Kosárlabda nosztalgiázás

Nem sport, de nagyszerű videó. 
A Sepsi ellen elénekeltük , az se volt semmi, egyik palánk alatt a miskolci kemény mag, másik palánk zöldben a Sepsiek. Örök élmény volt ez is. 

A Népkertben nyitás előtt sorban álltunk gyerekként, hogy elsők között jussunk be helyet foglalni a szülőknek a kispadok mögött. Azt hiszem két órával a meccs előtt, telefon és internet nélkül, még sötétben rohantunk a "megszokott" helyekre, sálat leterítve foglaltuk be. Aztán csak vártuk és vártuk a kezdést.

Kedvencem Lady és Judy volt. Majd Brosovszky Móni. Igazi varázslók voltak.

Kedvenc meccs, amikor a GYSEV Sopront fogadtuk itthon az elődöntőben, mindenhonnan emberek lógtak, eszement hangulat és náluk a két légiós, Campbell és Wicks összeverekedett, így végül "simán" nyertünk az esélyesebb soproniak ellen. Életem meghatározó meccse.

Valamint a Ronchetti kupában amikor majdnem 29 pontos hátrányt ledolgozva mentünk a Brno ellen. Fantasztikus volt a hangulat.

Mi van gyerekek, senkinek sincs sztorija, csak én vagyok helikopter? :)  Na akkor még egyet, ami egyik fórumtársunkhoz kapcsolódik.  Lokal, emlékszel?  Volt egy meccs pesten a városmajorban, ti kocsival mentetek, én vonattal, de az utazás közben hívott Nagy Andi, hogy dobd el vagy váltsd vissza a keletiben a visszajegyet, mert hazajössz kocsival. Lokal apukájával.  Meg is tettem, ráfizettem vagy 300 forintot de nem érdekelt.  

Urána metróval a Moszkva térig, onnan gyalog a BSE csarnokig, út közben jött a csapat busza, még integettek is a csajok. :) 

Azt hiszem kikaptunk a BSE-től, elindultunk haza, Lokal apukájának a kocsijába hátul hárman bepréselődtünk, de valahogy túl éltük a dolgot, csak az zavart, mikor láttan a sebesség mérőt, hogy már 160-nál jár, de túl éltük és szerencsésen megérkeztünk Miskolcra. Én megköszöntem Local apukájának, hogy hazahozott, Andi nem. Ja ingyen. 

Azt ugye már tudjátok rólam, mert megírtam, hogy a kárpátalai Munkácson születtem. Életem első 23 évét ott is töltöttem. De magyar iskolában érettségiztem, minden tantárgyat magyarul l tanultunk, de............. Oroszul is kellett tanulnunk, tudok oroszul, és állítom, hogy a magyar után az orosz nyelv a legszebb a világon. 

Akkor egy újabb sztori, Sopron. Bandi jár szinte behunyt szemmel l odatalálna, annyiszor volt már a döntő alatt Sopronban, de engem még nem előz meg.  
Magyar kupa, Sopronban. A csarnokjuk és a stadionjuk között volt kialakítva a szurkolói zóna. 
Külön-külön mindenki számára, pécsieknek, miskolciaknak stb. 
Mint írtam, összehaverkodtam egy pécsi gyerekkel, aki ide is regisztrált és írt is "nemjo" nick alatt. Egyébként Németh József a becsületes neve. 

Két meccs között kimentünk a saját boxunkba, de Józsi bevitt a pécsiek közé, piros pólóban, piros sapkában és sállal, és érdekes egyetlen pécsi se akart engem megverni. Talán így is lehet szurkolni, nem? Sőt csak így lehet.