Két lány egy padban

Szerző: Jáborcsik András | 2025-12-21 19:14:00

Egy könyvet szeretnénk a figyelmetekbe ajánlani.


Két és fél évvel ezelőtt igazi kosárlabda ünnep volt Miskolcon a Polgármesteri Hivatal dísztermében. A Nyitva van a pálya – Történetek a DVTK legendás évtizedeiből című beszélgetéssorozat keretében a diósgyőri kosárlabda öt ikonikus alakját hívtuk el egy beszélgetésre, hogy közösen emlékezzünk vissza a miskolci kosárlabda hőskorára. A beszélgetésen Boros Árpád a klub egykori szakosztályvezetője, a DKSK örökös tiszteletbeli elnöke, Király Sándor egykori vezetőedző, és három egykori közönségkedvenc, Áronné Katalin, Medgyesi Judit és Winter Ilona volt a vendégünk.

A két és fél órás beszélgetésen rengeteg érdekes emléket osztottak meg velünk a vendégek, felsorolni szinte lehetetlen, mennyi kulisszatitkot tudhattunk meg a nyolcvanas-kilencvenes évek diósgyőri kosárlabdázásáról.


Ebben a korszakban volt csapatunk játékosa Papp Edit - Edó is, akinek - tavaly bekövetkezett halála után - férje, Tresch Csaba és fia, Milán egy könyvben állított emléket.


Papp Edit az álló sorban balról a második helyen áll.


Csaba ezekkel a gondolatokkal ajánlja figyelmetekbe a Két lány egy padban című regényt.


Amióta az eszemet tudom, DVTK-s szív dobog bennem. Ez a klub nálunk nem hobbi volt, hanem családi örökség. A feleségem, Papp Edit - Edó a '80-as években volt a DVTK női kosárlabdacsapatának játékosa. Aki ismeri azt a korszakot, tudja, milyen erős világ volt: a vasgyár, az edzések, a tornák, a nagyváradi utak, az összetartozás. Ezek a történetek nálunk otthon mindennaposak voltak. Amikor Edó tavaly elment, én és a fiam, Milán úgy döntöttünk, hogy könyvben tesszük felejthetetlenné ezt a korszakot. Két miskolci vasgyári lány történetén keresztül, akik a DVTK-ból indulva törték át a gyárista sorsukat.



A könyv a Milan Tresch Stories független irodalmi és gondolkodói műhelytől megvásárolható.

A könyvajánló:


Miskolc, a hetvenes–nyolcvanas évek szürke gyárkéményei, szénporos utcái és munkáscsaládjai közül indult két lány, Edó és Mesi.

A Kilián Gimnázium egyik padjában ültek négy éven át – ugyanott nevettek, álmodoztak, és ugyanonnan néztek kifelé a világra, amely akkor még elérhetetlennek tűnt. A sport lett a menedékük, a kosárlabda az eszköz, amellyel kiszabadulhattak a vasváros porából, és megmutathatták: a tehetségnek, az akaraterőnek és a barátságnak nincsenek határai.

Két fiatal lány, akik a szocializmus merev világában is megtalálták a szabadságukat – a mozdulatban, az összefogásban, a kitartásban.

Edó és Mesi története nemcsak egy barátság krónikája, hanem Miskolc története is: azé a városé, amely egyszerre adott keménységet és szívósságot, hűséget és dacot.

Ez a könyv nem szó szerinti életrajz, hanem egy valóságon alapuló fikció, amely így is történhetett volna. A szereplők, helyzetek és sorsok valóságból születtek, de irodalommá formálódtak – hogy mindenki, aki olvassa, ráismerhessen a saját múltjára, fiatalságára, barátságaira.

A Két lány egy padban nem ítélkezik, nem magyaráz – csak elmesél. Egy korszakot, amely egyszerre volt kegyetlen és gyönyörű. Két nő útját, akik mindig talpra álltak – a gyermekkori nélkülözésből, a rendszerváltás káoszából, a veszteségekből, a gyászból, az életből.

Ez a regény Miskolc szívéből született, de minden magyar olvasóhoz szól.

Mert mindannyian ültünk valaha egy padban, ahol barátság, hit és jövő szövődött – és mert mindannyian tudjuk, milyen érzés újra felállni, akárhányszor is dönt le az élet.


A Milan Tresch Stories egy független irodalmi és gondolkodói műhely, amelynek célja egy olyan kiadó építése,

  • ahol a szerzőknél marad a bevétel nagy része

  • ahol a minőségi munkát nem a bürokrácia, hanem az olvasók tartják életben

  • ahol a tehetséges, kezdő írók valódi megjelenési lehetőséget kapnak​

  • ahol őszinte, emberi, modern szövegek születnek - kompromisszum nélkül


Ha számodra is szimpatikusak a törekvéseik, ide kattintva támogathatod a munkásságukat.


Ide kattintva megvásárolhatod a Két lány egy padban című könyvet >>>>>>>


Ide kattintva pedig megnézheted a Diósgyőri kosárlabdázás hőskora című beszélgetésről készült videókat >>>>>>


És ezt olvastad már?
Hozzászólások

5. S.Gábor |Válasz erre: 4. vebgy
2025-12-29 06:36:41 Piros öves, Őstag

Igazad van, én is erre gondoltam – az akkori edzés- és felkészülési módszerekkel a Puskás-féle csapat ma legfeljebb NB3-s lenne, pedig nincs magasan a léc. Külföldiek tekintetében nálam Judy volt minden idők legjobb légiósa. Bár nehéz összehasonlítani a légiósokat egymással. 

4. vebgy* |Válasz erre: 3. S.Gábor
2025-12-29 00:34:26 Fekete öves, Veterán

De ugyanazok a játékosok a mai edzésmódszerekkel, eü. háttérrel /!/ alighanem hasonlóan jól teljesítettek volna, nyilván külföldiekkel megspékelve...

3. S.Gábor |Válasz erre: 2. AK-47
2025-12-23 21:12:18 Piros öves, Őstag

Nem lehet összehasonlitani őket.Az gyakorlatilag másik sportág volt. Az a csapat most szerintem simán kikapna a Szigetszentmiklóstól. De még a 90-es évek Judy Mosley és Lady Harmond féle csapat is megizzadna a 8-ba kerülésért. Annyi, hogy Ők szó szerint hazai játékosok voltak. 40 év után is a kevésbé fiatal korosztály szívesen emlékszik vissza rájuk. Tartok tőle, hogy Jurekre nem fogunk emlékezni 2 év múlva.

2. AK-47 |Válasz erre: 1. bakterház
2025-12-23 20:32:46 Lila öves, Tag

Kosárlabdában szerintem nincs semmi baj az értékrenddel most sem. Vera, Nina, Réka hasonlóan értékesek, mint Winterék voltak, eredményességben meg fényévekkel előrébb is járnak. Remélem ki jutnak a VB-re is.

2025-12-21 21:12:25 Piros öves, Fanatikus tag

Te jó ég, könnyek szöktek a szemembe. Winter Ilona és társai! Akkor volt iratlan DVTK értékrend! Micsoda sportemberek!!!

Mégsem

Loading...
Üzenet küldése...