Itt egy tízes!

Nélküled tényleg semmi értelme nem lenne…

Tíz év. Ki gondolta volna, hogy lesz majd olyan, hogy az amigeleken.hu a tizedik évét fogja ünnepelni. Jó példája az oldal annak, hogy egy pillanatnyi ötlet hogyan lesz valóságos és a földbe elvetett mag hogyan növekszik, erősödik és lesz egy szilárdan álló fa. Nem lehetet megkérdőjelezni azt, hogy hirtelen felindulásból indult el ez az egész, hogy nagyon gyorsan át tudjanak menekülni valahová a hivatalos oldalról eltávolított kommentelők. Nem is volt ez átgondolva, csak be lett indítva "lesz, ami lesz alapon". És lett, ami lett. Sokkal nagyobb, sokkal teljesebb és sokkal összetettebb, mint amilyennek indult. Annyi mindent adott már nekem, hogy biztosan kijelenthetem, sokkal kevesebb lennék nélküle.

Amikor elindult, akkor mi, szerkesztők, még alig ismertük egymást. Azt tudtuk, hogy szeretjük a Diósgyőrt és szívesen megfogalmazzuk a gondolatainkat a csapattal kapcsolatban. Szeretünk focizni és szinte ennyi. Az évek alatt pedig olyan egységbe forrtunk, ami megingathatatlan és jelenleg úgy érezzük, elpusztíthatatlan.

Nem csak az oldal, de mi is fejlődtünk az évek során. Talán egyre jobb cikkeket írtunk és egyre jobb riportokat készítettünk. Megismertünk nagyszerű embereket és sikerült nagyon jókat beszélgetni velük. Szerencsére sokakkal tudjuk tartani a kapcsolatot azután is, hogy elhagyták szeretett városunkat. Talán ennek is köszönhető, hogy az országos médiumok is követnek minket és a többségükkel nagyon jó viszonyt ápolunk. Már régen nem csak egy blog vagyunk még akkor sem, ha páran szeretnének minket abba a szerepbe nyomni.

De kik vagyunk mi? Mi szerkesztők lennénk az amigeleken.hu? Tíz év alatt több mint kétmillió ember látogatta meg az oldalunkat, ami számunkra is egy elképesztő szám. De ettől sokkal fontosabb az a több tízezer ember, akik hónapról hónapra térnek vissza hozzánk, olvasnak minket rendszeresen. Ők az igazi amigeleken.hu! Ők formálják az oldalunkat a véleményükkel és ők azok, akik miatt ezt az egészet érdemes csinálni. Ez az óriási tömeg már nagyon sokszor megmutatta az erejét olyan akcióink alatt, aminek a vége rendszeresen valamilyen jótékonysági megmozdulás volt.

Én csak azt érzem ilyenkor, hogy jó ebbe a tömegbe tartozni. Jó kimenni a lelátóra és szünetben összenevetni az ismerős arcokkal, és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem esik jól az, hogy néha odajön hozzám valaki és azt mondja, most jót írtál.

Éppen emiatt a sok ember miatt esik rosszul az, hogy pont mi, a legnagyobb diósgyőri oldal nem kérdezheti meg a játékosokat és bárkit a klubtól az aktuális helyzetről. Nem vagyok álszent, biztos vagyok benne, hogy voltak írások, amik rosszul eshettek embereknek a klubházban, de nekem, mint szurkolónak, mennyi minden esett rosszul az elmúlt években? És ettől függetlenül tőlem folyamatosan a türelmet és a megbocsátást várja a klub, ahogy a többi szurkolótól is. Nagyon fájó az, hogy bennük sem türelem, sem megbocsátás nincs.

De engedjük el. Minden törekvés ellenére az amigeleken.hu itt lesz még sokáig. Jó ezekkel a srácokkal csinálni ezt, és bár vannak hullámvölgyek amikor az egész értelmét keressük és a jövőjét fürkésszük, mindig felállunk és egymást erősítjük.

Köszönöm Jáborcsik András, Barna Zsolt! És köszönöm nektek is, Birke Bánk, Hável Zsolt, Laczkó Dániel, Bakalov Péter, Szabó József, Molnár Gábor és még sokan mások, hogy az elmúlt tíz évben munkátokkal segítettetek minket!

Mi együtt vagyunk erősek, és ezért elsősorban Neked köszönöm, aki most olvasod ezeket a sorokat! Nélküled tényleg semmi értelme nem lenne… Boldog tizedik születésnapot nekünk!