Ahol a Fradi meccsen kötéllel kettéválasztották a helységet

_{Szerző: | 2014-08-13 18:15:03}

A Báló kocsma, a Délvidéki Betyárok törzshelye

Annyi sok szépet és jót hallottunk már Betyárok szurkolótársunktól a szatymazi Báló kocsmáról, a Délvidéki Betyárok törzshelyéről, hogy megkértük Gábor barátunkat, mutassa be a Diósgyőr szurkolóknak a „Báló”-t.

Szerencsére Gábort nem kellett sokat ösztökélni, így ajánljuk jó szívvel valamennyi szurkolótársunk figyelmébe a következő írást, amelyből igazán különleges embereket lesz szerencsénk megismerni:

„Hát, azt bizony nem gondolta volna sem az öreg Báló, sem Dankó Pista, de maga Rózsa Sándor sem itt a homokon, hogy valaha közük lesz egy futballcsapathoz, ráadásul pont a Diósgyőrhöz… Pedig van, én magam tanúsíthatom. Tulajdonképpen itt már a fél falu Diósgyőr szurkoló. Nem tudok úgy végigmenni az utcákon, hogy rám ne kiáltanák, hogy „Hajrá Diósgyőr!” Na de főleg a Báló kocsmában: ott már mindenki az. Még a meglett ember, a vendéglős, kocsmáros Báló nemzedékek soron lévő tagja is ott volt velünk – tizenhatan! – Kecskeméten, pedig előtte még meccsen sem járt nagyon. Segítette munkásságomat, hogy a helyi jobbikosok Szeged ultrák és ők ugyebár ápolják a jóbaráti kapcsolatokat. Termékeny talajra hullt a mag, a diósgyőriség magja. Tudjátok, miről beszélek.

A legérdekesebb esetem egy ide nősült Nyíregyháza-szurkolóval volt. Egyszer csak hallom, hogy a nagydarab két méteres, mély hangú férfi meséli:

“Begyüvök a Bálóba, épp megiszom az első söröm, mikor hallom odakintről, hogy valakik kiabálnak, hajrádiósgyőröznek vadul. Hát még be is gyüttek! Sálban, pirosban, mentek a pulthoz, de akkor már a fél kocsma énekelt…! Meg se szólaltam, de gondoltam: még itt is?! Elgyüvök 300 kilométerre és még itt is a Hajrá Diósgyőrt kell hallgassam?!”

A postás, az meg fradista. Egyszer úgy néztük az FTC-Diósgyőr meccset TV-n a kocsmában, hogy egy kötéllel kettéválasztottuk a helységet… sajnos erről nincs fotó.

Bajnóczki Andrist Orosházán ismertük meg, a vasútállomáson. Egy Szolnok felől érkező vonatról szállt le s látva rajtunk a piros-fehér sálat, hozzánk csapódott. Beszélgettünk, mondta, hogy ő túrkevei és évek óta jár Diósgyőr meccsre. Olyan valószínűtlen volt ez a természetessége, hogy rákérdeztünk, hogyan lesz valaki Túrkevén DVTK szurkoló? Ránk nézett, széttárta a karját és mondta: „Hát Diósgyőrinek születni kell”

Egyedül is el szokott menni vagy öt átszállással, vissza ugyanúgy, aztán még néhány kilométer bringázás, s éjfélre már otthon is van. A barátainak mindig visz DVTK sört, amit a meccs idejére eldug egy megszokott helyre a bulgárföldi házaknál…

Szegeden végzett tavaly, mint gyógyszerész, meg is leptük a diplomaosztóján – kötelességünk volt.

A vásárhelyi Szűcs Gézu a fészbukon találkozott Orbán Józsival. Vele is Orosházán voltunk együtt először. Akkor már hét éve járt meccsekre, pedig neki sincs semmilyen miskolci kötődése, de tetoválása, meg a kisgyerek születésnapi tortája „dévétékás”… Nehezen tud elszabadulni a porcelángyári három műszakból, de néha egy tévés meccs kedvéért is átjön a Bálóba, ugyanúgy, mint Bandi. Ilyenkor a közvetítés után nagy nehezen kijutunk hozzám a tanyára…

Farsong Bandi és Szabó Sanyi még elég frissen fertőződtek, de igen lelkesek, sőt szolgálati gépkocsival is bírnak, megkönnyítve az utazást a kései meccsekre, mint például Debrecen.

Meg kell említenem még Tóth Gábort Szarvasról, de Békés megye annyira kiesik, hogy még nem találkoztunk – jutna már föl a Csaba! Nagy Mihály nemrég keveredett Szegedre, megkeresett minket, úgy néz ki, Pécsre már együtt megyünk, a szokásos villányi kitérővel…

Kedves barátaim! Megértem, ha unalmas nektek ez a téma, vagy érdektelen akár, de higgyétek el, háromszáz kilométerre szülővárosomtól, lenn a homokhátságon egy faluban, nagyon jó érzés, mikor éjfél után az hallatszik ki a Báló kocsmából, hogy: “Aki diósgyőri!” Főleg, hogy ott sem vagyok!”

Görgényi Gábor - Betyárok

A "Nagy találkozás" a Magyar Kupa döntőn

Aki szeretné meglátogatni a Bálót, annak egy kis segítségül:

Szatymaz 12 km-re északnyugatra fekszik Szegedtől, a Szegedi Fehér-tó szomszédságában helyezkedik el. A település megközelíthető az 5-ös úton, mellette halad el az M5-ös autópálya. Vasúton a Cegléd–Szeged-vasútvonalon érhető el, állomásán megállnak a gyorsvonatok és a gyors-Intercity vonatok is.

A község a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzethez tartozik. A nem messze fekvő Fehér-tó Magyarország legnagyobb szikes tava. Gazdag madárvilága (mintegy 280 faj) és ősi növényzete miatt fokozottan védett, de vezetővel látogatható terület. A terület az európai madárvonulás fontos állomása, pihenő- és táplálkozóhelye a vonuló madaraknak. Vonulási időszakban darvak, vadludak és récefélék tömegei láthatók a Fehér-tavon. A tó melletti nagy kilátóról tavasztól július közepéig figyelhető meg a közeli "Korom szigeten" élő dankasirály költése. A sziget Közép-Európa egyik legnépesebb madárszigete, ahol megtalálhatók a szerecsensirály, acsérfélék, tavi héják, bíbicek, vadkacsák, kárókatonák, réti héják és rétisasok, gémfélék és szárcsák.

A falu középpontjától ÉNY-ra Balástyát Forráskúttal összekötő úton mintegy másfél km-re, az Enyingi Szélmalom található, szinte eredeti állapotban. Tovább haladva a nyárfás akácos porták közötti mélyfekvésű réteken a Dél-alföld egyik legsűrűbb szalakóta népességét és a fokozottan védett kuvikot kis örgébicset találhatjuk.

Az 1902-ben épült római katolikus templom Szatymaz keleti részén öreg fákkal keretezett ligetben áll. Itt találhatjuk az első és második világháborús emlékműveket, és a "Fájdalmas Anya"-t Gémes Katalin szobrászművész, a község szülöttének alkotását.

Aki szeretne egy kicsit bővebben megismerkedni a Báló család történetével, annak ajánljuk figyelmébe Pálmai József helytörténész írását az öreg Bálóról,

„Id. Báló István Szatymazon született, 1862. november 25-én. Gyakran emlegette: „Ha lánynak születek, Katára keresztelnek.”. Apja, Báló István, az első szatymazi vendéglősök egyike volt, és nagyon szépen tudott hegedülni. Talán ennek köszönhető, hogy házába fogadta a gyermek Dankó Pistát, aki erről többször megemlékezett. Dankó még az első új ruhát és cipőt is tőle kapta. Felesége, Dékány Veronika, többször kérdezte is férjétől, „Meddig lesz még itt ez a cigánygyerek?” A válasz ez volt: „Hagyd, nagy tehetség! Kezdetben még én tanítgattam, és most csak ámulva hallgatom játékát.”.

(A képen maga Dankó Pista támaszkodik a fának)

A mi Báló Istvánunk, az Őszeszéki Iskolában, Jablonszky János rokon tanítónál kezdte tanulmányait, majd hamarosan átkerült Székaljra (Szatymazoldal) és ott fejezte be. Jó barátságba került a házukban élő, nála négy évvel idősebb Dankó Pistával.

Korán kezdte tanulni a gazdálkodás és a vendégfogadás fortélyait. Szükség is volt rá, mert apját hamar elveszítette, még a Felsőközpont (Balástya) kialakulása előtt.

Hogy az első fogadó hol üzemelt, csak sejtéseink vannak. A Vasút utcában felépített vendéglő egy korábban postaként működő ház alapjain létesült az 1900-as évben. A Petőfi utcában hosszan benyúló épület alakja azért ilyen, mert a vendéglő mellett lévő, és később vegyi üzletként is működő épületet, mely az utcában a legrégebbi, nem tudja időben megvenni. Húsz évvel később adta el a zombori tulajdonos a kis házat, és a hozzá tartozó hosszú, nagy telket. Az új vendéglőnek nagy forgalma volt. A település központját képezte.

Báló István virilista (városi adófizető), számos bizottság tagja-, szavazó polgára volt. A város vezetőségével kialakult jó viszonyát településünk érdekében kamatoztatta. A kegyuraságnak is tagja volt, szavazata a polgármester megválasztásához is kellett. A vendéglőben nem csak a város vezetőit próbálta megnyerni különböző ügyekben, hanem a gazdákat is biztatta például, hogy szakadjanak el Balástyától.

Felesége, az a Török Ilona volt, akinek családja a szatymazi temetődomb környékére költözött ki árvízkor, és annak elmúltával kint is maradt. Sógora Török Antal, a belvárosi iskola őszülő bajuszó tanítója, aki nagy hatással volt tanítványaira. Ortutay Gyula írta róla: „Egyenes tartású, sovány férfi volt, szigorú és mégis kedves tekintettel figyelt ránk. A nádpálcát az asztalán tartotta…”.

Amikor legidősebb gyermeke, Báló Antal a szegedi tanítóképzőt elvégezte és Domaszékre kinevezték, mindent megtett, hogy gyermeke haza kerüljön. Engedélyt kapott két hold beépítésére, amit 1908-ban be is fejezték, és fia lett benne 1925-ig az első tanító. Kezdetben Báló Iskolának hívták, majd Vilmaszállási Iskola lett belőle.

Báló István, nemcsak a Gazdakör jeles tagja, hanem kiváló szőlőtermelő is volt. Vendéglőjében jó minőségű rizling, kövidinka és magyarka borokat mért. A szatymazi összejöveteleken híre sokszor még a városon is túljutott. Nem volt ritka, hogy a város egyesületei, szervezetei, elöljárói, egy-egy gyűlésüket a fogadóban tartották.

A kápolna felépítésében és a plébánia létesítésében is jelentős szerepe volt. A városi elöljáróság és a szatymazi gazdák meggyőzésében is érdemeket szerzett. A megalakult plébánia első kinevezett vezetője, Virág Vince, élete végéig vásár- és ünnepnapokon Báló Istvánhoz volt ebédre hivatalos. Ha véletlenül, valami okból Virág Vince nem tudott megjelenni, akkor Báló István sem ebédelt.

Az első világháborút a 46. honvéd ezrednél szolgálta. Hosszú ideje a fronton voltak már, amikor egyik társa megkérte, hogy írjon nevében az ezred tulajdonosának, József főhercegnek, és kérje meg, hogy engedjék haza újszülött fia megtekintésére.

Báló István élete végéig mutatta a levelet, melyben a főherceg úgy szólítja, „Kedves Vitéz Fiam!”.

Azt, hogy az Endrényi villát mikor vette meg, nem tudjuk. Azt azonban sokan megerősítették, /utoljára Báló Luncika (2001. 06. 6.)/ hogy Móra Ferenc 1933-ban ott nyaralt. „Molnár Ferenc, családjával először és utoljára 1933-ban nyaralt az Endrényi tanyákban. Arra is emlékszem, hogy Molnárék hívták ki hozzánk nyaralni az írót, mivel ők már korábbi években is ott töltötték a nyarat. Móra Ferenc valamilyen olaszországi gyógykezelésből érkezett haza. Felesége és leánya már itt Szatymazon berendezkedve várta haza a családfőt. Móra nagyon udvarias ember volt, anyámtól mindjárt megkérdezte: „Meg tetszik engedni, hogy kimenjek a sömlyékbe sétálni?”.Anyám felhatalmazta, hogy a birtokon belül oda mehet, ahová óhajt. Naponta meglátogatta az írót dr. Bérczi Béla körzeti orvos is.

A háznál lakodalomnak is beillő vendégségek voltak. Móra Ferenc felesége kiválóan főzött, még szakácskönyvet is írt. Leányát egy hölgy francia nyelvre oktatta. Hatvany báróék is sűrűn megfordultak a tanyán. Az író a következő év tavaszán meghalt, de felesége és leánya még náluk nyaralt néhányszor.

Az úgynevezett Rákóczi utcában lévő Endrényi villa terasza, csodálatos faragott oszlopaival és főleg a nem kevésbé igényes mozaik lapjaival, mindig nagy tetszést aratott a látogatók körében. Egyszer, amikor a város itt adott fogadást József Ferencnek (József főherceg fiának) a városi kertészet virággal borított mindent. A hatás lélegzetelállító volt.

Báló István nehezen élte át a második világháborút, Balástyára menekült. A vendéglőt az oroszok feldúlták, a bor nagy részét elfolyatták. Szállóige volt az utcában: „Csak elfogyna már Bálóéknál a bor!” – Mert akkor kevesebb részeg orosz katona szédelegne az utcában.

Báló István 1945. május 3-án hunyt el, 83 éves korában. Szatymazon van eltemetve. Gyermekei: Antal, István és Ferenc.”