Legutóbb sima volt

A játék továbbra is döcögős és nem feltétlenül értek egyet az edzőnk meccstervével

Két éve volt utoljára az, hogy ugyanabban a ligában szerepeltünk mint az ETO és sajnálatos módon az NB2 volt. A saját emlékeimben keresgélve sok emlékezetes meccs jut eszembe ebben a párosításban, de az mind az első osztályhoz köthető. A győriek sok időt töltöttek el a második ligában, de ahhoz képest, hogy a tulaj bebörtönzésének idején még a megszűnés is a lehetőségek között volt, egészen jó teljesítmény, hogy újra itt vannak. Persze, nincs könnyű dolguk, mert a különböző szavazásokon a szurkolók rendre őket jelölik meg, mint biztosan kieső csapatot, és a négy meccs után nulla pont díszeleg a nevük mellett.

Mennyivel jobb a helyzetünk nekünk! A döcögős indulás után lassan sebességbe rakta magát a csapat, begyűjtött hat pontot és a tabella első felére repített minket. Persze, én is tudom, hogy sok elhalasztott mérkőzés van, de ha azokat is lejátszanák, akkor sem sokat változna a helyzetünk. Gyűjtögetni kellene a pontokat, hogy stabilizáljuk a pozíciónkat elől.

Biztos voltam abban, hogy a Kecskemét ellen győztesen hagyjuk majd el a pályát, viszont a gyenge teljesítményük nagyon meglepett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen impotens játékot fognak mutatni majd ellenünk és az erősségeikből szinte semmit nem tudnak majd felvonultatni. Valószínűleg jobban szórakoztunk volna, ha az elején sikerül betalálni de sajnos ez csak lesről sikerült és egészen sokáig kellett várni a gólra. Visszanézve is azt gondolom, hogy óriási igazságtalanság lett volna az, ha nem nyerünk. De nyertünk.

Viszont a játék továbbra is döcögős és nem feltétlenül értek egyet az edzőnk meccstervével, amire berendezkedett. Az, hogy hatvan percig arra játszunk a mérkőzéseinken, hogy ne kapjunk gólt és fárasszuk az ellenfelet, nem ígér különösebb izgalmakat a jövőre nézve. Sokkal inkább tudnék azonosulni azzal, hogy hazai pályán lerohanjuk az ellenfelet és az első félidőben megpróbáljuk eldönteni a meccset. Az lenne inkább diósgyőri. Emellett azt sem bánnám, ha pofás támadásokat vezetnénk, ahol is pár húzással ott tudunk teremni az ellenfél kapuja előtt. Azt hiszem, ezt hívják modern támadófocinak… De be kell rendezkednünk arra, hogy Moha szerencsétlenkedését kell néznünk jódarabig, amivel nem csak az ellefelet, de minket is halálra fáraszt.

Kíváncsi leszek a kezdőre, hiszen a játékosaink sorra sérülnek meg és ez mindannyiunkat váratlanul érint, hiszen Zirojevic előző idejében ehhez nem voltunk hozzászokva. Én szívesen megkérdezném erről az erőnléti edzőnket, de én nem tehetem, mást meg nem érdekel.

Abban viszont bízhatunk, hogy nem lesz annyira meleg, mint legutóbb. A szombat esti kezdés már olyan időpont, amikor komoly mérkőzéseket is szoktak játszani a világban. Kellemes esti időjárás és többezer diósgyőri szurkoló a lelátón, akiknek a számát jó lenne valahogy emelni, de inkább csökken. Ez pedig rendkívül szomorú tény. Persze, tudom, hogy a klubnál téma ez, de tenni kellene érte, nem csak beszélni róla.

És még egy dolog a végére. Minden meccsen azzal mennek el percek a lelátón, hogy az ultra szektorban ülnek az oda jegyet váltók. Amikor a tábor megkéri őket, hogy álljanak fel vagy üljenek át egy lelátóval arrébb, akkor viszont jön a felháborodás, hogy ő ide vette a jegyét. Nem értem. Miért kell ezt minden alkalommal eljátszani, miért kell megjátszani a hülyét? Nem kell kilométereket utazni ahhoz, hogy le tudj ülni a lelátón csak körülbelül öt métert kell menned. Ez olyan nagy kérés? Ennyit nem lehet megtenni? Könnyebb pöffeszkedve ülni az ultra táborban és lobogtatni a jegyedet, hogy neked ehhez jogod van? Nem értem az embereket.