Kik lehetnek Vladimir Radenkovic visszatérésének a győztesei és vesztesei?

Imre Róbert írása az 1910.hu - a DVTK szurkolók otthona facebook oldalról.

Egy vezetőedző érkezése mindig drasztikus változtatást jelent. Kérdés, vajon ez lesz e a helyzet akkor is, ha az "új" szakember csak pár hónappal ezelőtt távozott Miskolcról, ilyen helyzetben még talán mi, sokat látott szurkolók sem nagyon voltunk.

Vladimir Radenkovic kapcsán két dologban egyezett meg a tábor nagy része: emberileg kivételesen szimpatikus, a játékunk viszont hiába volt ideig-óráig eredményes, a nézhetetlenség határát súrolta. A dobogós érdemeit nem elvéve tőle, természetesen.

Második vezetőedzői regnálását a játékosok is izgatottan várhatják, ki pozitív, ki negatív előjellel, egyesek élvezték a bizalmát vagy válogatott formába lendültek, míg mások partra vetett halként vergődtek a kreativitás nélküli labdakihozatalok, esetleges támadásépítések során.

De kik lehetnek Radenkovic visszatérésének az elsőszámú győztesei?

1, Gera Dániel:

Dani teljesítménye, ennek köszönhető válogatott szereplései az ősz legszebb diósgyőri pillanatai közé tartoznak. Úgy tűnt, a gyors átmenetekre épülő fociban jönnek ki legjobban az erősségei, majd a vezetőedző váltással (sőt, talán már a tavasz első meccsen) az ő játéka is szemmel látható negatív fordulatot vett, Szakos Bence jobbhátvédként való szerepeltetése nem kizárólag a kora miatt lett indokolt. Ha Gera képes lehet megtalálni az őszi formáját, ő lehet a váltás egyik nagy nyertese. Persze érdekes kérdés lesz, hogy melyik poszton, mert nehezen tudom elképzelni, hogy egyelőre ne Szakossal számoljanak elsőszámú fiatal-percesként. Dani balhátvédként, balszélsőként, rövid ideig a középpályán is szerepelt, de talán jobbszélsőként lehetne a legnagyobb hasznunkra. Vajon jobb megoldás lenne itt kezdőként, mint az első felkészülési meccsen duplázó, talán a teljes keret elsőszámú támadója, Elton Acolatse? A magyar-ajánlás mellette szól, az eredményesség nem feltétlenül. Kivételesen szerethető karakter, a szurkolói támogatást minden bizonnyal meg fogja kapni tavasszal.

2, Bényei Ágoston:

Radenkovic előszeretettel foglalkoztatta, míg Valdas Dambrauskasnál egyértelműen partvonalon kívülre került, a litván vezetőedző 12 bajnokiján Ágoston 134 percet töltött a pályán, ebből 90 az utolsó fordulóban Felcsúton jött össze, amikor a kezdő középpályásaink kénytelenek voltak hátvédet játszani. Ha az átlagot nézzük, 12 percet kapott Dambrauskastól, míg Radenkovictól a másik 21 fordulóban átlagban 36 percet, háromszor annyi játékidőt. A váltással és a magyar-ajánlással Bényei újra bizonyíthat majd.

3, Komlósi Bence:

A középpályás nem csak a magyar, de a fiatal-ajánlásnak is megfelel, ráadásul a mögöttünk hagyott szezonban összegyűjtött 7 pályára lépése kivétel nélkül Radenkovic alatt jött össze, nem is akármilyen mérleggel: 5 győzelem, 1-1 döntetlen és vereség. A formájáról nem sokat tudni, hónapok óta az NB3-ban szerepelt.

Egy záró gondolat az eddig felsorolt játékosok kapcsán: Őszintén remélem, hogy a pár hét múlva kezdődő bajnoki szezonban nem kizárólag az MLSZ-pénzek miatt töltenek majd több időt a pályán, mint tavaly, hanem mert jobb opciót jelentenek a saját posztjukon, mint a bevethető légiósok.

Szurkolóként a legeredményesebb, nem pedig a legtöbb anyagi hasznot hajtó csapatra vagyunk kíváncsiak!

Sajnos lehetnek Vladimir Radenkovic szerződtetésének vesztesei is.

1, Rudi Pozeg Vancas:

A szlovén teljesítmény-romlása hasonló mértékű volt, mint Geráé, csak jóval hamarabb, ráadásul Radenkovic egyértelműen Jurek Gábort preferálta helyette. A szerb vezetőedző alatt átlagosan 38 percet töltött a pályán, ezeken 3 kanadai pontot (mind gólpassz) gyűjtve, ezek a számok Dambrauskas alatt: 59 perc, 4 kanadai ponttal (2-2 gól és gólpassz, a Fradi és Puskás ellen is betalált). Ősszel, a Debrecen elleni idegenbeli győzelmünk alkalmával elterjedt a pletyka, hogy amennyiben nem nyerünk, Vladimir Radenkovic távozik a kispadról. Ez volt a szezon első bajnokija, ahol a szerb edző fiatal nélkül küldte pályára a csapatot és Csorbadzsijszkij gólja döntött, meggyőződésem, hogy az ultimátum igaz volt, Radenkovic pedig az általa vélt legerősebb csapattal kezdett, amiben nem szerepeltek fiatalok, ott volt viszont Vancas. A régi-új vezetőedző tartani fogja a magyar ajánlást, aminek az egyik nagy vesztese Rudi lehet.

2, Alex Vallejo:

A spanyol esetén a játékpercek nem jelentettek problémát, a pályán betöltött szerepe annál inkább. Dambrauskasnál nagyobb hangsúlyt fektettünk a tudatos labdakihozatalokra, amelyben fontos szerep hárult Vallejo passzpontosságára és játékintelligenciájára. Radenkovic alatt a középpályát elvétve használtuk az építkezések során, vagy egy az egyben kihagytuk őket a kontrákból, vagy elsőre keresniük kellett az indítások lehetőségét, ami emlékezetes (és haszontalan) gyertyákat eredményezett. Bár középhátvédként is bizonyította már a rátermettségét, szélsőséges esetben azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a szerb vezetőedző elsősorban az ütközni tudó „verőembereket” preferálja majd a pálya közepén, így akár Anderson Esiti és lehet majd Holdampf Gergő párja, Alex Vallejot a padra szorítva. Nem volt véletlen a spanyol tavalyi visszaesése, bántóan idegen volt tőle a gyors átmenetekre épülő foci. Az lehet az egyetlen esélye, ami Vancasnak is: ha Radenkovic beváltja az ígéretét, és „modern támadófutballt” játszat majd Diósgyőrben – jelentsen ez bármit is.

3, Sajbán Máté:

Új támadónk korábban több alkalommal is nyilatkozott arról, hogy nem szeret a középpályán játszani, szívesebben térne vissza eredeti posztjára, a csatár helyére. Bár a hírek szerint tervezünk támadó középpályást igazolni, ez egyelőre nem történt meg, így az első edzőmeccsen Sajbánnak kellett a pálya közepén szerepelnie. Nem kifejezetten Radenkovic visszatérése indokolhatja, hogy egy általa nem kedvelt pozícióban kell talán bizonyítania, bár a tavaly 27 bajnokin szerzett 2 gólja után én inkább a cserecsatár szerepkörét osztanám rá.

forrás: 1910.hu - a DVTK szurkolók otthona facebook oldal