Minden héten vágóhíd - Index.hu

A tao-programként ismert támogatási rendszer alapvetően egy jó elképzelés lett volna mondjuk Svédországban, Magyarországon azonban az erőltetett fejlesztés ára a rendszerszintű gazemberség. Tévedés ne essék, a magyar futballnak igenis szüksége volt arra, hogy jelentős forrásokat kapjon az infrastruktúra fejlesztésére, az utánpótlással foglalkozó szakemberek megfizetésére, és úgy általában, a feltételek javítására. Csakhogy az a mód, ahogy egyetlen kormányzati döntéssel sosem látott mennyiségű pénzt zúdítottak a fociba, lényegében minden ellenőrzés nélkül, többet ártott, mint használt.

Hogy miként ügyeskednek az egyesületek a pénzzel, az egy dolog. Az viszont, hogy a rendszer hibái miatt az egyesületek eszközzé teszik a gyerekeket: megbocsáthatatlan.

Figyelmeztető jelek

A tao körüli visszásságok bemutatásának nincs beszédesebb módja, mint végignézni a korosztályos bajnokságok mészárszékein. A nagy futballreform előtt is voltak persze mínusz többszázas gólarányt produkáló csapatok, de egyrészt kevesebben lógtak ki lefelé, és nem ennyire látványosan, másrészt akkor lehetett azzal takarózni, hogy nincs pénz az utánpótláscsapatokra, szegény ember vízzel főz. Most viszont épp velük lehet szép pénzt keresni. Ami szakmailag és erkölcsileg nagyon más helyzet.

Ma Magyarországon 3 bajnoki osztályban, összesen 50 különböző csoportban zajlanak az országos, nagypályás korosztályos bajnokságok küzdelmei, beleértve a fiúkat és lányokat, 12-19 éves korig. Ez összesen nagyjából 700 csapatot jelent, aminek körülbelül 10 százaléka brutálisan kilóg lefelé az adott bajnokságból.

Jelenleg 46 olyan utánpótláscsapat van, aminek gólkülönbsége rosszabb mínusz 100-nál, ebből 14 csapat még egyetlen pontot sem szerzett az idén.

A -100 persze egy mesterséges határ, például mert valahol több meccsből jött össze, valahol meg kevesebből, de azért érezhetően jelzi, hogy valami nagyon nem stimmel. Persze a -97-es gólarány sem sokkal jobb, miként egy-két győzelem sem jelent túl sokat, főként, ha azt egy nem megjelenő ellenféllel szemben érték el, vagy egy meccsenként átlagban 10 gólt kapó csapattal szemben, miközben ők is kaptak mindenki mástól majdnem annyit.

Azon viszont tényleg nincs mit magyarázni, hogy tao ide vagy oda, további 14 csapatot annyira a semmire vállaltak az egyesületek, hogy ki kellett zárni őket (illetve kettő visszalépett).

Mielőtt mindenki megnézné magának a legrosszabb utánpótláscsapatok listáját, ne feledje, hogy itt

nem nevetni kell a gyerekeken és fiatalokon, hanem sírni a rendszeren.

Szinte mindegy, hogy a játékosok miként élik meg a hétről hétre kapott irgalmatlan zakókat, megaláztatásként, esetleg ők is tudják, hogy részesei egy csalásnak. Nem is tudom, melyik a rosszabb. Sok minden alól fel lehet menteni az MLSZ-t, de ez kimagyarázhatatlan.

Ahogy az is, hogy a rendszer gyakorlatilag nem bünteti, ha egyes csapatok emberhátrányban kezdik a meccset, mert nincsenek ki tizenegyen. Vagy éppen annyira gyengék, hogy az ellenfél áll fel nyolc játékossal tizenegy ellen, és úgy is nyer. Vagy a szünetben szakad félbe a meccs 25-0-nál. Vagy létezhet olyan, magát akadémiának tituláló egyesület (lásd lentebb), ahol a hat nagypályás utánpótláscsapatból kettő utolsó (az egyik pont nélkül), kettőt pedig kizártak, miközben állításuk szerint napi 16 órában dolgozó edzőkre taóztak. Vagy a Puskás Akadémia nagyecsedi partnere, ahol a klubtulajdonos polgármester telekbizniszéhez asszisztálnak a hetente rommá vert gyerekek. Vagy a Puskás fiókcsapata Csákváron, ahol az U18-as csapatban összesen csak öt lány múlt el 17 éves, lőttek is már 16 forduló alatt két gólt, viszont kaptak 317-et.

Mielőtt bárki félreértené, nem az eredményességet kérjük számon ezeken az egyesületeken. Az utánpótlásban természetesen ez másodlagos. Ki lehet kapni úgy is, hogy közben tanul a gyerek. De itt nem erről van szó. Itt nem a gyerekek hosszútávú érdekeit nézik, hanem

az egyesületek, az MLSZ, és az egész rendszer rövidtávú hasznáért csinálnak eszközt kiskorúakból.

És még egyszer: nem mindenki csal, aki taózik, még akkor sem, ha esetleg nulla ponttal áll a csapata a korosztályos bajnokság legalján. Még akkor sem, ha átlagban 10 góllal kapnak ki meccsenként. De az világos, mint a nap, hogy itt valami nagyon nem stimmel.

Ferihegy Sportakadémia Vecsés

Az egyik legszebb példája annak, hogy mit képes kihozni egyes csapatokból a tao. A magát akadémiának nevező intézmény hat darab nagypályás utánpótláscsapat nevezését vállalta az idei szezonban, ezek mellé heti 5,5 napon át napi 16 órát (!) dolgozó edzők vannak beírva, összesen hatan. Plusz a bozsikos korosztályokhoz is tartozik egy ilyen sztahanovista, meg van még két normál főállásban dolgozó kolléga, meg egy félállású. Hozzájuk képest a srácok olcsón megúszták, ők a program szerint csak nyolc órát edzenek naponta. Nyilván fatális tévedés, hogy az egyesület honlapján közölt aktuális edzéstervben mindösszesen heti három, délutáni foglalkozás szerepel csapatonként.

A brutális terhelés ismeretében nem csoda, hogy a legtöbben nem bírták ezt a tempót. Hiába vésték be ugyanis a programba a csapatonként maximálisan elszámolható 16 főt, azaz összesen 96 játékost, szeptember 14-én az alábbi kétségbeesett hangú felhívást kellett megjelentetnie a csapat mindenesének a Vecsési Sportpálya Facebook-oldalán, a fradista körökben oly ismerős vezetéknevű Hamberger György profilját használva.

Kedvencem a "jelenleg 11 fő edző, egy fő technikai vezető, és két buszvezető dolgozik a játékosaink eredményességén" mondat, de az egész, úgy ahogy van, tankönyvi anyag. Az akadémia, ahol két héttel a bajnokság kezdete után már a közösségin próbálnak verbuválni egy 70 like-kal bíró oldalon, de közben futja ifjabb Albert Flóriánra, meg az egész bagázsra, aki ott dolgozik.

ELOLVASOM A TELJES CIKKET>>>

forrás:index.hu