A lelátóról a válogatottba - Interjú Dobó Zoltánnal, a DVTK örökös góllövőlistájának vezetőjével

Szerző: Jáborcsik András | 2020-07-18 19:19:00

1928. április 4-én született és 2016. január 5-én hunyt el életének 88. évében.

Dobó Zoltán, vagy ahogy mindenki szólította, Rozoga emléke előtt tisztelgünk a 2015-ben megjelent interjúnk felidézésével.


A DVTK örökös góllövőlistájának vezetője, a diósgyőri mezben lejátszott 95 NB-s mérkőzésén 100 alkalommal talált az ellenfelek hálójába. 4 évet töltött Diósgyőrben és mind a 4 évben házi gólkirály lett. Diósgyőri pályafutása során három alkalommal lőtt 4 gólt, tizenegyszer pedig mesterhármast ért el bajnoki találkozón.


1952-ben a jobbösszekötők rangsorában Hidegkúti Nándor mögött a második helyen végzett, olyan világnagyságokat megelőzve, mint Kocsis Sándor és Szusza Ferenc.

Az 1953-as bajnokságban 56 (!) gólt szerzett és elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a Diósgyőri Vasas ismét a legfelső osztályba került. Ebben az évben az első három bajnokin egyaránt mesterhármast szerzett. Imádták a szurkolók és szerették az edzői is, hiszen mérkőzések sokaságát nyerte meg a csapat számára. Lábai előtt hevert Miskolc. Kivételes rugótechnikával rendelkezett, szabadrúgásai élményszámba mentek.


Ő Dobó Zoltán, Rozoga, a jobbösszekötő, akit Sebes Gusztáv szövetségi kapitány 17 évesen a lelátóról állított be a válogatottba egy Alsó-Ausztria elleni felkészülési mérkőzésen.


Zoli Bácsi! Idézzük fel ennek a csodálatos pályafutásnak a legfontosabb, legérdekesebb mozzanatait!

Már 16 évesen bemutatkozott a Vasas első csapatában. Első NB1-es meccsét a Honvéd ellen játszotta és győztes gólt szerzett a 4-3-as végeredménnyel zárult találkozón. Hogy került az ifista Dobó a Vasas sztárjai közé?

Hát, az élet csak úgy hozta. 16 éves suttyó gyerek voltam, sokáig csókolomot köszöntem az öltözőben, nem lehetett azt megengedni, mint manapság.

A Vasas igazi sztár csapat volt, Kubala is ott játszott. Nehéz volt bekerülni, de miután az első csapat tagja lettem, már könnyebb volt. Nagyon jó edzőim voltak, például Kalmár Jenő meg Király Tibi bácsi.

A rendkívüli gólérzékenysége veleszületett adottság vagy sok gyakorlás eredménye volt?

Ezt érezni kell. A pályán nincs idő gondolkodni, jön a lehetőség, és ösztönösen cselekszik az ember. Én például nagyon jól rúgtam jobbal-ballal már gyerekkoromban is, ezt Kalmár Jenő tanította meg nekem magas szinten. „Jenő Úr” nagyon jól fejelt is, az edzések után mindenki ott maradt gyakorolni, és mindenkivel foglalkozott.

Zoli Bácsi már 17 évesen együtt játszott Puskásékkal az Alsó-Ausztria ellen 7-2 arányban megnyert felkészülési válogatott mérkőzésen…

Három meccset is játszott akkor a válogatott az osztrákok ellen, de nem volt mindegyik hivatalos mérkőzés. A mi meccsünket az Újpest pályáján játszottuk, és az történt, hogy Bozsik Cucu megsérült a bemelegítésnél, és Sebes Guszti bácsi, a szövetségi kapitány a tribünről hívott le, hogy álljak be. Képzelheti, mennyire meglepődtem, mivel én a meccset nézni mentem ki a stadionba. Olyan játékosokkal léphettem pályára, mint Puskás Öcsi, Szusza Ferenc, Deák Bamba! Ők mind a hárman 2-2 gólt szereztek, de én is lőttem egyet. Guszti bácsi szeretett engem, jó játékosnak tartott, de meg kell, hogy mondjam, később, felnőttkoromban tudta rólam, hogy nem vetem meg az alkoholt. Ami igaz is volt. Most már azt mondom, sajnos!

A meccs emlékére kapott emléktál felirata szerint a „Puskás Öcsi után a 17 éves Dobó volt a magyar válogatott legjobbja, óriási tehetség”,


Mikor kapta a „Rozoga” becenevet Zoli bácsi?

14 éves koromtól már így hívtak. Magas, nyúlánk gyerek voltam, és eléggé jellegzetes volt járásom is. Mindenhol Rozogának hívták, bárhol is játszottam, ez a név végig kísért egész pályafutásomon.

1952-ben igazolt Diósgyőrbe. Hogy vezetett ide az útja?

A Vasasból a Csepelhez igazoltam, hogy több játéklehetőséghez jussak. Itt nagyon fiatal korom ellenére állandó felnőtt csapattag lettem. Sokkal többet játszottam, mint a Vasasban. Ez annak is köszönhető volt, hogy régen a klubok között nagyon jó viszony volt, a pénznek nem volt ekkora szerepe, mint manapság. Sajnos, ma a futball talán már nem is számít. A Csepel után Nyitrára igazoltam. Ez az időszak kiemelkedő része volt a pályafutásomnak, nagyon jól ment a játék, itt is gólkirály lett.



Ezután a MATEOSZ, majd a Tatabánya, aztán a Pécs következett és ezt követően szerződtem Diósgyőrbe

Ki lehet emelni valakit az egykori játékostársak közül, akivel különösen jól megértette magát a pályán és azon kívül is?

Nem tudok kiemelni senkit. Nekem nagy erényem volt, hogy nagyon jól tudtam helyezkedni. Ebből adódott a rengeteg gólhelyzetem, amiket jó százalékkal tudtam kihasználni. Engem szerettek a többiek, persze miért is ne szerettek volna, hiszen sok meccset hoztam a csapatnak a góljaimmal. Előfordult, hogy hetekig nem rúgott senki gólt, csak én. Hát ezért is nagyon szerettek a fiúk.

Azt meg kell, hogy valljam, játékosként nagyon utálatos voltam. Ha én lementem üresbe és kértem a labdát, és abban a pillanatban, hogy kértem, nem kaptam meg, ki tudott jönni rám a védő, vagy rosszul kaptam a labdát, szidtam a játékostársaimat rendesen. Szóval eléggé utálatos játékos voltam, meg kell hagyni. Persze, mihelyt lefújta a bíró a meccset, elmúlt minden mérgem.

Nekem egyébként nagyon jó természetem volt, és elárulom azt is, hogy jó részeg is voltam (nevet), nem kötekedtem, nem káromkodtam, nem énekeltem harsányan. Én egyetlen egy embert nem tudok mondani itt Miskolcon, akit ne szeretnék az ismerőseim közül. A játékostársak közül talán Károlyi Joci volt a legjobb barátom.

Egyszeres B-válogatott volt Csehszlovákia ellen és mindjárt rúgott is két gólt. Mi volt az oka, hogy nem volt többet válogatott?

Egyszerűen azért, mert az összes világklasszis jobbösszekötő magyar volt akkoriban. Hogy csak a leghíresebbeket mondjam: Kocsis, Hidegkúti, Szusza, Kubala. Fantasztikus játékosok voltak.


A Magyarország - Csehszlovákia B-válogatott mérkőzésen a sötét felsős magyar válogatottban Dobó Zoltán balról a harmadik.


1952-ben a jobbösszekötők rangsorában Dobó Zoltán a második helyen végzett. Az élen Hidegkúti Nándor végzett 6,3-as eredménnyel, őt követte Dobó Zoltán 6,22-vel, majd ismét két világhíresség, Kocsis Sándor és Szusza Ferenc következett.



Az olaszok elleni válogatott keretbe behívták Zoli Bácsit. Miért nem lépett pályára azon a meccsen?

A válogatott meccs előtt pár nappal kaptam egy telefont, hogy menjek be a szövetségbe. Bementem, és Sebes Guszti nekem szegezte a kérdést: „Dobó! Rómában maga lesz a center, vállalja? Miért ne vállalnám, vágtam rá egyből, ilyen jó játékosok között csak jól lehet játszani.

Elutaztam Rómába a csapattal, óriási meccs volt, nyolcvanezer néző előtt 3-0-ra megvertük az olaszokat. Úgy volt, hogy én leszek a center, előtte egy héttel játszottam is a csapatban felkészülési meccsen, de végül mégsem léptem pályára.


1952.04.13. Újpest - Diósgyőri Vasas, balról jobbra: Károlyi - Török, Futó, Dobó, Palicskó II., Pesti, X, Pocsai, Csorba, Vezér, Kakuszi


Ha Zoli Bácsi tíz évvel később születik, bizonyosan sokszoros válogatott lett volna…

Hát, ilyeneket nem szeretek mondani, mert ezt nem lehet semmivel sem bizonyítani. Azért azt ki lehet jelenteni, hogy mind az ellenfeleim, mind a csapattársaim elég jó futballistának tartottak. Nagyon büszke vagyok rá, hogy Szepesi Gyuri és Puskás Öcsi is sokat dicsérte a játékomat. Nekem a „Sváb” minden idők legjobb játékosa, azóta sem született jobb játékos nála a Földön.

A fotón egy Fradi elleni győztes hazai meccs után beszél a közönséghez Dobó Zoltán


Rengeteg szabadrúgás gólt szerzett pályafutása során. Mi volt a technikája?

Volt olyan meccsünk, ahol háromszor is betaláltam szabadrúgásból. Ha szabadrúgáshoz jutottunk, már tették is le nekem a labdát a többiek. Igen, volt saját technikám. Belső rüszttel csavartam el a labdát a sorfal mellett. Akkoriban a kapus úgy állította fel a sorfalat, hogy a hosszú sarkot védte vele. Most már a rövidet védik és a kapus áll a hosszú saroknál. Akkoriban fordítva volt. Nem is igazán kellett ezt olyan sokat gyakorolnom, mert benne volt a lábamban. Rúgni egyébként is jól tudtam, jobbal és ballal egyaránt. A higgadtságra, rafinériára, a cselező készségre is nagy szükség van, hogy gólokat tudjon lőni az ember. Egy hiányosságom volt, hogy nem voltam elég robbanékony.

Edzeni szeretett Zoli Bácsi?

Futballozni szerettem csak (nevet), edzeni már nem annyira. Az edzőim viszont szerettek engem. Jaksi, Jávor Pál, mind jó edzők voltak, szerettek engem, de én is őket. De hát, aki meccseket tud eldönteni, azt a játékost szeretik az edzők. Volt olyan szezonunk, hogy 8-10 meccset is az én góljaimmal nyertünk meg, vagy azzal, hogy nem tudtak tartani a védők. De ezeket igazából nem is nekem kellene mondanom, mert azt hihetik, hogy nagyképű vagyok.

Hány edzésük volt egy héten?

Három edzés meg egy fürdő. A hétfő általában pihenőnap volt, kedd-szerda-pénteken edzés volt, csütörtökön meg fürdőbe mentünk. Napi egy edzésünk volt és csak a nagyobb meccsek előtt volt több napos összetartás.


Edzőtáborban a csapat, Dobó az álló sor közepén civilben


Zoli bácsi annyira jól érezte magát itt, hogy nem is vágyott el Diósgyőrből?

Egyáltalán nem. Voltak nekem kérőim, komolyan érdeklődött utánam a Fradi is és az Újpest is. Nagyon jó dolgom volt és ez már egy befutott járat volt. Itt nem jöhetett közbe semmi, mert nekem atombiztos volt a helyem a csapatban.

Egyébként, akárhol is játszottam az életemben, mindenhol szerettek, mindenhol nagyon jó dolgom volt. Sok gólt rúgtam és ez volt a legfontosabb.

Miért igazolt 29 évesen a Vasútba?

Megsértődtem. Az NDK-ban voltunk egy túrán és elvittek minket üzemlátogatásra egy hajógyárba. Volt egy német kísérőnk, aki kalauzolt minket mindenfelé. Én akkor is, mint általában, nagyon jól öltözött voltam és elég keményen odamondogattam neki, hogy ilyen ruhában miért visz minket a hajógyárba. Ez az ember megsértődött rám és azt mondta, hogy beszélni fognak a diósgyőri vezetőkkel és elmondják, hogy milyen csúnyán beszéltem velük. Talán olyanokat is mondtak a vezetőinknek, ami el sem hangzott, vagy esetleg félreértették.


Korabeli rajz a diósgyőriek gólzsákjáról


Mi lett ennek a következménye?

Pénteken hazajöttünk, és szombaton a Csepel ellen volt egy Magyar Kupa meccsünk. Én büntetésből nem játszottam ezen a meccsen. 2-0-ra kikaptunk, lett is nagy balhé belőle. Meccs előtt mentem az öltözőbe, és nem volt kirakva a szerelésem. Meglepődtem, mert nem közölték velem, hogy nem fogok játszani. Akkor azt mondtam, hogy ha nem játszhatok, akkor hazamegyek. Úgy is volt. Hazamentem. Még azt is mondtam, hogy ha nem játszhatok, akkor többé nem is játszom Diósgyőrben. Arrogánsan beszéltem a vezetőkkel. Persze, miután kimondtam, azonnal meg is bántam. De ott voltak a srácok, meg a többiek. A vezetők megsértődtek azon, hogy mondhatok ilyet, akármilyen jó játékos is vagyok. Azt hittem, engem úgy se mernek kihagyni, mert megölik őket a drukkerek. Utána mentek az egyezkedések, hogy kapok kedvezményeket, csak játsszak. Akkor megint azt gondoltam, hogy lám nem mernek kihagyni. Aztán mégis úgy alakult, hogy nem játszottam, és elmérgesedett a helyzet.

Az 58-59-es bajnokságban milyen érzés volt Vasút játékosként a Diósgyőr ellen játszani?

Az nagyon nagy rangadónak számított. Rengeteg néző volt a stadionban, szó szerint még a fákon is lógtak. De akkoriban minden meccsen sok néző volt, ezért ez nem is volt annyira feltűnő. Nem voltak drágák a belépők, az emberek megengedhették maguknak, hogy kijöjjenek a stadionba, na meg nem volt ennyi szórakozási lehetőség sem. A Vasútban többen is játszottunk volt diósgyőriek, Károlyi Joci, Csorba, Tiba, Kékesi meg én is. A pályán sokkal barátiabb volt a hangulat, mint a lelátón, mert a két szurkolótábor igen csak rivalizált egymással.



Miután befejezte a Vasútnál a pályafutását, edzősködött is? Milyen edző volt Zoli Bácsi?

Szerintem csak jó játékosból lehet valaki jó edző, hacsak nincs valami undorító természete. Nem voltam szigorú edző, szerettem a srácokat. Rendszeresen beálltam játszani közéjük. Tőlem eltanulhatták a trükkjeimet. Balra néztem, és jobbra adtam a labdát, ez volt az egyik kedvenc trükköm.

Nézi a meccseket a tévében?

Persze.

Melyik a kedvenc csapata?

A Barcelona. Az nagyon jó csapat. Ők még játsszák a focit, ott a futballtudás a döntő, nem pedig az erő. Messi pedig egy igazi művésze a focinak. Az angol focit emiatt nem is szeretem annyira.

Az Öregfiúkban is sokáig tetszett játszani…

Ajaj! Pár évvel ezelőtt még játszottam. Rendszeresen összejöttünk az Öregfiúkkal, Oláh Ferivel, meg a fiatalokkal, de nem lógtam ám ki a sorból, mert ha nálam volt a labda, akkor jó helyen volt.


Köszönjük a beszélgetést!


A Bajtársak szurkolói csoport szervezésében 2009. január 24-én megrendezett szurkolói gálán Zoli Bácsi 81 évesen lépett pályára a DVTK Öregfiúk csapatában.


A Városi Televízió összefoglalója a gáláról:


Hawk videója a szurkolói gáláról (Dobó Zoltán bemutatása 7:30-nál):


Képek Zoli Bácsi pályafutásából:

1952.10.16. Postás - Diósgyőri Vasas 2-3, balról: Palicskó, Pesti, Kárpáti, Dudás, Bujtor, Szűcs, Török, Tóth, Csorba, Nagy, Dobó


Pályára vonul a csapat - Dobó sötét mezben a harmadik


Az 1954-es első osztályú bajnokságban 9. helyezést elért Diósgyőri Vasas csapata





forrás: Varga Lajos: A futball-labda diósgyőri útja

videók: Hawk és Miskolci TV

fotók: Zoli bácsi gyűjteménye




Támogatom az amigeleken.hu oldal munkáját 500 forinttal:
És ezt olvastad már?
BannerBanner
Hozzászólások

Még nem érkezett hozzászólás!

Banner
Mégsem


Üzenet küldése...