Kisvárda - DVTK 1-2

ÓÓÓÓ!!! Ezzel ne foglalkozz. A nők már csak ilyenek, hogy mindig az ellenkezőjét mondják - szerintem cinkelésből -, mint ami a valós. Nem volt olyan nőm, aki ne mondta volna, hogy "mire vagy ilyen fenemód büszke, pffúúú de nehéz veled, miért vagy ilyen makacs", stb. De, ha néha sírva is, mégis mindig maradtak. ;))))

Na ezt a - de mivel értelmesnek tartalak, - mondatrészt azonnal meg is mutatom a feleségemnek! Szerinte egy igazi nehéz felfogású értelmetlen barom vagyok!!:)

Boccs, hogy ilyen hosszúra sikeredett, de mivel értelmesnek tartalak, tudom megérted, hogy mit akartam kihozni belőle. ;))

A hazai UP-ról nem tudok mit mondani, mert katasztrófa. Pont a 2 legfontosabb, a főprobléma - a hozzá nem értő edzők (tisztelet a pár kivételnek), plussz az elkényeztetett gyerekek -. Ezáltal jogos a felvetésed. Na és nem beszélve a manager-ekről, akik hülyítik a gyereket, szülőt, akár klubot is. Kevés számomra, jobban mondva szinte nincs is Eszterházy Matyihoz hasonló - és ezt nem csak Szobó miatt mondom, hanem az összes játékosa reálisan lett eladva, úgy, hogy a játékos is felfogja -. Egyébként volt szerencsém közvetve megtudni, hogy anno Csányinak mit tettek le az asztalára Lőw és Dárdai. Megsúgom, ők azt szajkózták, hogy több kisebb műhely kell - és meg is lehet nézni melyek ilyen "kisműhelyek" adták/ják a válogatott játékosokat (korábban Rugovics Vendelék féle Veszprém - pl.: Lang, Kádi, Novotny, és most ugye a Főnix). Az öreg Szobónak az elképzelésével a futballal kapcsolatban, teljes mértékben egyet tudok érteni. De ez 1 TÖBB ISMERETLENES EGYENLET, viszont azért NEM 1 MEGOLDHATATLAN. De ahogy az elején írtam, itt összhang kell több oldalról is, hogy jó irányba induljon változás. Addig meg ne csodálkozzunk, hogy fiatalon kimennek külföldre. Csak itt jön ki az, hogy melyik gyerek adja fel, mert hiába tehetséges, de gyenge jellem, vagy, harcol a céljai elérése érdekében. A saját példámból is kiindulva amikor anno - lassan negyed évszázada - felkerültem csak 1 szaros Pestre, és az nem is külföld - jó nem a sport által, de attól még ugyanaz -, mennyi időbe tellett, hogy felfogjam itt magadra vagy utalva töki. Vagy harcolsz, vagy megdöglessz. Pedig azért voltak borsodiak - vidékiek - körülettem, de mégis. Mondanom se kell, akkor nem volt mobil meg ilyesmi, hogy mindennap tartsák benned a lelket a család, a barátok, vagy olyanok akiknek az ember ad a szavára. Nem volt az, hogy szar napom van, 2 telefon oszt beülünk 1 sörre a barátokkal megbeszélni a dolgokat. A csajokról már szót se ejtsek, mert azért abban a korban egekben a tesztoszteron. Na most milyen lehet annak a gyereknek, aki külföldre kerül, egyedül van, esetleg csak gagyog azon a nyelven, nem érteti meg magát, nincs család, barátok, akik a lelket tartják benne stb - jó most már a mai modern világban ez már nem akkora gond -, de azért a honvágy nagy úr. Szalai Ádi beszélt erről, hogy még sírt is. De ha ott, megküzd mindezzel, na abból lesz játékos. Én azt szoktam mondani az élet a legnagyobb tanítómester, meg azt, hogy minden kezdet nehéz. Boxolói nyelven, ha kapsz 1 megrengetőt, minél előbb állj fel belőle! Meg ugye a karakter mint Szalai egyedül is megállja a helyét, de akinek van család - feleség, gyerek -, és mondjuk ott van vele, az jó teljesítményt tud nyújtani pl.: Gazdag, viszont akinek nincs mindig ott annak kicsit változó a teljesítménye - lásd: Ádám Martin -. A játékosok visszajövetele szerintem erre következtethető vissza, de itt jön az, hogy a magyar játékosok - ahogy mind Bognár Gyurka, mind sok más tényleg számomra szakember - későn érő típusúak.
A külföldi játékosok ugyanígy lehetnek, de én itt 1 kicsit máshogy látom ezt. Pl.: hiába nem uniósok a dél-amerikaiak, azért én pl.: őket részesíteném előnybe. Még ott csak-csak találni, 1-1 csiszolatlan gyémántot. Jobb esetben, már korábban elvitte 1 komolyabb nyugati akadémia, de valamiért oda nem fért be, viszont esetleg meg van azaz ideje, hogy esetleg már kettős állampolgár - lásd Francsu -. Én mindenképpen az ilyeneket erőltetném. Hátha belenyúlunk.

Hol tart az ügy