Kosárlabda nosztalgiázás

Ezzel kapcsolatban egy frissebb élmény: idén márciusban Pécsen a hazaiak elleni kupaelődöntő előtt, már piros szerelésben, bementünk egy étterembe. Sokan voltak, csak egy félig ülő, félig álló asztalt találtunk, mondták, hogy nincs más szabad hely. Pár perc múlva egy fiatal pincér meglátott és elég határozottan elindult felénk. Mondtam is, hogy lehet indulni kellene. Amikor odaért, rámutatott a pólómon a DVTK címerre és azt mondta: "Imádom ezt a csapatot!" Kiderült, hogy egy pécsi fociultra és a mieinkkel már több közös akcióban vett részt. Pár perc múlva lett rendes asztalunk, és mindenki előtt kaptuk meg az ételünket. Fizetéskor egy fillér jattot nem fogadott el és sok sikert kívánt (bár szerintem nem tudta, hogy pont ellenük játszunk). Szóval, igen, így is lehet/kellene...

Ismerjük mi egymást? Valószínű, hogy igen, de így nick alapján nem ugrik be. 

Nem a BSE ellen volt ez?  Három busz indult Miskolcról, és a mi buszunk eltévedt, össze-vissza ment Buda és Pest között, késtünk vagy 20 percet, odaértünk, de nem adtak már belépőt, mondván, hogy telt ház van. Annyira nem úszták meg, kint álltunk és oldalról benyomtuk a menekülő ajtót, bejutottunk és ott állva végig szurkoltuk a meccs hátralévő részét. 
Igaz a többiek bentről nyomták ki az ajtót. Így könnyebb volt bejurni. 

Kóklernek azért nem mondanám... Völgyi nyilatkozta róla annak idején, hogy sosem tudta legyőzni Lopezt. 

Kókler Király Sanyi volt...

H. Sanyi! Visszatért a régi beszédes éned... Két évvel vagy idősebb nálam, tehát messze még a nyugdíj... Ennyire ráérsz? :)) (Félreértés ne essék, örülök neki.)

Én a BSE ellen emlékszem ilyenre a 90-es évek első felében, de lehet, hogy az MTK ellen is volt hasonló.

Jó lenne vissza menni az időben, hogy Király Sanyi helyett Völgyi lett volna az edző akkor is örök veztesek lettünk volna? Jó olvasni a storykat. Más világ volt, ami annyiban nyilvánul meg, hogy öregszünk:)