Tomiszlav Szivics: Fáj a szívem, ha azt látom, hogy a DVTK az NB II-ben szenved

Sajtófigyelő - csakfoci.hu

Szivics Tomiszlav a magyar futball egyik legszínesebb, de egyben legmegosztóbb szereplője is volt. Nyilatkozatai sokszor kiverték a biztosítékot a címzetteknél. Idén már három éve lesz, hogy távozott az NB I-ből, akkor úgy tűnt, mély gödörbe került a pályafutása, de most újra első osztályú élcsapatot irányíthat. A szakember elmondja, miért nem lett az Újpest edzője a szóbeli megállapodás ellenére sem, mivel bántotta meg a Vidit és mi baja volt Pintér Attilával. Beszél a védjegyévé vált zakópörgetésről, a diósgyőri csalódásáról és arról a csodáról is, amit korábbi csapatánál vitt véghez. Szivics úgy érzi, higgadtabb és megfontoltabb lett, de az őszinte véleményét most is elmondja, még akkor is, ha nehezen kezelhető, flúgos pasasnak tartják.

A csakfoci.hu interjújából idézünk:

Mennyire hiányzik a magyar futball?

Több jó élmény ért, mint rossz a magyar futballban – kezdte Szivics Tomiszlav a csakfoci.hu-nak, aki idén nyártól a szerb Radnicki Nis vezetőedzője. – Sokat hozzátettem a magyar focihoz, azt is mondhatnám, hogy megvolt a saját öt percem az NB I-ben. Aztán jöttek új edzők, új csapatok, nekem pedig új kihívások. Nagyon jól érzem most magam a bőrömben.

Több mint két és fél éve, hogy távozott az NB I-ből. Volt azóta megkeresése Magyarországról?

Nem volt, de soha nem sírtam emiatt.

Dolgozott kétszer Kecskeméten és Pakson, Diósgyőrben és Mezőkövesden. Egy 1-től 10-ig terjedő skálán hányas osztályzatot adna magának a csapatainál elért eredményei után?

A Kecskemét 97 év után jutott fel velem az NB I-be, aztán Magyar Kupát nyertünk a klub 100. születésnapján, ez egyértelműen 10-es. A Diósgyőrrel jól szerepeltünk a bajnokságban, megvolt a Ligakupa-siker és egy kupadöntő, nálam ez is 10-es. Pakson nagyon jól éreztem magam, de ott már vegyesebb volt a kép, akadtak nagy győzelmeink, például a Megyeri úton az Újpestnek lőttünk egy hatost, de legyőztük Győrben az ETO-t is 0-3-ról 4-3-ra, amely abban a szezonban bajnok lett. Összességében a paksi időszakot 7-esre értékelném. Mezőkövesden nem jöttek össze a dolgok, különböző történések miatt, nem éreztem jól magam, így arra 3-ast adok.

Volt Önben keserűség valamelyik klubtól való távozása után?

Persze, Diósgyőrben nem ezt érdemeltem volna. Fáj a szívem, ha azt látom, hogy a csapat az NB II-ben szenved. Sajnos, amióta eljöttem, folyamatosan esett vissza a csapat eredményessége. A fantasztikus miskolci szurkolók nem ezt érdemlik. A mai napig imádnak engem, ahogy én is őket.

Vannak az életben dolgok, amiket nem lehet elvenni az embertől: a sikerek, az a szeretet, amit kaptam, már örökre megmaradnak nekem. Soha nem fogom elfelejteni, hogy a nevemet skandálták és a végsőkig kiálltak mellettem.

Ahogy a legendás zakópörgetéseket sem felejtik el soha….

Na azt én sem, az biztos. A Videoton elleni Ligakupa-döntő utolsó perceiben a saját tizenhatosunkról nem tudtunk kijönni, de vezettünk, foggal-körömmel védekeztünk, minden trükköt bevetettünk a győzelem érdekében, na akkor jött először a zakópörgetés.

Aztán amikor a bajnokságban legyőztük a Fradit, együtt ünnepeltünk a szurkolókkal és akkor már követelték a zakópörgetést. Sajnálom, hogy a Diósgyőrrel a Magyar Kupa-győzelem nem jött össze, de azt elvették tőlünk, mindenki tudja, hogy Kádár kiállítása jogtalan volt.

A magyarországi távozása után úgy tűnt, hullámvölgybe került a karrierje. Nehéz volt ebből kimászni?

Enyhén fogalmaz, amikor azt mondja, hogy hullámvölgybe kerültem. Engem már majdnem eltemettek, onnan jöttem vissza. Egy harmadosztályú csapatnál kezdtem magam újraépíteni, úgy voltam vele, a munka nem szégyen, a két gyerekemet pedig el kell tartanom. Jól dolgoztam, így kerültem el szezon közben az élvonalbeli Novi Pazar nevű csapathoz, ahol nem túlzás, csodát tettem. Mindenki elkönyvelte őket tuti kiesőnek, ráadásul az első három meccsünkön csak egy pontot szereztünk.

Már az elnök is biztosra vette a másodosztályt, én viszont mondtam, hogy nem fogunk kiesni. Azt hitték, megbolondultam. Utána sorra nyertük a meccseket és végül bennmaradtunk. Nagyon komoly munkát raktam bele, ennek volt köszönhető, hogy megkeresett a Radnicki Nis, amely a Konferencia Ligában indul.

Újra sínen van a pályafutása?

Mondhatjuk, viszont hatalmas meló volt ide eljutni. Sokat tanultam a hibáimból és megfontoltabb lettem. Most szeretnék itt valami nagyot alkotni, aztán majd meglátjuk, hogy alakul a pályafutásom. Több mint 20 éve edzősködöm, és ez a munka nem tartozik a nyugodt szakmák közé. Eljön majd az idő, amikor a munkakörülmények és az életminőségem lesz a legfontosabb, na akkor jó lenne majd egy tengerparti város csapatát irányítani…

Tovább a csakfoci.hu-ra a teljes interjúra >>>>>>>

forrás: csakfoci.hu