Tíz éve ezen a napon volt a stadionbúcsú

_{Szerző: dfcwolf | 2026-10-29 12:14:00}

Vámos Henrik cikke

Ezen a napon tíz éve játszotta utolsó mérkőzését a régi DVTK Stadionban a csapat, a kerek évforduló alkalmából pedig tekintsük meg a szentély búcsúmérkőzésének hátterét.

A Diósgyőr 1939-től nyolc évtizeden át játszotta hazai mérkőzéseit a Vasgyári Sporttelepen, aminek lelátóin generációk nőttek fel, a létesítmény pedig időtől, politikai rendszertől, illetve Miskolc gazdasági helyzetétől függetlenül mindig is tömegeket csábított ki az Andrássy Gyula Utcába.

A Stadion története

A Diósgyőri Stadion megépítésének a DVTK és a Diósgyőri Athlétikai Club fúziója volt a feltétele, ez pedig 1938 nyarán több évnyi egyeztetés után meg is történt. A berlini Olympiastadion mintájára épült sporttelep átadására 1939. június 25.-én került sor, a DVTK pedig a Budapest Honvéd 6-2-es kiütésével avatta fel a vadiúj létesítményt 6 ezer néző előtt.

Fél évvel később Csapkay Károly csapata története során először jutott fel az élvonalba, ahol a következő hat évet töltötték a piros-fehérek. A ‘40-es évek elején nem volt ritka a (legalább) 10 ezres nézőszám sem a miskolciak hazai mérkőzésein, ez pedig a stadion első érdemleges felújításához vezetett; 1950-ben az állóhelyek nagyrészét betonlépcsős kialakítással látták el, a fedett lelátó felöli oldalon pedig korzóüléseket alakítottak ki.

Az ezt követő évtizedben a DVTK három alkalommal is elhódította az NB2 trófeáját, emellett pedig a nézőszám is tovább nőtt. Az 1954-es szezonban a vasgyáriak hazai mérkőzéseiken 11 ezer néző felett átlagoltak, ezzel 1950 után meignt a legnépszerűbb vidéki klub lettek, az 1957/58-as idényben pedig ismét nem volt együttes a fővároson kívül, ahol többen jártak meccsre, mint Diósgyőrben - szám szerint 16 ezren.

A ‘60-as évek további fejlődést hoztak a stadion történetében: további hat (1963, 1964, 1966, 1967, 1968, 1969) alkalommal volt a vasgyári szentély a vidék leglátogatottabb fellegvára az évtizedben, 1967-1968 között pedig végbementek a stadionfelújító munkálatok, amelyek végeredménye évtizedeken át határozta meg a diósgyőri stadion látképét. Elkészültek a “gólyalábas”, bástya alakú lelátók, a pálya körüli rekortán-pálya, illetve az elektromos eredményjelző is. Az újításoknak köszönhetően 12-ről 25 ezres kapacitásúvá nőtt a miskolci szenvedély otthona, ezzel a Rába ETO-Stadion felépüléséig (1977) a legnagyobb vidéki stadionnak számított.

1968-ban a megye mindenkori történelmének legnagyobb számú tömegét kivonzó sporteseményeként vonult be a diósgyőri történelemkönyvekbe a DVTK-FTC (1-2) bajnoki, amire 36 ezer diósgyőri fanatikus látogatott ki.

A ‘70-es, illetve ‘80-as években nagyot csökkent a piros-fehérek helyszíni támogatottsága a ‘60-as évek tömegeihez képest. A ‘74-es kiesést követő évadban mindössze 3 ezer volt a DVTK hazai átlagnézőszáma, a Szabó Géza nevével fémjlelzett aranykorszak azonban visszacsábította Borsod fociszerető népét a Vasgyári Sporttelepre.

Az 1980-as évtized első éveire 8 ezerre nőtt az átlagnézőszám, 1984-ben azonban a csapat elszenvedte az addigi leghosszabb NB1-es periódusának végét jelentő kiesést, a következő években pedig rendre 2 és 3 ezer között mozgott a csapat hazai látogatottsága.

A ‘90-es évek elején Magyarországon is megjelent az ultra szubkultúra, Diósgyőr pedig a kezdetektől fogva meghatározó eleme volt a lelátónak. Az évtized közepére már a Sturm Und Drang, a Fighters, a Rude Boys, a Redskins, a Korzó Boys, illetve az Emigrantes Rojos drapija mind-mind hétről hétre színesítette a vasgyári lelátót.

A szervezett szurkolás megjelenésének köszönhetően ismét növekedni kezdett a nézőszám: Az 1989/90-es, 1990/91-es, 1994/95-ös, 1995/96-os, és az 1996/97-es NB2-es szezonok során egyaránt a Diósgyőré volt a legmagasabb hazai nézőszám. Sőt, az 1992/93-as NB1-es szezonban az egész országban a második legmagasabb hazai nézőszámmal büszkélkedhetett a DVTK (9,000).

Az évtized végére hosszú évek óta nem látott magasságokba emelkedett a DVTK Stadion látogatottsága. Az 1997/98-as NB1-es szezonban a Vasgyári Sporttelep átlagnézőszáma 12,000 volt, ezzel története során először volt a klub a legtöbb szurkoló által látogatott csapat az egész országban egy adott szezonban. Abban a kiírásban az öt legmagasabb nézőszámú mérkőzés közül négynek is az Andrássy Úti Stadion adott otthont - az Újpest, a Ferencváros, a Győri-ETO, illetve az MTK ellen. Az ezt követő, a Tornyi-féle menetelésről emlékezetes idényben ismét a szenvedélyükről híres diósgyőriek jártak a legtöbben meccsre: az 1998 őszétől egy zászló alatt egyesített, immáron Harcosok Diósgyőrként futó ultrák átlagban kilencezred magukkal buzdították a piros-fehéreket a helyszínen.

A Harcosok 2003-ig léteztek (ezen a néven), abban az évben pedig két fontos adalékot is kapott a stadion. Egyrészről megalakult a Commandos Diósgyőr, amely azóta is jelen van a lelátón, másrészről Diósgyőr első villanyfényes mérkőzését is megrendezték. Gergely Károly csapata 2-1-es vereséggel avatta fel az új fényeket a Kecskeméti TE ellen.

2004 tavaszán a DVTK visszajutott az élvonalba négy évvel a megszűnést követően, a 2004/05-ös idényben pedig ismét Miskolcé volt az ország legmagasabb átlagnézőszáma (6.467). A piros-fehérek a következő hat évben ki sem estek az élvonalból, ebben a periódusban pedig további változásokon esett át a szentély.

A korzó nevű lelátórészt elbontották, a tribünön a régi padokat műanyag székekre cserélték, így valamelyest csökkent a stadion befogadóképessége. A klubház teljes külső és belső átalakításon esett át, szerkezete megerősítésre került, továbbá a játékosoknak és a játékvezetőknek új öltözőket és vizesblokkokat alakítottak ki.

2009 augusztusában a klub hivatalosan is búcsút intett a diósgyőri aranykort (is) megélő betonlelátóknak (Újpest, 1-2), a Diósgyőri Stadiont hat évtizedig díszítő szürke lépcsőknek. Fél évvel később a hét keleti bástyaszektor helyén adták át a 3137 ülőhelyes új fedett lelátót, a megújult napos oldalt vizesblokkokkal, büfével. A “lelátó-avatást” a Videoton csapata tette keserédessé (0-1).

A 2000-es évek végén, illetve a 2010-es évek elején olyan szervezett szurkolói csoportok jöttek létre, mint például a Bajtársak, az Egység, a Red Company, a Beagle Boys, a Trógerek, illetve a Barcikai Brigád, amelyek mind a mai napig szerves részét képezik a diósgyőri szervezett szurkolásnak.

Kategória	Alkalmak száma	Év(ek)
A vidék leglátogatottabb csapata	21×	1940/41, 1950, 1954, 1957/58, 1958/59, 1959/60, 1963, 1964, 1966, 1967, 1968, 1969, 1970, 1991/92, 1992/93, 2012/13, 2014/15, 2015/16, 2018/19, 2019/20, 2023/24
Az NB II leglátogatottabb csapata	14×	1939/40, 1962/63, 1965, 1989/90, 1990/91, 1994/95, 1995/96, 1996/97, 2001/02, 2002/03, 2003/04, 2010/11, 2021/22, 2022/23
Az NB I leglátogatottabb csapata	4×	1997/98, 1998/99, 2004/05, 2011/12

A 2011/12-es évadban negyedszerre is felült a DVTK a magyar stadionlátogatottság trónjára, ezúttal 7 ezerrel. 2013 decemberében a kormány kiemelt állami beruházássá nyilvánította az új DVTK stadion építését, így végérvényesen eldőlt, hogy egy teljesen új aréna fog épülni a korábbi helyén.

Legmagasabb nézőszámú bajnoki mérkőzések a DVTK Stadionban:

Dátum	Mérkőzés	Nézőszám
1968.11.27.	DVTK 1-2 FTC	36.000
1968.09.01.	DVTK 2-2 Vasas	30.000
1969.04.04.	DVTK 0-0 FTC	30.000
1992.06.20,	DVTK 0-2 FTC	30.000
1966.11.01.	DVTK 0-1 Vasas	28.000
1966.10.23.	DVTK 1-1 FTC	27.000
1967.04.30.	DVTK 2-4 Vasas	27.000
1968.05.26.	DVTK 1-1 Csepel	27.000
1964.04.04.	DVTK 0-2 FTC	25.000
1957.11.24	DVTK 1-2 FTC	25.000
1970.04.26	DVTK 1-1 UTE	25.000
1975.04.05	DVTK 1-1 FTC	25.000
1975.11.15	DVTK 0-0 FTC	25.000
1976.10.16	DVTK 3-2 FTC	25.000
1978.02.25	DVTK 3-2 FTC	25.000
1978.03.15	DVTK 0-0 Vasas	25.000
1978.11.25	DVTK 1-1 FTC	25.000
1955.09.11	DVTK 1-2 MTK	23.000
1955.08.21	DVTK 1-4 FTC	23.000

A Vasgyári Sporttelep tehát 1939-től 2016-ig biztosított egy gyülekező helyet baráti csoportok, közösségek, családok és párok számára, egy helyet ahová minden második héten elment az ember, és néhány órára az összes problémájától megszabadult. A Horthy-korszaktól kezdve, a kommunizmus sötét évein át, Kádáron keresztül egészen a 2. Fidesz-kormány második ciklusáig jelentette a hétköznapok ráadását az északi bástya. A lelátók - ha tudnának beszélni - mesélnének a Csapkay-féle ‘40-es, a Tomecskó-féle ‘50-es, a Preiner-féle ‘60-as, és a Szabó-féle ‘70-es évek csapatairól. Mesélnének a dicső korszakokról, a ‘70-es évek MNK-győzelmeiről, az európai kupameccsekről, de a szégyenteljes időszakokról is, a hét év NB2-ről, a 2000-es megszűnésről, és társairól...

Magyarul tehát a Diósgyőr lelke rejlett a gólyalábas stadionban, ahová tömegek tódultak be a ‘60-as, illetve a ‘90-es években, és ahova egyik tábor sem járt szívesen vendégségbe. A 2010 előtt született DVTK szurkolók itt szerezték az első, csapattal kapcsolatos élményeiket. Itt élték át legboldogabb pillanataikat, ugyanakkor a legsötétebb órákban is mindig zengett a kanyar.

A búcsúmérkőzés

A régi stadion, amely a diósgyőri szenvedély szinonímája lett, 2016 októberében nyitotta ki utoljára kapuit. Az ellenfél? Nem más, mint a DVTK történelmének tíz legmagasabb nézőszámú mérkőzéséből 6 helyet is elfoglaló, Miskolcon 1974 és 1984 között nyerni képtelen Ferencváros. A zöld-fehérek ugyanakkor 1981-től 33 éven át nem kaptak ki bajnokin az Acélvárosban, 1992-ben pedig (sajnos) itt lettek bajnokok, így nekik sem “csak egy átlagos stadion” volt a miénk.

A 9. kerületiek legutóbbi 17 miskolci vizitből 11 alkalommal távoztak győztesen - a DVTK ebben a periódusban kétszer tudott nyerni – a tabellán pedig a 3. pozíciót foglalták el a búcsú előtt. Ami a piros-fehéreket illeti, 13 forduló után 3-3-10-es statisztikával állt Horváth Ferenc csapata, és a kieső-zónából várta a rangadót. Az előjelek alapján tehát semmiképp sem számíthatott könnyű mérkőzésre a vasgyári sporttelepre utoljára betoppanó diósgyőri közönség.

Az utolsó táncra természetesen mind a 8052 jegy elkelt, így még egyszer utoljára tündökölt régi fényében a tömött miskolci lelátó. Ami a mérkőzést illeti, az első negyedóra meglehetősen eseménynélküli volt, a 19. percben azonban Jagodinskis öngóljával vezetést szereztek a vendégek (0-1). Még az első játékrészben megduplázta előnyét a rekordbajnok (0-2) Busai révén. Nem éppen ideális kezdete egy olyan mérkőzésnek, amiről Diósgyőrben még 80 év múlva is beszélni fognak, de a vasgyáriak nem adták fel: előbb Elek próbálkozott egy közeli fejessel, amit Dibusz még hárítani tudott, tíz perccel később azonban Novothny Soma veszélyeztetett, ekkor pedig már nem volt szerencséje a kilencedik kerületieknek (1-2). A korábbi újpesti csatár gólja tehát reménysugarat adott a majd’ 80 éves szentélyünk búcsúztatásán, ami pedig a liláknál 71 bajnokin szereplő játékost valószínűleg plusz örömmel töltött el, az egy újabb zöldek elleni találat.

A szünet utáni első 10-15 perc ismét komolyabb akció nélkül telt, az utolsó félórában viszont felpörögtek az események. Az 58. percben a szépítő gólhoz is asszisztáló Bognár szerzett labdát az FTC tizenhatosán belül, majd tette Nono elé mesteri pontossággal, aki teljes erővel bombázott a jobbfelsőbe (2-2). A katlan valósággal felrobbant, ez pedig az utolsó gól volt, amit a vasgyári sporttelep átélt. Mielőtt ezt a helyszínen lévők megemészthették volna, sajnos jött az újabb Fradi-gól (2-3), ez pedig a végeredményt is jelentette.

Aznap este nem csak a pályán, hanem a lelátón is volt izgalom bőven; a 70. percben a teljes DVTK Stadiont körbeölelő élőképet mutatott be a szurkolótábor. A Napos Oldalt öt óriási, filmvászonra emlékeztető drapéria lepte el, rajtuk a DVTK legendás játékosainak, illetve korábbi, és akkor is aktív szurkolói csoportok nevei jelentek meg. A teljesség igénye nélkül, Füzér Jánostól kezdve, Solymosi Ernőn, Dobó Zoltánon át, egészen Vitelki Zoltánig, és José Luquéig, szinte mindenki szerepelt rajta, aki az elmúlt 80 évben mosolyt csalt a vasgyári fanatikusok arcára.

Az ultrák (Y) szektorában is feltűnt egy élőkép, amely azt a - vélhetően több százezerszer megtörtént - pillanatot örökítette meg, amikor egy kisfiú először lép be apjával a vasgyári szentély kapuin. Az “Apáról fiúra” üzenet is szerepelt a látványelemen, ami a labdarúgásban évtizedek óta használt, már-már közhelynek számító kifejezés, két oldalról pedig egy-egy 1939, illetve 2016 feliratú drapéria tette teljessé a látványt. A tifo mellé természetesen egy adag pirotechnika, illetve pénztárgépszalag-eső is társult, ezzel a záróesten is csodálatos hangulatot varázsolt a diósgyőri publikum.

Az élőképek, a görögtüzek, illetve a pénztárgépszalagok mellett feltűntek rég nem látott drapériák is a diósgyőri lelátón. Egy utolsó alkalomra visszatért a diósgyőri kerítésre az eredeti Harcosok drapi, illetve a Gladiators, vagy éppen a Redskins zászlója - csoportok, amelyek (gyakran a csapat helyett is) felejthetetlenné tették a ‘90-es évek fociját az Acélvárosban.

A 95. percben Szabó játékvezető a sípjába fújt, ezzel a régi stadion története lezárult. A búcsúmeccset tehát a diósgyőri tradíciókhoz szigorúan ragaszkodva, elvesztette a csapat – csak úgy, mint a villanyfény-avatást, a betonlelátók búcsú-, illetve a helyükre átadott tribün-avatómérkőzést is. Ez a mérkőzés azonban elsősorban nem is a játékosokról, és a pályán történtekről szólt, hanem a szurkolókról, akik azzá tették a Vasgyári Stadiont, ami.

Leghosszabb hazai veretlenségek

Eleinte a leghosszabb hazai veretlenségi szériákat csupán egy táblázat erejéig említettem volna meg, azonban a piros-fehérek olyan sokszor maradtak veretlenek a katlanban, hogy önmagában megérdemli saját fejezetét ez a téma is. A vasgyáriak első veretlenségi szériája a bajnokságban csupán néhány hónappal a stadion átadása után megkezdődött: 1939 decemberétől 14 hazai bajnokin át nem találtak legyőzőre az évad végén először feljutó diósgyőriek, a jó sorozatnak a Salgótarján vetett véget (0-4) 1940 nyarán. Ezt követően további 23 alkalommal maradt legalább tíz bajnokin át veretlen hazai környezetben a DVTK 2016-ig, ráadásul nem kevesebb mint négy NB2-es szezont is (1946/47, 1953, 1973/74, 1990/91) veretlenül tudott le a piros-fehér alakulat.

1953-ban a csapat bajnokként, hazai pályán veretlenül, 113 rúgott góllal tért vissza az élvonalba, ahol egészen 1954 októberéig (FTC, 0-2) kitartott a veretlenség. Az 595 napon, illetve 22 bajnokin keresztül tartó sorozat megdöntötte a miskolciak korábbi veretlenségi rekordját otthon (1941 decemberétől, 16 bajnokin át), és egészen 1979-ig állt is. Ezzel pedig le is spoilereztem, hogy az 1977 őszén kezdődő, 1979 júniusáig tartó 24 mérkőzéses veretlenségi-széria - amit a két Magyar Kupát nyerő, a klub legmagasabb bajnoki helyezését (3.) elhódító Diósgyőri Aranycsapat ért el – a mai napig a klubtörténelem leghosszabb ilyen sorozata.

Egy évtizeddel később mindössze egy meccsnyire volt a klub attól, hogy ez a rekord is megdőljön. 1986 szeptemberétől az akkor már NB2-es csapat egészen 1988 márciusáig (24 meccs) nem talált legyőzőre a DVTK Stadionban, a Szeged (1-3) azonban véget vetett a sorozatnak, ezzel a rekord-veretlenségi reményeknek is.

Leghosszabb hazai veretlenségek (zárójelben szerepel, hogy ki vetett véget neki, milyen arányban):

1939. 12. 10. – 1940. 06. 02. – 14 bajnoki (SBTC, 0-4)

1941. 12. 07. - 1943. 02. 28. – 16 bajnoki (Gamma, 0-1)

1945. 12. 03. – 1946. 07. 21. – 13 bajnoki (Győri ETO, 1-3)

1946. 10. 23. – 1947. 09. 28. – 15 bajnoki (teljes 1946/1947 szezon) (Wolfer, 1-2)

1947. 10. 19. – 1948. 10. 10. – 12 bajnoki (Sátoraljaújhely, 0-1)

1953. 03. 15. – 1954. 10. 31. – 22 bajnoki (teljes 1953 szezon) (FTC, 0-2)

1956. 06. 03. – 1957. 11. 24. – 13 bajnoki ( FTC, 1-2)

1961. 07. 30. – 1962. 05. 13. – 11 bajnoki (Egyetértés, 0-1)

1962. 05. 20. – 1963. 05. 05. – 16 bajnoki (Szegedi Vasutas, 1-2)

1966. 04. 10. – 1966. 11. 13. – 10 bajnoki (Vasas, 0-1)

1973. 08. 12. – 1974. 08. 31. – 17 bajnoki (teljes 1973/74 szezon) (Pécs, 0-1)

1974. 09. 07. – 1975. 05. 21. – 12 bajnoki (Békéscsaba, 0-3)

1975. 05. 31. – 1976. 04. 21. - 12 bajnoki (Videoton, 0-2)

1976. 09. 18. - 1977. 09. 24. - 17 bajnoki (Pécs, 0-2)

1977. 12. 17. – 1979. 05. 23. – 24 bajnoki (Videoton, 0-1)

1981. 11. 07. – 1982. 04. 24. – 10 bajnoki (Csepel, 0-2)

1985. 09. 15. – 1986. 09. 17. - 19 bajnoki (Csepel, 0-3)

1986. 09. 28. – 1988. 03. 06. – 24 bajnoki (Szeged, 1-3)

1990. 05. 27. – 1991. 08. 25. – 16 bajnoki (teljes 1990/1991 szezon) (Siófok, 0-2)

1994. 10. 08. – 1995. 05. 28. – 10 bajnoki (Hatvan, 1-2)

1996. 04. 06. - 1997. 03. 08. – 14 bajnoki (Tiszakécske, 0-1)

1998. 08. 01. – 1999. 05. 01. – 13 bajnoki (Vác, 0-1)

2001. 11. 10. – 2003. 03. 29. - 19 bajnoki (REAC, 0-1)

2014. 05. 14. – 2015. 03. 13. - 12 bajnoki (Paks, 1-2)

Mondjuk ki, a klub lelkének egy része odaveszett a Vasgyári Stadion lebontásával. A hatalom kívülről csak az idejét múlt, omladozó betonlépcsőket, illetve a világítás nélküli WC-ket látta, a stadionban rejlő varázst, azt a szentimentális értéket, amivel a szentély bírt már nem vették figyelembe. Hiába, haladni kell a korral, ezzel felesleges szembe menni, valószínűleg elkerülhetetlen lett volna egy új stadion, azonban legalább a szentély eredeti alakját megtarthatták volna, mint a 2000-es években a zalaegerszegi, illetve az újpesti létesítmény felújításánál történt.

Tíz év elteltével pedig joggal merül fel a kérdés, hogy a 2018-ban átadott stadionnak vajon valaha is sikerül betölteni a betonlépcsők által hagyott űrt? Úgy gondolom, ez már rajtunk múlik.

Neked melyik a kedvenc emléked a régi szentélyből? Ott voltál a búcsúmérkőzésen? Visszatér valaha is a régi meccsek hangulata? Írd meg kommentben!

Források:

https://miskolcadhatott.hu/a-diosgyori-sportpalyak-tortenete/
https://miskolcadhatott.hu/dvtk-nezoszam-116-ev/
https://www.amigeleken.hu/hirek/szerinted-melyik-volt-a-ferencvaros-elleni-hazai-meccsek-legszebb-koreografiaja-2025-12-23
https://hu.wikipedia.org/wiki/DVTK-stadion