lőtt (2-3).

Újra jött a válasz a következő percben. Ismét Vincze cselezte magát tisztára a jobb oldalon, pontosan ívelt a túloldalra és Bükszegi 5 méterről fejelhetett a diósgyőri kapuba (3-3).

Egy pillanatra sem lankadtak a csapatok, fergeteges játékot produkáltak. A 77. percben Bükszegi 15 méteres lövését hárította Nota, majd Schultz 20 méteres bombáját hatástalanította a diósgyőri kapus. A 84. percben negyedszer is megszerezte a vezetést a DFC: Szabó T. 18 méterről, jobbról, laposan lőtt a ferencvárosi kapu jobb alsó sarkába (3-4).



Ha ide kattintasz, a dvtk-blog.blogspot.com oldalon megtekintheted a 98/99-es szezon többi meccsének összefoglalóit is >>>>


forrás: youtube.com, tempofradi.hu, dvtk-blog.blogspot.com




Támogatom az amigeleken.hu oldal munkáját 500 forinttal:
És ezt olvastad már?
Hozzászólások

1 2 3 > 

27. laca
2020-04-01 00:11:03
Az volt életem első meccse az üllőin. Akkor tavasszal szereltem le Adyligeten, aztán Pesten ragadtam azóta is. Hatalmas meccs volt. Egy haverral ketten mentünk a stadionhoz, alig akartak beengedni minket a vendegszektorba. Szenzációs hangulat, szenzacios csapat volt! Szmiljanics volt a kedcencem
26. perecesi-diosgyor-szurkolo
2020-03-31 18:42:01
Mindeközben Grozav szabad. Hozzuk el a következő idényre :)
25. vebgy |Válasz erre: 17. El Bandi
2020-03-29 20:21:16
Volt hát, sőt én a hetvenes évek elejétől kezdve egy 1-4 után, az 1984-es kiesésig egy kivétellel gólt kapni sem láttam a csapatot itthon az FTC-től. Hol 1:0-ra, hol 3:0-ra, hol 2:0-ra nyertünk ! Még idegenben is akadtak döntetlenek, sőt az 1998-as meccsig az utolsó idegenbeli győzelmünk is 1972-ben volt...
24. vebgy
2020-03-29 20:03:09
A vendégszektor oldalán a Springer szobor túloldalán voltam, a másik sarokszektorban, nem kevés inkognítóban lévő diósgyőri társammal. Nem volt időm , utolsó pillanatban értem oda, így ide vettem jegyet, elég semleges szektor volt egyébként, átlagos fradisták mellett másokkal együtt voltunk ott, a góloknál lehetett észrevenni a tapsokból, meg a diósgyőriek részéről széles vigyorgás, kézcsapkodás.. :D De olyan meccs volt, amely mindenkit magával ragadt, egyszerűen a semlegesek is tátott szájjal nézték. Akkor lett volna "mostani" pénz a klubban, akkor az a csapat több éven át hozott volna érmeket, kupagyőzelmet is talán...
23. toki
2020-03-28 20:15:48
Leírom a történetet: elindultunk az avasról, előbb a belvárosba, majd a tiszaira. Ott már éreztem, nem kicsit a fejem. A vonaton aztán rátetéztem. Kicsit talán aludhattam is. Na mind1. A Keletibe ébresztettek fel, majd onnan irány a züllői. Ott mondtam, hogy most már nem iszok (annyit, de szerintem a góloknál tuti "kortyoltam" a cimbiknél lévő sörökből). A meccsre kivételesen emlékszek. Aztán a haza utat neki kérdezze senki, mert a várakozás alatt aztán volt ott minden, hát még a vonaton. De hát fiatalság bolondság, akkor voltam 1 híjján 20!!!
22. Életrevaló
2020-03-28 18:27:26
Hiányzik, tényleg!
21. Életrevaló
2020-03-28 18:25:18
Kár azért az időkért! Bárcsak újra ott lehetnénk!
20. makaó |Válasz erre: 16. vass-laszlo
2020-03-28 18:23:16
Gondolom te is játszottál.
Akkoriban ez megszokott volt, hiszen a Fradinak kellett lenni a bajnoknak, valószínűleg az Újpest sem szomorkodott.
Nem emlékszem, de valószínű, hogy egy-két év múlva ő lett a bajnok.
Ez ment így akkoriban, mindig az lett a bajnok, akinek valamilyen évfordulója volt.
19. donjozsi
2020-03-28 18:13:36
Amikor ez a meccs volt, mèg a húszas èveim elején jártam! Mivel már dolgoztam, èn hívtam meg èdesapámat ezen a csodálatos fèl èven minden hazai meccsre... (Természetesen Ő vitt ki először❤)
Emlékszem, hogy a rádió körkapcsolását hallgatva nem hittem a fülemnek, hogy mit csinálnak ott lent Pesten a "fiaink"!
18. csernyin
2020-03-28 17:36:21
A negyedik gól hosszú évekig éltem gólja volt, de aztán jött a kupadöntő...
Banner

1 2 3 > 

Mégsem


Üzenet küldése...