Megszűnik a győri Erste Ligás jégkorongcsapat?

Sajtófigyelő - nemzetisport.hu

Nagyon csúnya véget ért az ígéretesnek induló győri hokiprojekt: a méltatlan körülmények között végigszenvedett szezon után Ladányi Balázs, Szuper Levente és Revák Zoltán csapata bedőlt, a valaha volt egyik legjobb magyar játékos, a válogatott pontrekordere végső elkeseredésében külföldre költözött és fizikai munkásként folytatja.

A nemzetisport.hu a "Tönkre tettek minket, az egész csapatot!" című interjúban Ladányi Balázst és Revák Zoltánt kérdezte az okokról. Az interjúból egy igéretesen induló projekt rajzolódik ki, ami csúfos véget ért. Mint ismert, az Erste Liga play offjában a DVTK Jegesmedvék éppen a Győr ellen harcolta ki a legjobb nyolc közé jutást.

A párharc utolsó meccse után Ladányi érdekes nyilatkozatot tett.

Sokkal többet kaptunk a csapattól, mint amire vártunk a párharc előtt, a Miskolc a párharc közeledtével megerősítette csapatát, minket a körülmények gyengítettek. Nekünk már annak örülni kellett, hogy a fiúk felállnak a kékvonalra korcsolyában és nem papucsban. És innentől kezdve, hogy 4-ből 3 meccsen volt sanszunk és csak utolsó lett ilyen sima és tartottuk magunkat, minden elismerésem a csapaté, de a lényeg az, hogy elsősorban annak kell örülnünk, hogy egyáltalán felálltak és felvették a mezt. Köszönöm!

A mai interjút olvasva érthetővé válik, mire is gondolt. Az interjúból idézünk:

Szóval itt a vége?

Olyannyira, hogy már fel is számoltam a magyarországi életemet: a fiammal együtt kiköltöztem Hollandiába, őt már ide írattam iskolába, én pedig betársultam egy nagyon kedves barátom helyi vállalkozásába. Teljesen normális, kétkezi civil munkát végzek, hétfőtől péntekig nádtetőket készítünk, a hétvégéim pedig szabadok – adott meghökkentő választ Ladányi Balázs, a magyar jégkorong emblematikus alakja, szapporói hős, a nemzeti csapat legeredményesebb játékosa 227 válogatott meccsen 231 ponttal, aki aktív pályafutása lezárultát követően edzősködésbe fogott: Debrecenben beugró vezetőedzőként dolgozott, az utóbbi négy évben pedig előbb a Vasast, majd legutóbb a Győrbe átköltöző újonc Uni-Győr ETO HC-t irányította, melyet az Erste Liga playoff-kvalifikációjáig vezetett.

Azért egészen sokkoló ezt minden idők egyik legjobb magyar jégkorongozójától hallani…

Ha önnek sokkoló, gondolhatja, nekem mennyire az volt, hogy eljutottam egy olyan pontra, hogy inkább teljesen hátat fordítottam annak, ami az egész életemet kitette, és jelenleg gondolni is nehezen tudok a sportágra, amelyet harminchat éven át csináltam.

De mégis mi vezetett idáig?

Félreértés ne essék, nem az edzősködéssel lett tele a hócipőm – azt nagyon szerettem –, hanem az összes többivel amellett: a közeggel, a napi harcokkal, illetve hogy olyan dolgokat kellett intéznünk folyamatosan, amelyek, úgy érzem, egyáltalán nem egy edző feladatai lett volna, cserébe teljesen elvették az energiánkat a lényegről, vagyis az edzősködésről.

Mondana részleteket?

Hol is kezdjem… Augusztusban költöztünk át Káposztásmegyerről Győrbe, ahol tele volt ígéretekkel a padlás. Ehhez képest rögtön az első dolog, amivel szembesültünk, hogy az ETO egy meglehetősen rossz hírű munkásszállón akarja elszállásolni a játékosainkat – Cuha utcai munkásszálló, érdemes rákeresni az interneten magára az épületre, illetve az előéletére. Aztán, a játékosok első fizetését szeptemberben a győrieknek kellett volna állniuk a szerződésben rögzített kötelezettségeiknek megfelelően, de mivel rövid volt az idő a rákészülésre, szponzorkeresésre, a mi elnökünk, Janzsó Tamás úgy döntött, az első két hónapot rendelkezésre bocsátja, kölcsönben, tehát mintegy megelőlegezi azt a győrieknek, a vállalásuk ellenére. Az első teljes fizetést a Győr november tizedikén teljesítette a játékosok felé, ám egy hónappal később, december tizedikén a játékosok máris kaptak egy levelet, hogy ne haragudjanak, ma csak a fizetésük felét tudják nekik kiutalni. Majd elkezdték ránk tolni a piszkot: közölték, hogy a gázsi másik felét a Szuper Leventével és Revák Zoltánnal közös cégünknek kellene állnia, azt mi mulasztottuk el kifizetni. Januárban ismét volt fizu, viszont a lakhatási támogatást megszüntették, februárban pedig megint fél fizetést álltak, immár ismét lakástámogatás nélkül. Nyilván nem titok, hogy a mi játékosaink eleve nem kerestek csillagászati összegeket, így félhavi fizetésből kellett megoldaniuk a lakást és a mindennapi életüket – ezért nyilatkoztam az utolsó meccsünk után, hogy csoda, hogy a játékosok nem strandpapucsban álltak oda a kezdéshez.

Rengeteg hasonlóan magyaros történetet ismerünk anno a „hőskorból”, de azért nagyon szürreális ilyeneket hallani 2022-ben, a tao-időszak Kánaánja közepette…

Éppen ez a legelkeserítőbb az egészben, hogy ez simán lehetett volna egy sikersztori is. Gondoljon bele: tálcán kaptak egy olyan projektet, amit nem nekik kellett kitalálniuk, nem nekik kellett a megvalósításon dolgozniuk, mert már eleve kompletten rendelkezésre állt minden, a csapattól kezdve a kereten át a stábig, edzőkig. Taóstól, ilyen-olyan támogatásokkal együtt gyakorlatilag a másik felét kellett volna mellétenni, és látványosan nem sikerült. Sőt, mintha egyáltalán nem is érdekelte volna őket az egész. Nagyon sok mindent elmond, hogy egy darabig szó volt róla, hogy a győri egyetem esetleg megment minket, tettek is kísérleteket, de múlt héten végül visszaléptek. Részükről csak úgy működhetett volna a történet, ha teljes mértékben az egyetem égisze alatt valósul meg a projekt, amolyan debreceni mintára, mint a DEAC esetében. Ez végül nem jött össze, úgyhogy most konkrétan szélnek eresztettük az összes játékosunkat: lehet belőlük szemezgetni, mindenki mehet, ahová tud, de sajnos már most ismerünk olyanokat, akik inkább szögre akasztják a korcsolyát… Végtelenül szomorú, hogy néhány dilettáns alak néhány hónap leforgása alatt tönkre tud tenni egy évek kemény munkájával, magyar játékosokból felépített komplett csapatot.

Tovább a nemzetisport.hu-ra a teljes interjúra >>>>>>>

forrás: nemzetisport.hu