Világi optimizmus – avagy pukkasztásból jeles

A celofántartalék korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre

A polgárpukkasztás fogalmát már ismerjük, de a szurkolópukkasztás eddig ilyen szóösszetételben nem jutott eszembe. Márpedig van létjogosultsága, ugyanis a DVTK hivatalos oldalán valami hasonló zajlik.

Az internet térhódításával, a médiumok, televíziós és rádiós csatornák, internetes hírportálok gombaként történő szaporodása révén és ezzel összefüggésben folyamatosan monitorozva vannak a közönség reakciói bizonyos hírekre. Az elme irányíthatósága száz és száz szegmensből áll vizsgálat alatt a világ minden pontján, mégpedig nagyon magas szintű és tudományos alapon.

Egy igazi ipar lett ebből, egy mágia, az emberi elme feletti transzcendens jelenség, ami beszövi magát a mindennapjainkba, de lehetőleg úgy, hogy ezt ne vegyük észre, hogy irányítson bennünket és vezetőszáron tartsa a véleményünket. Akkor működik a legjobban a tudatipar, ha a közvetíteni kívánt tartalom észrevétlenül manifesztálódik a tudatalattiban. Ekkor kerül a marketinges fejére a korona, ezért jár a vállveregetés a főnöktől, a piros pont, és ezért járnak a milliók, vagy magasabb, nagyobb tömegeket érintő manipulációkon belül - például a politikai vonalon - a milliárdok.

Konkrétan azt érzem, mintha kísérlet alatt állnánk. Gyakorlatilag a tűréshatárunkat feszegetik a dvtk.eu-n megjelent cikkekkel. Ez a fajta szemtelenség, a tömegek irritálása és a média hatásmechanizmusának mérése nem szokatlan. Ez egy konstans jelenség, főleg napjainkban. De hogy mire is akarok kilyukadni, hogy jön ez ide, hogy jön képbe a DVTK?

Nos, megszokhattuk már, hogy a hivatalos oldal szép, selyempapírba becsomagolt örömhíreket kreál a semmiből, még a kudarcból is, de amit most egy-két hét alatt letettek az asztalra, eddig mindent visz.

Kezdődött azzal, hogy Sántha elnök urunk – érdekes módon a nyílt levél után pár nappal - elővéve az online bullshitgenerátorát, random elénk tolt egy semmitmondó cikket, melyben a fő csapásvonal a saját munkájuk méltatása volt. Nem felejtette el a fontos kérdések mellett újfent magasztalni maga és társai már-már apostoli szintű tetteit. Mindezt olyankor, amikor a vezető sportágaink az utóbbi idők eredményességének árnyékában húzzák meg magukat – ami a labdarúgó szakosztályunk viszonylatában elég komoly teljesítmény, természetesen negatív értelemben. Ez az interjú a marketinges kollégák szerint annyira ült, hogy nagyjából egy hét után nem szégyellték kitenni ismét a vezető hírek közé, újra az orrunk alá tolva és „allergiás reakcióknak” kitéve sokunkat. Mi ez, ha nem az orrunk csiklandozása libatollal akkor, amikor meg vagyunk kötözve a vírus által és nem tehetünk semmit? De ennek is vége lesz egyszer, lépjünk tovább!

Világi Péter topmarketinges, a DVTK kommunikációs-, és marketing igazgatója, a Tematic Media Group kommunikációs igazgatója, a Magyar Birkózó Szövetség PR vezetője, az Éjjel-Nappal Budapest sajtófőnöke ( A tévedés jogát fenntartom, az információ Világi Péter cégének honlapján található) olyan cikkel jött ki a hétvégi vereség után, ami minimum bicskanyitogató.

Amikor a csapat az elmúlt 10 év legkiábrándítóbb és legreménytelenebb helyzetében van az utolsó helyen és minden bizonnyal kiesik az első osztályból, az itthoni Paks elleni 1-4-es zakó után le merte írni - vagy jóvá merte hagyni, nagyjából mindegy – a statisztikára vonatkozó cikkét az alábbi főcímmel:

”Az első hazai vereség 2021-ben”

Ilyen mértékű irritálást és már-már direkt mód provokálást az utóbbi időkben nem tapasztaltam, de talán DVTK szurkolóként sosem olvastam miskolci médium hasábjain.

Tudjuk, hogy Világi Péter miskolci születésű, de azt már kevésbé, hogy mennyire DVTK kötődésű. Mármint érzelmileg, nem munkaviszonyt, szerződést vagy anyagiakat illetően. De ha az lenne, ha egy kicsit is átérezné a Diósgyőr szurkolók lélektanát, ha az ezerfejű keserű könnyeiből kivont cseppnyi koncentrátumot kapna a reggeli kávéjába cukor helyett, megtudná, hogy a gyászolónak nem mesélünk a temetésen morbid vicceket. Mert nem elegáns, és nem odaillő. Nem mondjuk az özvegyasszonynak megnyugtatásul, hogy az elhunyt férje ma halt meg először életében, eddig még sosem. Nem mondjuk azt sem, hogy tegnap hányszor sikerült a megboldogultnak levegőt vennie. Nem könyveljük el sikerként, mert merőben más a helyzet! Sokkal inkább kellene a jövőt illetően megnyugtató opciókat és terveket vázolni, de ezek után hogy hihetünk el bármit is?

Hozzáteszem, statisztikailag természetesen támadhatatlan a mondat, viszont ebben a helyzetben ennek a címbéli megállapításnak hadd ne örüljünk már!

Tudjuk, általánosságban az igazgatóknak tengernyi a teendőjük, az itteni dolgaikon túl sok egyéb feladatot meg kell oldaniuk, céget vagy cégeket kell vezetniük stb, és ezek mellett valószínűleg nem mindig fér bele, hogy a mi lelkivilágunkkal foglalkozzanak. De ha már nekik nem megy, igazán megkérhetnék valamelyik kollégát vagy beosztottat, hogy segítsen. Ha már olyan fontos a szurkoló…

Egy szó mint száz, csúnya dolog a szimpatizánsokat hülyének nézni, kérjük, Önök se tegyék ezt a klubházból!