Tenyér Zsófi: Hatalmas élmény volt az idei szezon!

Sajtófigyelő - wbasket.hu

Hatalmas változás történt a tavalyi szezon végén Tenyér Zsófiával, hiszen egy NBI-es kieső gárdából igazolt a DVTK Hun-Therm csapatához. A DVTK játékosa a kezdeti nehézségekről és az idei szezon élményeiről mesélt a wbasket.hu-n.

Az NBI/A kieső csapatából egy top klubhoz kerültél tavaly, ami ritka esetnek számít. Hogyan került képbe a DVTK a döntésnél?

A DVTK keresett meg, amire egyáltalán nem számítottam, sokként ért. Az elején kicsit szerencseként fogtam fel, hiszen olyan embert kerestek a csapatba, aki irányítóként és bedobóként is tud játszani. A légiósokat sem ezekre a posztokra hozták, mert három válogatott játékos is tagja a DVTK-nak (szerk.: Aho Nina, Kányási Vera, Lelik Réka), így nem erre volt szükség. Ahogy kezdődtek az edzések és a mérkőzések, akkor kezdtem felfogni a helyzetet, és megérkezni Diósgyőrbe. Nagyon örültem a lehetőségnek!

A játékosok nagy része úgy keres csapatot, hogy minél több játéklehetőséget kapjon majd az új klubnál is. Te nem féltél attól, hogy sokat fogsz a kispadon ülni?

Érdekes kérdés, hiszen a PEAC-ból pont emiatt igazoltam el a PINKK-be, hogy többet tudjak játszani, de úgy gondoltam, hogy ha már pár percre is pályára léphetek az Euroligában, az már egy visszautasíthatatlan ajánlat, ami lehet, hogy az első és utolsó alkalom a karrieremben. Emiatt döntöttem így, hogy mindenképp szeretném kipróbálni magam egy ilyen közegben, ahol már az edzéseken is rengeteget lehet fejlődni. Szerettem volna ennek a részese lenni akkor is, ha keveset fogok játszani.

Mit gondolsz, hogy az év elejéhez képest a szezon végén milyen szerepet töltöttél be a csapaton belül?

Egyértelműen más volt a szerepem az év elején, mint a végén. A szezon kezdetekor több sérülés is érte a csapatot, gondolok itt például a Vera bokasérülésére, ami hosszabb volt, mint amire számítottunk, így emiatt egyből mély vízbe kerültem. Főleg Euroligában kaptam sok szerepet, amire egyáltalán nem számítottam, de szerintem jól sikerült a szereplésem. A karácsonyi szünetet követően voltam én egy kisebb hullámvölgyben, amikor felépültek a többiek, kevesebb perc jutott, és nagyon sokat hibáztam, passzív lettem. A szezon végére szerencsére egyre több lett az önbizalmam és többet is vállaltam. Voltak hullámvölgyek, de úgy érzem, hogy egy ilyen csapatban is jól megálltam a helyem!

Ahhoz képest, hogy mekkora váltásról beszélgetünk, szerintem ennyi hullámzás az első évben belefér!

Természetesen, csak az volt az érdekes, hogy Euroligában sokszor jobban játszottam, mint a magyar bajnoki mérkőzéseken. Talán amiatt, hogy nagyobb nyomást raktam magamra az NBI-ben, ahol teljesíteni kell, míg az Euroligához úgy álltam hozzá, hogy minden perc ajándék és teher nélkül játszhatok.

Külső szemmel nézve is nagyon összeállt idén a DVTK csapata, de ezt te hogyan élted meg belülről? Valóban ennyire jó volt a csapategység?

Igen, és ebben a legnagyobb keze a stábnak van, mert egy olyan csapatot raktak össze, ahol mindenki jó ember és mindenki hajlandó volt arra, hogy a másik miatt visszavegyen vagy éppen aznap előre lépjen a pályán. Egy olyan rendszert sikerült az edzőknek is kialakítaniuk, amiben a játékosoknak megvan a szabadsága és pont emiatt működött tökéletesen. A legnagyobb erősségünk a védekezés volt, minden egyes játékelemre volt megoldásunk. Emellett a kommunikáció volt a fő fegyverünk, a mérkőzésen belül is képesek voltunk sok váratlan helyzetben csak erre a kommunikációra támaszkodni. Ez annak köszönhető, hogy a tavalyi csapat magja megmaradt, és az újonnan érkezők is nagyon könnyen be tudtak illeszkedni ebbe a rendszerbe, fel tudták venni a ritmust.

A DVTK szurkolótáborát már az egész szezon alatt kiemeltük, hiszen egyedülálló hangulatot teremtenek bármilyen csarnokban. Milyen érzés játékosként a szurkolásukból erőt meríteni és a meccs után nekik/ velük énekelni?

Csak azt tudom mondani, hogy mindenki jöjjön el és nézze meg, mert élőben lehet ezt igazán átérezni! A szurkolók nagyon lelkesek, az egész város szereti a sportot. Nem csak a kosármeccsekre járnak, hanem foci, jégkorong mérkőzésekre is.

Ez volt talán a legnagyobb élmény, hogy teltházas meccseken játszhattam. Közben ez volt a legnagyobb váltás is, illetve az, hogy a találkozók után énekeltünk, körbementünk pacsizni a nézőkkel. Sosem fogom elfelejteni azt a sok kedves megjegyzést, azt a rengeteg szeretetet, amit kaptam!

Tovább a wbasket.hu-ra a teljes interjúra >>>>>>>

forrás: wbasket.hu

fotó: jaboers