Lelik Réka: Fontos, hogy ahol vagyok, jól érezzem magam

Sajtófigyelő - magyarnemzet.hu

A magyarnemzet.hu-n "Brutális fájdalom, hogy lemaradtunk az olimpiáról" címmel interjút olvashatunk Lelik Rékával.

Lantos Csaba interjújában a másodszor is az év női kosárlabdázójának válaszott kíválóság beszél többek között az olimpiai selejtezős drámáról, Belgiumról, az önismeretről és arról, milyen ma egy élsportoló élete ebben az országban. Az interjúból idézünk:

Áprilisban a bajnoki döntő negyedik mérkőzésén 64-64-es állásnál, hét másodperccel a vége előtt és hét másodperccel élete második bajnoki címe előtt dobott egy akkor mindent eldöntőnek gondolt kosarat, amelyet a bírók támadóhiba miatt elvettek. Majd nyert a Sopron, és két nappal később az ellenfél lett a bajnok, nem a Diósgyőr. Az elvett kosara után hosszan mutatta önt a kamera, azt hittem, ott helyben veri szét a csarnokot. Nem tette. Honnan merít ilyen helyzetekben erőt, hogy uralkodni tudjon magán?

Tegyük hozzá azt is, hogy ezzel kipontozódtam. Nekiállhattam volna jelenetet rendezni a kispadon, de semmi értelmét nem láttam ennek. A dolog megtörtént, s ezen nem lehet változtatni, mert a bíró úgysem vonja vissza az ítéletet. Próbáltam arra koncentrálni, hogy még van egy meccs, még bajnokok lehetünk. Nem akartam semmi olyat tenni, amit később megbánok. Nem lettünk bajnokok, az utolsó meccsen esélyünk sem maradt.

Ennyi idő után szabadon beszélhetünk erről. Támadóhiba volt ez a miskolci pillanat?

Az ötödik meccsen - teljesen spontán - újra belekerültem ebbe a helyzetbe, azaz megcsináltam a kezemmel azt a mozdulatot, amit a negyedik összecsapáson lefújtak. Az ötödik mérkőzésen a bírók sípja néma maradt. De válaszolok: igen, ezt a kézzel történő mozdulatomat le lehet fújni támadószabálytalanságnak.

Viszont a negyedik mérkőzésen, abban a helyzetben, az utolsó percben nem illő az, ha egy ilyen bírói ítélet dönt el egy meccset, jelen esetben a bajnoki címet.

A bajnoki döntő ötödik meccsének egészen különleges utóélete kerekedett, mert akik látták, azt mondták, hogy ez volt minden idők legalacsonyabb színvonalú fináléja. Belülről nézve is ennyire rossz mérkőzés volt ez?

Nyilván belülről sem jó. Ott már senki sem játszott topformában, hulla fáradt volt mindenki, aki pályára lépett. Pontszegénység jellemezte a játékot, nyűglődtünk, a Sopron megérdemelte a bajnoki címet. Ebből is látszik, mennyire nehéz dolog egy bajnoki cím vagy bármilyen cím megvédése.

Az most nekem jó - így pontos a fogalmazás. A karriermenedzselés nagyon nehéz dolog. Egy-egy döntés alapvetően határozhatja meg egy sportoló életét. Eddig minden döntésem abban segített, hogy előbbre léphessek. Sosem féltem váltani, olykor olyan dolgokat is megléptem, amit más nem biztos, hogy megtett volna. Van menedzserem, de a legfontosabb döntések meghozatalakor, 16 és 20 éves korom között egyedül határoztam. Kicsit sodródtam. Nyilván jó, ha van az embernek egy profi ügynöke, de az se feledjük el, hogy ők is pénzből élnek. Egy ilyen szituációban mindenki a saját érdekét is nézi.

Ha már a pénz szóba jött: egyetért azzal a felvetéssel, hogy a magyar sportolók kissé elkényelmesedtek? Hogy jobb nekik itthon, ahol sok pénzt lehet keresni, mint külföldön, ahol rengeteg a bizonytalanság?

A magyarok amúgy is hajlamosak arra, hogy elkényelmesedjenek, s igen, mi, sportolók sem vagyunk más anyagból gyúrva. Amit feszeget, létező probléma. Igen, elkényelmesedtünk, s ez válogatott teljesítményén is meglátszott. Viszont abban sem vagyok biztos, hogy az azonnali külföldre áramlás lenne a megoldás. Egy ilyen döntés óriási kockázattal jár. Tudom, hogy miről beszélek, egy évet játszottam Belgiumban. Nem biztos, hogy mindenkire jó hatással lenne, ha most nekiindulna a nagyvilágnak.

Visszatérve az elpunnyadásra: ez valahol rendszerhiba, de mi, játékosok ennek élvezői vagyunk. Olykor én is azt érzem, hogy nem vagyunk rákényszerítve bizonyos dolgokra. Viszont ha ezt valaki felismeri, onnantól a saját döntése, mit tesz ez ellen vagy tényleg belepunnyad.

Amikor azt olvassa, hogy a diósgyőri szurkolók szerint ön a sportág Mozartja, az sem erősíti?

Dehogy. Ilyenkor kínosan mosolygok, és el akarom hessegetni ezeket a szép szavakat. Ne mondjanak ilyet, mert ha ezt mondják, annak kell lennem. Ha pedig annak kell lennem, az nyomást okoz. Fura ez, nem? A pozitív megerősítés nálam negatív hatást okoz. Viszont ha nem lenne megerősítés, akkor meg az hiányozna.

Tovább a magyarnemzet.hu-ra a teljes interjúra >>>>>>>>

forrás: magyarnemzet.hu

fotó: jaboers