Takács Péter: Piaci alapokon működünk, addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér

Sajtófigyelő - dehir.hu

Takács Péter az előző idény végén ült le a DVTK kispadjára. A szakember a borsodiak akadémiájáról került az első csapathoz, előtte pedig a Mezőkövesd második csapatánál edzősködött, miután a DEAC-tól távozva szögre akasztotta stoplisát. A 36 éves tréner a Dehirnek adott interjút a Diósgyőr jövőbeli terveiről, valamint debreceni élményeiről. Az interjúból idézünk.

Az előző idény végén neveztek ki a DVTK élére. Veled indult a nyári felkészülés, hogy áll most a csapat?

A tapasztalt mag nagyjából megmaradt. Nagy változásokat okozott a kiesés, a másodosztályban ugyanis nem lehetnek külföldi játékosok. Egyedül Croizet van még nálunk, az ő helyzete viszonylag egyedi, hiszen 5 éve már Magyarországon él és a felesége is magyar. A költségvetésünk jóval kisebb, mint tavaly volt, ám a játékosok rendkívül készségesek voltak a maradás érdekében.

A diósgyőri tábor az egyik legélőbb, legnagyobb tábor az országban. Szó szerint 12. játékosok, így adja magát a kérdés: van köze a mag maradásának ahhoz, hogy nekik is bizonyítsanak a kiesés után?

A kiesés után volt egy gyászhangulat, ezt magunk mögött hagytuk már. A másodosztály viszont más futballkultúrával rendelkezik, mint az élvonal, így még akklimatizálódni kell. Minket akar majd minden csapat elkapni, mint az egyik legpatinásabb klubot az NB II-ben, de ez így is van rendjén. Szárnyra keltek olyan hírek, hogy nem lesz stabil lábakon álló klub a DVTK, ezek nem igazak.

Más a büdzsé ugyan, piaci alapokon működünk, addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér és a játékosoknak is jeleztük, nekik is áldozatot kell hozniuk. Nos, ezt készségesen megtették.

Több okból is belementek, egyrészt látják, hogy komolyan veszi az új stáb (a sportigazgatóval együtt), hogy egy egységes öltözőt akarunk kialakítani, egy olyan csapatkohéziót létrehozni, amilyen az elmúlt szezonokban nem volt. Jöttek-mentek anno a labdarúgók, de nem alakult ki egy fix kezdő.

Az új taktikát is úgy próbáltuk kialakítani, hogy az kedvező legyen a játékosoknak, miközben belevisszük a diósgyőri identitást, virtust.

Legyen ránk jellemző a fanatizmus, a szenvedély. Lehet nem fogunk minden meccsen parádézni, elképesztő kombinatívan futballozni, szemre is tetszetős játékot játszva.

Viszont tőlünk ezt nem is várják el feltétlenül mindig a szurkolók, azt viszont igen, ami Borsodra, Diósgyőrre, erre a vasgyári környezetre jellemző: kemény, melós játékosok kellenek, akik küzdenek egymásért.

Ők nagyon vevők erre. Nyilván még a felkészülésnél tartunk, ami eddig nem várt jó eredményeket hozott, de nem dőlünk hátra, mintha toronymagas esélyesei lennénk az NB II-nek. Be kell látni, hogy az átlagéletkorunk alapján nagyon fiatal csapatunk lesz, hiába maradt meg az említett mag. Sikerre éhes, bizonyítani akaró saját neveléseink vannak, a rutin viszont nem egyik pillanatról a másikra jön.

Ha már mag, Bényei Ágoston Debrecenben nevelkedett és úgy a tagja, hogy még csak 23 éves...

Neki is elő kell lépnie vezérszerepbe. De remek alany ehhez, jó személyiséggel és biztos vagyok benne, hogy meg fogja ugrani ezt a szintet. Konkrétan már mentorkodik a nála fiatalabbak felett. Egyébként ezt az idősebb játékosoktól is kértem, hogy legyenek türelmesek velük, ahogy azt az edzői stáb is teszi. Segítsék őket, ha többet hibáznak picit, egységet mutassanak! Szerintem nem számít a kor, van, aki 16 éves tehetség, de el kell hinnie, hogy megérett arra, hogy segítsen a csapaton. Ezt nemcsak nekünk kell elhitetni velük, magukban is bízniuk kell. Mindenki ugyanolyan fontos!

Ízig-vérig miskolciként az ilyen 16-17 éves srácoknak el kell még mondanod, mit jelent a DVTK mezét felölteni?

Emlékeztetni lehet, hiszen a taktikai megbeszélések része a motiváció is, de valójában ezeknek a srácoknak én már évekig edzője volt az utánpótlásban is. Ismerjük egymás gondolatait, rezgéseit. Remélem, sikerült az akadémiának beléjük nevelni már ezt.

Azt gondolom, remek akadémiánk van. Évről-évre tudunk olyan játékosokat kinevelni, akik megugorják a felnőtt csapatba kerülés küszöbét. Persze az is igaz, hogy eddig nem feltétlenül támaszkodott a klub pusztán az utánpótlásra, megoldották külföldi idegenlégiósokkal. Most viszont még a fiatal szabály miatt sem hozunk focistát más akadémiáról, mert itt van a mi akadémiánk, bízunk benne. Ez azért is jó, mert a diósgyőri identitás is jobban befészkeli magát az öltözőbe. A csapat több mint 40 százaléka már most borsodi kötődésű.

Mi lehet a reális célotok az idényben?

Mi házon belül azt sulykoljuk, hogy ide nekünk az oroszlánt is! De felelőtlen dolog lenne a szurkolókkal szemben azt mondani, hogy ez a csapat kész arra, hogy toronymagas esélyese legyen a feljutásnak. Ott a Kecskemét, jóval nagyobb büdzsével, mint a miénk és 20 felnőtt, rutinos labdarúgóval rendelkeznek, míg mi 14-15-el. A Mezőkövesd évek óta együtt játszik, a Gyirmót szintén nagyobb büdzsével rendelkezik, azt igazoltak le, akit akartak. A Kozármislenyt is idevenném, akik mögött ott egy MTK, akik nagyon tehetséges fiatalokat küldenek hozzájuk. És akkor van még egy Videoton, de a Kazincbarcika sem gyengült meg olyan nagyon...illetve mindig akad egy-egy fekete ló is.

Van némi lemaradásunk, ezt próbáljuk minél hamarabb eltüntetni. Amint ez megvan, lehet beszélni feljutásról, az ősz picit a sötétben tapogatózás lesz még. Ezért nem akarok még előre kijelenteni túl nagy dolgokat, mert nem akarjuk becsapni a szurkolókat. Egy szerethető csapatot akarunk létrehozni, akikhez kötődnek a drukkerek, akik átérzik a klub identitását.

Ha konkretizálni kellene, meglepetést szeretnénk okozni, ami a dobogó környéke lehet. Egy újjáépülő DVTK vagyunk, de mivel a fociban nincs idő, hamar el fog dőlni, tudunk-e hatást kiváltani, magával ragadóan futballozni és el tudjuk-e hitetni a miskolciakkal, hogy Diósgyőrben egy vagány, harcos, szenvedélyes csapat lesz! Mi türelemmel leszünk a fiatalokkal szemben, de a szurkolóktól ez nem elvárható, így azzal tudunk kompenzálni majd, hogy beledöglünk minden meccsbe.

Tovább a dehir.hu-ra a teljes interjúra >>>>>>>>>

forrás: dehir.hu

fotó: dvtk.eu, deac.hu / Derencsényi István