ZTE - DVTK 2-0

OTP Bank Liga 27. forduló

Hét forduló van vissza és egy újabb igazán nagy lehetőség a felzárkózásra. Sajnos, ez a keserves számolgatás már tart egy ideje. A csapat utolsó, ezt mindannyian tudjuk, a helyzet meglehetősen nehéz – hogy finoman fogalmazzak – viszont nem reménytelen. Sorsdöntő meccs előtt állunk, és ez akkor is igaz, ha annyiszor ellőttük már ezt a kijelentést, mint a vízbe áztatott hurkapálcikát a céllövöldében, ami a legértékesebb fröccsöntött vackot tartja. Tulajváltás, edzőváltások, komplett keretváltás, ami egy tehetetlen vergődéssé vált, mert nem tudott megjönni a csodaként várt hirtelen felemelkedés, noha pontok számában jobban állunk, mint Feczkóval.

Néztem a válogatott meccseket, volt foci, volt kiért szorítani, de valahogy nem tudtam a saját nyomorult sorsunktól elvonatkoztatni. Volt bennem valami melankólikus érdektelenségféle, valami elnyomott, zsibbasztó, szomorú egyhangúság, ami tudat alatt dolgozott a háttérben. Nekem nem jött jól ez a szünet, minél előbb választ akartam a kérdéseimre, kételyeimre, hogy a rémmel miként vívjuk majd meg a végső csatát, ki kerül ki győztesen. Erre újabb hetek telnek el, fokozva a stresszt és a bizonytalanságot a jövővel kapcsolatban. Számolgatjuk a hátralévő meccseket már jó ideje és mindig az éppen aktuális meccsnapon emlegetjük, hogy: ”ha most nem nyerünk, kiestünk”. Aztán nem nyertünk, de jött egy újabb forduló, és mi újra mantráltuk az önámító mondatot, mint a bolond pereces, csak mi kicsit ritkábban, három naponta, hetente ismételtük.

Most viszont azt érzem belül, ez a mondat ebben a bajnoki idényben utoljára hagyja el az ajkamat. Utoljára, mert bár a matematikai esély megmarad egy esetleges vereség ellenére is, érzem, a hitem el fog szállni, és nagy valószínűséggel ezzel együtt a racionális esély is a bentmaradásra.

Hihetetlenül fontos meccs ez a mai, és ennek megfelelően napok óta újra a régi izgalmi állapotot tapasztalom magamon. Én csak bízni tudok abban, hogy a csapat tagjai és a stáb is hasonlóképpen érez és mindenki úgy fog menni, küzdeni ma, mintha az élete múlna rajta. A Budafok jó eséllyel holnap nem szerez pontot, és a győzelmünkkel ebben az esetben három csapat is 26 ponton állna, onnan pedig tényleg bármi lehet, mert a pszichés előny nálunk lenne. Újra a saját kezünkbe vehetnénk a sorsunkat a maradék hat döntőre. Ilyen csata lesz a mai, és én remélem, hogy a csendes napok után tele lesz estére a kommentfal a szebbnél-szebb dicsérő szavakkal, mondatokkal, ami a mai játékot és a játékosok teljesítményét, de legfőképpen az elért eredményt méltatja.

OTP Bank Liga 27. forduló

Zalaegerszegi TE FC - Diósgyőri VTK 2-0 (1-0)

Zalaegerszeg, ZTE Aréna, zárt kapuk mögött. Játékvezető: Vad II István (Szalai Balázs, Szécsényi István; Solymosi Péter, Szilasi Szabolcs).

ZTE: Demjén - Lesjak, Kálnoki Kis, Bobál D., Bedi - Sanković, Favorov - Szánthó R., Tajti M., Könyves - Futács. Vezetőedző: Waltner Róbert.

DVTK: Malenica - Polgár, Milović, Soldo - Grgić, Max, Márkvárt, Marin - Grozav, Dražić, Suljić. Vezetőedző: Zoran Zekić.

Csere: Max helyett Molnár G., Suljić helyett Vaněček és Soldo helyett Ivanovski a 61., Bedi helyett Gergényi és Szánthó R. helyett Babati B. a 65., Lesjak helyett Németh E. és Tajti M. helyett Koszta M. a 71., Dražić helyett Roshi a 80. percben.

Sárga lap: Könyves a 4., Zoran Zekić a 70., Milović a 85., Grozav a 89. percben.

Gólszerző: Szánthó R. (1-0) a 16., Favorov (2-0) a 87. percben.

Kulcspillanatok

16. perc: Hazai szabadrúgás az alapvonaltól 19 méterre, jobbról. Szánthó Regő ballal a sorfal fölött a rövid felső sarokba tekert, 1-0

87. perc: Hazai szöglet balról, Babati beadását a hosszún Artem Favorov 16 méterről, kapásból a hálóba bombázta, 2-0

Edzői értékelések

Waltner Róbert: - Számomra három dolog miatt volt fontos a mai mérkőzés. Elsőként a csapat miatt, mert a kiesés elkerülése szempontjából nagyon fontos a ma szerzett három pont. Fegyelmezett játékkal kapott gól nélkül lehoztuk a mérkőzést, végig tartottuk az előre eltervezett taktikát, és két nagyon szép gólt rúgtunk. Másodszor, szerettem volna győztes meccsen bemutatkozni a ZTE kispadján, harmadszor pedig a kislányom ma ünnepli 10. születésnapját, neki ajánlom ezt a győzelmet.

Zoran Zekić: - Az első félidőben kiegyenlített erők küzdelmét láttuk, ugyan nekünk voltak nagyobb helyzeteink, de nem értékesítettünk egyet sem, így a ZTE mehetett a vezetés birtokában a szünetre. A második félidőt igyekeztük megnyomni, még többet támadni. Mi birtokoltuk a labdát, de az ellenfél kapujáig ritkán jutottunk el, míg a hazaiak kontrára játszottak. Amit ma mutatunk, az kevésnek bizonyult, ezek után nem marad más, csak gratulálni a hazaiaknak. Hetek óta hiába alakítunk ki sok helyzetet, ha rendre gólképtelenek maradunk, még a százszázalékos ziccereket sem értékesítjük, nagyobb önbizalom kell a kapu előterében.

forrás: dvtk.eu