Tornyi Barna, jó napot, bajnok lesz a csapatod! - Tornyi 70!

Sajtófigyelő - sportal.hu

Tizenhat éve már, hogy a labdarúgóedző nem Magyarországon él, mert korábban Kuvaitban és Katarban, jelenleg pedig Amerikában teljesen más közegben dolgozhat.

A sportal.hu a 70 éves Tornyi Barnabással készített interjút, amelyben visszatekintettek a diósgyőri időszakára is. Az interjúban Tornyi elmondja, hogy úgy értesült, a jelenlegi elnök szerint nem érdemli meg, hogy kapjon egy Diósgyőr-mezt hetvenes számfelirattal a szülinapjára. Ezért a szurkolók meghívták a szektorukba a hétfői, Mosonmagyaróvár elleni mérkőzésre, de még nem döntötte el, elfogadja-e a meghívást.

Az interjúból idézünk:

Diósgyőrben hagyták dolgozni?

Lényegében mindenhol hagytak, csak a Magyarországon tapasztalt mérhetetlen vezetői válság közepette sosem hazudtolhattam meg magam, és ezért állandóan háborúban voltam. Képtelen voltam, vagyok nyugton maradni, ha igazságtalanság ér vagy ha a szakmai önbecsülésem sérül. Az alaptermészetem meg olyan amilyen, az ellen is küzdök nap mint nap, mert csiszolandó. A kérdésére válaszolva, Diósgyőrben voltam szóra sem érdemes játékos, háromszor vezetőedző, szakmai igazgató és még módszertani főelőadó is. A kilencvenes években öt éven keresztül, hét edzővel senki sem tudta feljuttatni a csapatot az NB I-be, de kilencvenhétben velem sikerült. Előzmény, hogy amikor leültem a vezetőkkel tárgyalni – hárman voltak, köztük egy jogász –, megállapodtunk a feltételekben. Ha feljutunk prémium, ha nem, azonnal megszűnik a szerződésem. Ha feljutás után bent marad a csapat, prémium, ha kiesünk, megszűnik a szerződésem. De! Ha az első tízben leszünk a tizenhat csapatos NB I-ben, emelt juttatások, ha ötben, ha dobogón, szintén emelt juttatások. Nemcsak nekem, hanem a csapatnak is, az általam kidolgozott, de általuk elfogadott prémiumrendszer szerint.

Elfogadták a feltételeit?

Összedugták okos fejeiket, és azon mosolyogtak a vezetők, hogy miket hord össze ez a beképzelt majom. Nos, a Diósgyőr a feljutást teljesítette, utána az NB I-ből nem estünk ki, sőt a következő bajnokságban, kilencvennyolcban, az őszi szezon végén harmadik helyen állt a Diósgyőr.

Siker.

A frászt! Kudarc! A januári felkészülés kezdetének első napján a játékosok nagykabátban ültek az öltözőben, mert nem volt fűtés, csak hideg víz a vezetékekben, hat hónapja nem volt fizetés, a pályán harminc centiméteres hó állt. Csőd! Persze, hogy szóvá tettem, és kértem az elnököket, adjanak magyarázatot szóban a játékosoknak. Megtették, de hazudoztak, izzadtak, én meg azt mondtam, felmondok. Erre azt mondták, nem tudnak javítani a feltételeken, illetve hozzátették, vagy te annyira hiú, hogy nem hagyod itt a húszezer nézőt és a csapatot. Tévedtek! Hazaküldtem a játékosokat az egyesület által ki nem fizetett bérlakásaikba, és két órán belül beadtam a felmondásomat. Ezután volt a háromezres tüntetés a miskolci városháza előtt, ami jól esett. Hasonló háttérinformációkat írok majd le a kirúgásaimmal kapcsolatban az életrajzi könyvemben is. A mai napig fájnak ezek az emlékek, de azért sokkal több az örömmel teli esemény. Felemelő érzés volt, hogy ebben a szezonban többen voltak a diósgyőri lelátón, mint a Fradiért szurkolók a saját stadionjukban. Talán azóta sem volt olyan csapat, amelyik hasonlót tudott produkálni.

Ha már a Ferencvárost említette, sok Diósgyőr-szurkolónak örök emlék marad az Üllői úti négy hármas győzelem kilencvennyolcban.

Pedig az előzményt kevesen ismerik. A Diósgyőr nem gyakran nyert fővárosi csapat ellen, de azon az őszön nagyon jól mentünk, győztünk Újpesten három egyre, illetve otthon a III. Kerület ellen öt egyre, a Vasas ellen négy kettőre, a Honvéd ellen nulla nullás, az MTK ellen egy egyes döntetlent értünk el. Következett a Fradi elleni idegenbeli meccs, a két klubvezető pedig behívatott, hogy nincs pénz egy nappal korábban elutazni Pestre. Mondtam, elnök urak, ne szórakozzatok, az ősz legfontosabb mérkőzése következik, végre esélyesként mehetünk az Üllői útra. Csak annyit szerettem volna, mint korábban minden pesti meccs előtt, hogy a Szabadság-hegyen aludjon a csapat, a meccsnap délelőttjén pedig ráhangoló edzés. Semmi több. Kértem engedélyt, hogy szerezhessek pénzt, és miután megkaptam, a helyi étteremtulajdonosoktól és a tehetősebb szurkolóktól kértem segítséget. Csakhogy a Nemzeti Sportban megjelent, hogy Tornyi kalapolja a pénzt a meccsre, erre a két vezető megint behívatott, hogy hívjam fel a lapot, és nyilatkozzam le, hogy szó sincs ilyenről, a klub állja a költségeket.

Felhívta?

Mit képzel? Ugye nem kérdezi komolyan? Természetesen nem, viszont a támogatóinkat felhívtam, hogy mi legyen az összekalapolt pénzzel. Biztosítottak róla, hogy az összeg maradhat, és ha nyerünk, osszam szét a játékosok között prémiumként. Na, nyertünk is négy háromra, majd a meccs után ez a két klubvezető megint megkeresett, hogy a támogatóktól tudnék-e kérni egy kis pénzt a vacsorához. Tíz perc múlva el volt intézve, hogy a Lánchídnál egy hajóétteremben vacsorázzunk. Az ételt az egyik, az italt a másik támogatónk fizette. Néhány nappal később bementem a klub gazdasági osztályára, és ott kiderült, hogy az éttermi számlát, ez a két vezető leadta költségvisszatérítésre. Minden bevétel jól jön – vezetői zsebbe.

Említett mérkőzést 1998. október 24-én játszották az Üllői úton, 11 ezer néző előtt

Akkor Diósgyőrben inkább a szurkolók szeretik?

Kell annál nagyobb elismerés, mint amikor azt éneklik, hogy Tornyi Barna, jó napot, bajnok lesz a csapatod? Azért bízom benne, hogy mások is kedvelnek, de úgy értesültem, a jelenlegi elnök szerint nem érdemlem meg, hogy kapjak egy Diósgyőr-mezt hetvenes számfelirattal a szülinapomra. Ezért a szurkolók meghívtak a szektorukba a hétfői, Mosonmagyaróvár elleni mérkőzésre. Még nem döntöttem el, hogy elfogadom-e az invitálást, mert nem szeretném gerjeszteni a feszültséget, ha esetleg bárki is propagandacélokra használná fel a gesztust. Meg egyébként is, a napokban utazom vissza Orlandóba, vár a munkám az akadémiámon és a Florida-válogatottnál.

„Tornyi Barna, jó napot! Bajnok lesz a csapatod! Egész világ tudja már, Diósgyőr itt a király!"

Tovább a sportal.hu-ra a teljes interjúra >>>>>>>

forrás: sportal.hu