Rímekkel szörfözni az élet hullámain

Sajtófigyelő - demokrata.hu

Mestersége: labdarúgó. Élete mozgatórugója a foci.

Minden áldozatot meghozott, hogy elérje célját és a magyar címert viselje a szíve felett. A lentek és a fentek teljes érzelmi skáláját bejárta, a pályán és azon kívül is. A belső lelki világának, gondolatainak és legmélyebb érzelmeinek kifejezésére versek formájában találta meg az utat. Gera Dániel, a Diósgyőr válogatott labdarúgója a demokrata.hu-n olvasható interjúban mesélt ihletett állapotról, múzsákról, hazafias sorokról és az életét alakító hullámok hatásáról.

Az ezüstérmes Puskás Akadémia ellen zárták a bajnoki szezont egy fordulatos, izgalmas mérkőzésen, ahol a góljával fordított csapata, a Diósgyőr, végül hétgólos meccsen, 4-3-ra vereséget szenvedett. Talán ez a bajnoki találkozó kicsit leképezte az egész szezonjukat, voltak benne szárnyalások, visszaesések, biztató részek és leginkább hullámvölgyek. Milyen mérleget vont meg magában a szezon végeztével?

Nem is hullámzónak nevezném, mert volt egy nagyszerű ősz és egy nagyon rossz tavasz – inkább a fent és a lent jellemezte az évet. Felemásra sikerült a szezon, ha fordítva történik, és az őszi eredményeket érjük el tavasszal, nyilván mindenkinek jobb volna a szájíze. Bízom benne, hogy megtaláljuk a megoldást és mindenki tanul a hibájából, mert akkor tudunk nyerni. A hatodik helyezésünk is tükrözi a szezont, pont középen végeztünk, a kétarcú szezon erre a pozícióra volt elég. Csalódott vagyok, mert többet vártam, bíztam benne, hogy rá tudunk tenni egy lapáttal. Ahogy a győzelmeknél, úgy a vereségeknél is mindenkinek együtt kell vállalnia a felelősséget, nemcsak akkor vagyunk csapat, ha nyerünk, hanem akkor is, ha kikapunk. Ha megtaláljuk a megoldást és mindannyian tanulunk a hibáinkból, akkor meglesz a stabilitás is.

Ha a saját szerepét, teljesítményét nézzük, mennyire látja ugyanazt a képet, mint amit a csapat elért? Másként érezte magát szezon közben, mint amit az eredmény mutatott?

Arról inkább nem is beszélnék, miket éltem át az elmúlt időszakban… Nagyon nehéz megítélni csak a saját teljesítményemet, mert sok mindentől függ, de lehet mondani, hogy nekem is jobban ment ősszel, pályafutásom alatt először meghívtak a válogatottba. A számok önmagukért beszélnek, de annyival rosszabbnak nem érzem a tavaszt, mint az őszt. Elmondhatom, hogy a szezon végén tükörbe tudok nézni, mert mindig mindent beleadtam és ez a legfontosabb.

Az őszi sikeres menetelés a Diósgyőrrel és mellette a válogatottszereplés euforikus élmény, tavasszal viszont nem kapott meghívót Marco Rossitól, és a klubsikerek is elmaradtak. Lelkileg hogyan élte meg ezt a nagy kettősséget? Miként építette fel magát hétről hétre, amikor kudarcok érték?

Elképesztő érzés volt 60 ezer magyar ember előtt a Puskás Arénában pályára lépni, a címeres mezt hordani – a meccsen és azon kívül is. Felemelő, sőt úgy fogalmaznám meg, a legjobb érzés. Nem foglalkozom a külső körülményekkel, mindig azt nézem, hogy nekem kell még többet teljesítenem, még többet tennem és akkor meglesz az eredménye és megint megérkezik a válogatotti meghívó. Átgondolom fejben részletesen, miben szükséges javulnom vagy mire kell jobban odafigyelnem, ezekben próbálok előrelépni. Sosincs zárva semmilyen ajtó, keményen kell dolgozni és akkor kinyílik.

Az őszi világbajnoki selejtezőre kinyílhat?

A cél egyértelmű, de még messze van, most konkrétan több hónapra, ennyire sosem szaladok előre. Előttem áll a felkészülés a klubcsapatommal a következő idényre, elsősorban a Diósgyőrben kell hogy jól szerepeljek. Szóval sok a lépcsőfok van és nem szoktam előrerohanni, mert felesleges. Természetesen motiváló, hogy megint a válogatott közegében legyek és újra a címerest mezt viselhessem.

Ahogy korábban megfogalmazta, gyerekkori álma 24 év után vált valóra azzal, hogy pályára léphetett a nemzeti csapatban. Foglalkoztatja a gondolat, ha egyszer áttörte a határait, újra meg kell tennie, még nagyobb hullámot meglovagolni?

Örökre megmarad az első pillanat, amikor a magyar labdarúgó-válogatott tagjaként először pályára léptem – ahogy az egész meccsnapi készülődés. Boldog voltam és azt érzem, az utam során meghozott fontos döntések – magánéleti, párkapcsolati – beigazolódtak és megérte áldozatokat hozni. És azért voltak nagyon nehéz, fájó döntések, mert az életemben mindig a futballt helyeztem az első helyre. Valamilyen fokú csalódásként éltem meg, hogy azóta nem kaptam meghívót a válogatottba, de arra gondoltam, nem voltam elég jó. Magasan van a léc és azt kell mindig magadban is egyre feljebb és feljebb rakni. Mivel megadatott átélni, hogy a nemzeti csapat tagja lehettem, ott akarok lenni újra.

Tovább a demokrata.hu-ra a teljes interjúra >>>>>>>>>

fotó: demokrata.hu / T. Szántó György