Simon Miklós: A DVTK felelős a régió teljes sportéletéért

Sajtófigyelő - nb1.hu

Diósgyőrben nemcsak a futball fontos és népszerű, az nb1.hu-n megjelent interjúban azonban főleg arról kérdezték Simon Miklóst. A DVTK Akadémiájának szakmai igazgatója elégedett a klub idei szezonjával. A „fiatalszabályról” pozitívan véleménnyel van, és arra is megvan a módszere, hogy az öltöző hogyan fogadja el, ha a klub a fiatal játékosokat preferálja. NB I-es szinten ugyanakkor ő is alacsonynak tartja az állandóan játszó fiatal magyarok számát.

Tavaly télen 14 év után intettél búcsút a Honvédnak, majd nyáron Diósgyőrben lettél az akadémia igazgatója. A két csapat elmúlt évét elnézve aligha bánod a váltást.

A múltat már lezártam. Diósgyőrben egy olyan közegbe kerültem, ahol nagyon nagy szeretettel fogadtak, ami megkönnyítette a beilleszkedést. Könnyebb volt így magam mögött hagyni a korábbi időszakot, hogy motiváltan csaphattam munkába. Ezzel együtt nagy szomorúsággal követtem azt, ami a Honvédnál történik akár a klub, akár játékosok szintjén. Ebben az idényben viszont már százszázalékosan ide, Miskolcra koncentráltam, ahol igyekszem meghálálni azt a szeretetet, amit kaptam. Minden idegszálammal azon vagyok, hogy ez a klub és a város a megfelelő helyére kerülhessen a magyar labdarúgásban.

Kispesten már George F. Hemingway időszakában elindult az a munka, amely hosszú távon a saját nevelésű fiatalokra való támaszkodást tűzte ki céljául, 2007-ben megalapították a Magyar Futball Akadémiát is. Diósgyőrben már az állami forrásokból kiépített rendszer keretében létesült kiemelt akadémia 2019-ben. Számodra miben ütközött ki ez a bő évtizedes különbség egyrészt az infrastrukturális fejlettség, másrészt a szakmai munkatapasztalat terén?

Az infrastruktúra a Honvédnál sem olyan régóta van azon a szinten, ahol. Nemrég készült el az új stadion, vele az új akadémia. Azelőtt Kispesten sem olyan körülmények között dolgoztunk, ami összehasonlítható egy kiemelt akadémiáéval. Itt Diósgyőrben szuper körülmények között dolgozhatunk. Nem lehet összehasonlítani egy 10-15 éve működő akadémiát egy 4 éve működővel. Amióta sokkal erősebb az állami szerepvállalás az akadémiáknál, azóta óriási fejlődést látok mind a szakemberállományban, a körülményekben és a lehetőségekben. Ezzel közelebb tudtunk kerülni a Nyugathoz. Azok az akadémiák, amelyek már korábban megalakultak, ezekkel a lehetőségekkel tudtak egy nagyobbat lépni. Diósgyőrben az is a feladatom, hogy azokat a tapasztalataimat, amit korábban az akadémia képzés terén szereztem, beépítsem az itteni munkába.

Ebben hol tartasz most?

Nagy örömömre szolgál, hogy Diósgyőrben is hamarosan elkészül az új kollégium, amivel még professzionálisabb módon tudunk majd dolgozni. Ami hosszabb időt igénylő folyamat, az a régió bekapcsolása, az itteni játékosok bevonzása. Nemcsak megtalálni és felismerni kell őket, de gondozni is. Ebben nagy lehetőséget látok, és bőven van még munka előttünk.

Hogyan értékeled a mögöttünk hagyott szezont a DVTK mint klub szempontjából?

A klub teljesítette a célkitűzését: újonc csapatként, rekordpontszámmal bennmaradt, sőt, hetedik helyen végeztünk az OTP Bank Ligában. Megvertük a Fradit is, és folyamatosan nagyon sok szurkoló előtt játszottunk, legutóbb már az U19-es csapat meccsére is kijött a tábor egy része. Emellett négy akadémistánk mutatkozott be idén a felnőttek között, amely szám azt hiszem, bármilyen bajnokságban megállná a helyét. Ez egy hosszú folyamat, de bízom benne, hogy évről évre minél több ilyen játékos jön majd ki az akadémiánkról. Remélem, közülük egy-egy a válogatottságig is eljut majd, hiszen valahol ez lenne a végcél.

És az általad vezetett DVTK Akadémia viszonylatában?

Nagy megtiszteltetéssel érkeztem ide, mert ennek a klubnak erős identitása van. Ehhez próbáltam az én stílusomat hozzácsiszolni. A képzési filozófiát is ennek alávetve próbáltam kialakítani. Fontos volt megtalálni azokat a kollégákat is, akik nem a kifogásokat keresik, hogy mit miért nem lehet, hanem szeretnének fejlődni, napról napra jobbak lenni és mindezt a klub szolgálatába tudják állítani. Őket nagy kihívás volt megtalálni, és úgy érzem, hogy nagy százalékban sikerült, amire büszke vagyok. A következő lépés, hogy megtaláljuk azokat a tehetségeket, akiket a talent programunkba illesztve a lehető legmagasabb szintre tudunk fejleszteni.

A fiatalpercek tekintetében, 2444 perccel a középmezőnyben végzett e téren a DVTK. Ez összhangban van a klub elvárásaival?

Erről a tulajdonosi kör és a vezetőség tudna nyilatkozni. Az én felelősségem nem azokat a fiatalokat illeti, akik már a felnőttben vannak és úgymond sok fiatalpercet termeltek a csapatnak, mint Jurek vagy Bényei. Nekem azokat kell segítenem, akik még akadémista korúak, mint például Ferencsik Bálint, Bánhegyi Bogdán, vagy Fekete Vince. Az én munkám az, hogy ők olyan szintre jussanak, hogy lehetőséget kapjanak előbb edzéseken, majd meccsen is a felnőttek közt. Az már hab a tortán, hogy Fekete Vince még gólt is rúgott. Egy ilyen folyamatban a felmerülő problémákat is kezelni kell. Ilyenkor azok, akik az említettek mellett vannak, de még épp nem kerülnek fel, türelmetlenné válhatnak, akik pedig felkerülnek, néha elhiszik, hogy a munka el is van végezve. Emellett kezelni kell azt a fizikális és mentális fáradságot is, amely abból adódik, hogy hol az akadémián, hol a II. csapatban, hol a felnőtt keretnél számítanak a játékukra. Ezek a srácok minden hétvégén „dupláztak” az első csapat edzései után, elutazhattak a kerettel, többször pályára is léptek, majd másnap a II. csapatot kellett húzniuk.

Tovább az nb1.hu-ra a teljes interjúra >>>>>>>>

forrás: nb1.hu