Károlyi Andrea: Még nem látom tisztán, milyen erőt fog képviselni a DVTK az új felállásban

Sajtófigyelő - wbasket.hu

Csütörtökön az ETO Basket – ELTE BEAC Újbuda találkozóval elindult a 2026/2027-es évad a hazai élvonalban. A wbasket.hu az átalakuló mezőnyről, az esélyekről állandó szakértőjét, a játékosként hétszeres magyar bajnok, nyolcszoros Magyar Kupa-győztes, kétszeres Euroliga-bronzérmes, edzőként a 3×3-as válogatottal Európa-bajnok, kétszeres világbajnoki ezüstérmes Károlyi Andreát kérdezte.

Nem könnyű előre felmérni az erőviszonyokat, mivel több meghatározó magyar játékos külföldre szerződött és idén nem egy klub változtatott a magyar magján. A nyári mozgások alapján a Sopron és a Szekszárd helye mindenképpen ott van az élmezőnyben, de hogy melléjük a Diósgyőrt vagy a Pécset soroljuk-e oda, azt nem tudom megmondani.

Természetesen a Diósgyőrt az 5:5 és 3×3-as magyar válogatott játékosaival, valamint a szintén világbajnoki résztvevő külföldiekkel – a nigériai és a mali játékosuk is szerepelt Berlinben – kapásból oda lehetne sorolni az élre, ugyanakkor még nem látom tisztán, milyen erőt fognak képviselni ebben az új felállásban. Ugyanígy vagyok a Péccsel és a szintén élbolyba igyekvő Csatával is. Most úgy tűnik, a Csata nagy erősítésbe kezdett, de nehéz még belőni, hogy ez milyen játékerőt jelenthet a gyakorlatban. Ha tippelnem kellene, akkor bevállalnék egy Sopron–Szekszárd döntőt, de még nagyon messze vagyunk ettől.

A Sopron kapcsán alapvetően már az egy fontos lépés, hogy sikerült feltörekvő magyar játékosokat igazolniuk Angyal Barbi, Miklós Melinda és Tóth Franka személyében. Bár nem vagyok feltétlenül biztos benne, hogy mindenki ki fogja futni, amit várnak tőle, de az irány mindenképpen jó. Pár éve azzal reagáltak Fegyverneky Zsófi visszavonulására, hogy a Kivi–Dia páros fellépett és ők a karakterükkel a pályán, illetve pályán kívül is jó arcot tudtak adni a klubnak. Most, hogy Jeca is végleg visszavonult, ráadásul Kivi és Dia is távozott, érdekes lesz figyelni, hogy az érkezők mennyire képesek fellépni a helyükre.

A Pécs a bajnoki cím megszerzése után visszanyúlt az akadémiai alapokhoz és a nemzetközi porondra sem lép ki. Azt el kell fogadni, hogy ha egy olyan csapatot akarsz építeni, amely nemzetközi porondon is megállja a helyét, azt kizárólag saját nevelésből sosem fogod tudni megoldani. Így, ha a korábbi célokhoz szeretnének visszatérni, idővel megint több külsőst kell majd igazolni. Alapvetően azonban így sem maradt rossz mag Pécsett. Érdekes szezonjuk lesz, mert ha sikerült egy valóban költséghatékony keretet kialakítaniuk, amit biztosan tudnak vállalni, és meglesz bennük az a dacos hozzáállás, hogy mutassuk meg, ebből is ki tudunk hozni valamit, ráadásul tartani tudják a hagyományos pécsi stílust, abból még jól is kijöhetnek, és sok csapat dolgát megnehezíthetik. Josepovits Kinga nagy nyertese lehet az évnek. Még mindig nagyon fiatal, de az elmúlt időszak jól megmutatta: amikor nincs rajta felelősség, mert ő a legfiatalabb, milyen teljesítményt tud nyújtani, míg amikor a csapat élén, meghatározó emberként kell játszania, ott kiütköznek a hiányosságok. Ha ez az év arra jó lesz, hogy 18 évesen, a felelősséget felvállalva a Pécs meghatározó centere legyen, az óriási ugrást jelenthet a fejlődésében.

Ahogy a bevezetőben is említettem, a Szekszárdtól egyértelműen azt várom, hogy az élmezőnybe visszatérjen. Ha ők idén is a középmezőnyben ragadnának, az csalódást keltő lenne. Látszik, hogy a tavalyi, több szempontból kudarcos év után – a Magyar Kupa-ezüst ellenére – nem akarnak megrekedni abban a szerepben, hanem nagyobb terveik vannak. Hogy ezt sikerül-e megvalósítaniuk, az már más kérdés. A magyar mag tekintetében nem látom egyelőre, hogy a sok érkező – Jáhni Zsófi, Tóth Orsi, Dávid Mia vagy a sérülése után visszatérő Ruff-Nagy Dorci – hogyan lesznek elosztva a percek, de az, hogy Rátkai Esztit oda tudták vinni, mindenképpen óriási erősítés. Ugyanakkor kérdés, hogy kiszakadva abból a pécsi biztonsági burokból, ahol a fiatalok eddig védve voltak, a húzóemberi szerepben hogyan állja majd meg a helyét a felnőtt élmezőnyben, hiszen ez már egy teljesen más szintű felelősségvállalás.

Összességében egy olyan szezonnak vágunk neki, ahol a nemzetközi kupás szerepléseink elmaradása és a meghatározó magyarok külföldre igazolása miatt nem a magyar bajnokság szintje fogja felemelni a válogatottat. Ahhoz, hogy a válogatottunk tovább fejlődjön, arra van szükség, hogy a most légiósnak állók meghatározó szerepet töltsenek be az új csapataikban. A hazai mezőnyben egyelőre inkább a bizonytalanság, az útkeresés a jellemző.

Tovább a wbasket.hu-ra a teljes cikkre >>>>>>>

forrás: wbasket.hu