Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Vámos Henrik összeállítása.
Szombat este a Diósgyőri VTK labdarúgócsapata 5-0-s vereséget szenvedett saját otthonában a DVSC együttesétől, a kiütés pedig matematikailag is biztossá tette azt, ami már hosszú hónapok óta borítékolható volt; a DVTK jövőre a másodosztályban folytatja. Azt, hogy milyen “szakmai” döntések vezettek ide, már számtalanszor elmondták, leírták mások helyettem, így ez a cikk értelemszerűen nem erről fog szólni. Ettől függetlenül azért elmondanám, hogy annak ellenére, hogy bennem már a Felcsút elleni vereség után biztossá vált, hogy ebből bizony NB2 lesz, a szombati 5-0 azért erősen megviselt. Számomra nem is az osztályváltás az igazán elszomorító tényező, hiszen egy zuhanás, tetszik vagy sem, egy DVTK szurkoló életében mindenképp meg fog történni, ha az elmúlt nyolc évtizedet nézzük. Hanem az, hogy egy ilyen szurkolótáborral rendelkező klub, amely két Magyar Kupát leszámítva soha nem nyert semmit, a 12. kiesését szenvedi el 1946 óta, és tényleg olyan érzés, mintha a Diósgyőr egy soha véget nem érő liftben ragadt volna bent, ami folyamatosan az első-, illetve másodosztály szintjén áll meg. Azt mondják, a pokol ugyan azon dolgok megélése újra és újra, bármi változás nélkül. Ha ez igaz, akkor a DVTK az 1940-es évek óta szenved a sátán földjén, hiszen tényleg minden egyes évtizedre jutott legalább egy kiesés...
Nem tudom, mikor láthat újra a diósgyőri publikum NB1-es bajnokit, azt viszont igen, hogy ez a tábor ennél kismilliószor többet érdemel. Én, mint budapesti DVTK-fanatikus, minden egyes alkalommal, amikor beteszem a lábamat a diósgyőri ultraszektorba, ugyan olyan hevességgel érzem a szívverésemet, mint a legelső alkalommal, azon az elviselhetetlenül meleg nyári napon 2013 augusztusában. Ez tulajdonképpen az egyetlen dolog, ami vígasztal, hogy ezt az érzést soha nem veheti el tőlem, tőlünk senki, legyünk akármelyik osztályban, legyen itt bármilyen sportigazgató, edző, ez az érzés örökre a miénk lesz. Tekintsük hát meg a DVTK összes kiesését az NB1-ből.
1945/46
|
Év |
Bajnokik száma |
Győzelem |
Döntetlen |
Vereség |
Gólarány |
Pontok |
Helyezés |
|
1945/46 |
18 |
6 |
6 |
6 |
26 : 33 |
18 |
18. |
Az 1945/46-os szezon a vasgyáriak hatodik idénye volt a legfelsőbb osztályban történelmük első feljutása óta, ebben a periódusban legmagasabb helyezésük a 6. volt. A Móré János vezette együttes első nyolc bajnokiján veretlen maradt, a 26. forduló után pedig a két csoportra bontott bajnokság keleti felének a 6. pozícióján állt. A 2. Világháború miatt két részre bontott bajnokság első felében 14-14 keleti, és nyugati csapat játszott saját csoportjában kétszer, a második fordulóban pedig az összesített tabella első,- illetve második tíz legjobb csapata került. A piros-fehérek az utóbbi csoportban kaptak helyet, tíz mérkőzésből pedig mindössze hármat nyertek meg a 18. helyen záró miskolciak.
1952
|
Év |
Bajnokik száma |
Győzelem |
Döntetlen |
Vereség |
Gólarány |
Pontok |
Helyezés |
|
1952 |
26 |
6 |
4 |
16 |
31 : 64 |
16 |
13. |
A DVTK 1950-ben küzdötte vissza magát az élvonalba Tomecskó János vezényletével, az újabb élvonalbeli kaland ezúttal három évig tartott. Egy 8., majd 11. helyezés után 1952-ben az utolső előtti pozíción végzett a vasgyári csapat, amely első 11 bajnokijából csak egyet tudott megnyerni. Májustól Szabó Pál veszi át a csapat irányítását, azonban ő sem tudta melegebb vizekre terelni a Diósgyőri Vasas hajóját. Hátralevő 15 mérkőzéséből csak négyet nyert meg a DVTK, és kétszer ennyin maradt alul. A borsodi gárda tehát a 13. helyen zárt 16 ponttal, és jöhetett az újabb másodosztály.
1955
|
Év |
Bajnokik száma |
Győzelem |
Döntetlen |
Vereség |
Gólarány |
Pontok |
Helyezés |
|
1952 |
26 |
6 |
7 |
13 |
40 : 53 |
19 |
12. |
Mindössze egy évnyi NB2 után bajnokként, több, mint 110 rúgott góllal tért vissza a legfelsőbb mezőnybe a Diósgyőr - a ligában második legtöbb 75 volt, ami a szintén diósgyőri Perecesi Bányászhoz fűződik - túl sokáig azonban most sem örülhettek a miskolciak. A következő idényben a 9. helyen, 3 ponttal a vonal felett zárt Jávor Pál csapata, 1955-ben viszont már nem volt menekvés; “Félidőben” 3-3-7 volt a diósgyőri mérleg, a szezon második felében pedig még ennél is rosszabbul ment a piros-fehéreknek. Hazai pályán mindössze két győzelmet láthatott tavasszal a kiesés ellenére 13 ezres átlagnézőszámot produkáló vasgyári közönség, így mindössze két év után újra az NB2-ben találta magát a Diósgyőr.
1960/61
|
Év |
Bajnokik száma |
Győzelem |
Döntetlen |
Vereség |
Gólarány |
Pontok |
Helyezés |
|
1960/61 |
26 |
3 |
6 |
17 |
25 : 65 |
12 |
14. |
1956-ban történelme harmadik másodosztályú bajnokicíme elhódításával harcolta ki negyedik NB1-es feljutását a DVTK, ezúttal négy évig volt a legmagasabb osztály tagja a piros-fehér alakulat. A Solymosi-Iváni-Pál-Szigeti neveivel fémjelzett korszak termése két 9., illetve egy 5. hely volt. Az 1960/61-es idényt zsinórban hat vereséggel nyitotta Bodola Gyula együttese, első győzelmére pedig egészen a 13. játéknapig kellett várni. A teljes idény során mindössze három alkalommal nyert bajnokit a csapat, a szezont pedig sereghajtóként zárta, hét pontra a biztonságtól.
1964
|
Év |
Bajnokik száma |
Győzelem |
Döntetlen |
Vereség |
Gólarány |
Pontok |
Helyezés |
|
1964 |
26 |
4 |
6 |
16 |
14 :38 |
14 |
14. |
Két évnyi NB2 után, az 1962/63-as szezon végén újra aranyba öltözött az Acélváros, és következhetett az újabb élvonalbeli fejezet a vasgyáriak ekkor már több mint fél évszázados történelmében. Az 1963-as szezont a 11. helyen zárta Nagy György együttese, a következő szezonban azonban újra szembe kellett néznie a diósgyőri klubnak régi démonjával, a kieséssel. A DVTK képtelen volt idegenben mérkőzést nyerni a teljes szezon során, és ismét sereghajtóként intett búcsút az NB1-nek. Érdekesség, hogy ebben a két évben a nem túl rózsás teljesítmény ellenére a piros-fehérek voltak a legnépszerűbb vidéki együttes, összesen több, mint 244 ezer ember fordult meg a szentélyben az említett időszakban.
1972/73
|
Év |
Bajnokik száma |
Győzelem |
Döntetlen |
Vereség |
Gólarány |
Pontok |
Helyezés |
|
1972/73 |
30 |
5 |
10 |
15 |
20 -50 |
20 |
13. |
Tulajdonképpen ez a kiesés tekinthető a folyosónak a DVTK elő-aranykora, illetve a tényleges aranykor között. Az 1964-es zuhanást követő szezonban a piros-fehérek ezüstérmesen jutottak vissza, a következő időszak pedig a klub addigi leghosszabb megszakítatlan NB1-es tagságát jelentette, nyolc évet. 1966-ra a diósgyőri tábor az ország második legnagyobbává nőtte ki magát, egy évvel később hat esztendő elteltével játszott európai kupamérkőzést, 1968-ban pedig a DVTK-Stadion történelmének legmagasabb nézőszámú találkozójára került sor, 35 ezer ember előtt. Csak hogy néhány nevet említsek, ezekben az időkben Szurgent Lajos, Kovács Isván, illetve Horváth András varázsolta szebbé a diósgyőri fanatikusok hétvégéit. 1973-ban értek véget a “boldog békeidők”, Preiner Kálmán csapatának sorsa a SZEOL elleni 2-1-es vereséggel vált biztossá a zárófordulóban.
1983/84
|
Év |
Bajnokik száma |
Győzelem |
Döntetlen |
Vereség |
Gólarány |
Pontok |
Helyezés |
|
1983/84 |
30 |
2 |
9 |
19 |
25 -53 |
12 |
16. |
A mai futballban elképzelhetetlen módon, a kiesés ellenére a klub ragaszkodott Preinerhez, a szakember meg is hálálta a bizalmat, hiszen a Diósgyőr első próbálozásra, bajnokként tért vissza a magyar futball legmagasabb vonalába. A következő kilenc évben két Magyar Kupa-diadal, egy bajnoki bronz, számtalan teltházas meccs, egy évtizednyi hazai veretlenség a Fradi ellen és megannyi felejthetetlen mérkőzés szimbolizálta a vasgyári aranycsapatot. Szabó Gézáék örökre beleírták a DVTK nevét a magyar foci történelmébe, sajátjukat pedig a diósgyőri labdarúgás krónikájába, ahol az ő fejezetük csillog a legfényesebben. A ‘80-as évek elején mind a csapat teljesítménye, mind a nézőszám nagyot esett, 1984-ben pedig sok évnyi stagnálás után ért véget a miskolci futball legboldogabb periódusa.
1992/93
|
Év |
Bajnokik száma |
Győzelem |
Döntetlen |
Vereség |
Gólarány |
Pontok |
Helyezés |
|
1992/93 |
30 |
7 |
9 |
14 |
26 - 45 |
23 |
13. |
1991-ben hét évnyi NB2 után jutott fel a Diósgyőr az elsőosztályba a Szeged osztályozós felülmúlásával. 1992-ben a 14. helyen zárt Tornyi Barnabás csapata, és csak a BKV Előre elleni osztályozóval biztosította be a bentmaradást, a következő idényben viszont már az osztályozó sem segített a miskolciakon. Hiába állt 12 játéknap után a 6. helyen a piros-fehér gárda, hátralevő 18 bajnokijából mindössze kettőt vett sikerrel a vasgyári csapat, legutolsó nyolc mérkőzéséből pedig ötöt is elveszítettek. Jöhetett a csapat harmadik osztályozója három éven belül, most a Sopron állta útjukat - habár az első találkozót 1-0-ra nyerte a diósgyőri csapat, a visszavágón 5-0-s győzelmet arattak a Győr-Moson-Sopron megyeiek, a borsodiak pedig készülhettek az újabb másodosztályra.
1999/00
|
Év |
Bajnokik száma |
Győzelem |
Döntetlen |
Vereség |
Gólarány |
Pontok |
Helyezés |
|
1999/00 |
32 |
5 |
9 |
18 |
26 - 56 |
24 |
16. |
Amikor az “intro”-ban arról írtam, hogy 1946 óta a DVTK folyamatosan ugyan azokat az eseményeket éli meg, erről beszéltem. Reményteli feljutás, bizalom egy új korszakban, majd a csapat teljes szétesése, kiesése, és kezdődik minden elölről. Nem volt ez másképp a ‘90-es évek végén sem; 1997-ben lett újra NB1-es a Diósgyőr, a következő három évet pedig az élvonalban töltötte. 1998 őszén a csapat máig emlékezetes, téli dobogós menetelése javában zajlott, 12 hónappal később azonban már újra a kiesés ellen harcolt az együttes. A 19. fordulót még a 11. helyen töltötte Varga Zoltán csapata, a szokásos diósgyőri tavaszt azonban most sem tudta elkerülni Miskolc büszkesége - utolsó 14 bajnokijából egyet sem tudott megnyerni a DVTK, tízet elveszített, az idényt pedig a 16. helyen zárta, és rövid időre meg is szűnt.
2009/2010
|
Év |
Bajnokik száma |
Győzelem |
Döntetlen |
Vereség |
Gólarány |
Pontok |
Helyezés |
|
2009/10 |
30 |
4 |
5 |
21 |
31 - 56 |
17 |
16. |
Ismerjük a sztorit, a vörös szörnyeteget - ha már a város, illetve az ország kormánya magára hagyta – saját szurkolói sosem hagyták cserben, a hetedosztályba nevezték be a klubot, egy évvel később pedig a Bőcs SC-vel való egyesülésnek köszönhetően az NB3-ban szerepelt a klub. 2004-re sikerült kiharcolni a feljutást, így a 21. Században először volt élvonalbeli focicsapat Miskolcon. Ebben az időszakban a vasgyáriak legjobb teljesítménye a 8. pozíció volt, és a nézőszámokat sem lehetett a ‘90-es évekéhez hasonlítani, de legalább visszatért az igazi labdarúgás az Acélvárosba. Mint Diósgyőrben minden jónak, ennek is hamar vége lett, 2010-re pedig a tíz évvel korábbihoz hasonló, csődközeli állapotban búcsúzott a DVTK az NB1-től.
2020/2021
|
Év |
Bajnokik száma |
Győzelem |
Döntetlen |
Vereség |
Gólarány |
Pontok |
Helyezés |
|
2020/21 |
33 |
9 |
6 |
18 |
34 - 53 |
33 |
11. |
Elérkeztünk az én (Z) generációm ‘84-éhez. Akik az új évezred első éveiben születtek, aligha emlékezhettek a 2010-es kiesésre, maximum a szüleik, nagyszülők anekdotái által hallhattak már a korábbi zuhanásokról. A 2011-es, európai nagycsapatok bajnoki parádéját megszégyenítő ünnepléssel fogadott NB2-es trófea megnyitotta a diósgyőri labdarúgás reneszánszát, ami ezúttal 11 megszakítatlan élvonalbeli szezont, egy Kupadöntőt, egy Ligakupa győzelmet, illetve a diósgyőri lelátó újbóli benépesedését jelentette. A Szivics-féle “mini-aranykor” után már jóval nehezebb idők következtek, 2016-tól kezdve szinte minden évben kellett tartani a kieséstől, de valahogy mindig megúsztuk. Aztán jött az az átkozott, 2020/21-es idény, ahol legnagyobb fegyvere - saját szurkolói - nélkül maradt az acélvárosi klub, és 11 felejthetetlen év után megint ismerős helyen találta magát a DVTK.
2025/26
A tervekkel ellentétben nem sikerült az első idényben a feljutás, 2023-ban azonban visszatért Miskolcra az NB2-es bajnoki serleg, szám szerint a hetedik, így két év után jutottunk vissza a legfelsőbb divízióba. Két viszonylag gondtalan esztendő következett, 66 játéknapból mindössze egyet töltött kieső helyen a Diósgyőr, előbb a 7., majd a 6. helyen végzett. A 2025/26-os idényt megelőzően visszatért a klubhoz Vladimir Radenkovic vezetőedző, illetve Kovács Zoltán sportigazgató - sokan már itt elkönyvelték a kiesést, de én azért bíztam abban, hogy csak lesz két rosszabb csapat, mint mi. Hát nem volt, már az első fordulótól kezdve a kieső-helyen állt a DVTK, ahonnan hiába kászálódott ki a nyíregyházi (1-4) diadallal, a 21. Fordulótól megint a vonal alatt helyezkedtek el kedvenceink, ahonnan ezúttal sajnos nem volt kiút. 2026. április 18.-án a Diósgyőr történelme 12. Kiesését szenvedte el.
Így fest tehát a Diósgyőr történelme az NB1-es kiesésekkel. Agónia, újjászületés, extázis. Ez a 3 lépés a diósgyőri szurkolók életében gyakorlatilag 1946 óta jelen van, és ahogy a cikkben kiderül, minden generációra jutott legalább egy osztályváltás. A DVTK tehát enyhén szólva sem idegen az NB2-höz, amit eddig 7 alkalommal nyert meg, és további 6 alkalommal jutott fel. Csak remélni tudom, hogy minél kevesebbet kell várni arra az anyagra, ami a DVTK NB2-es aranyérmeiről szól, azoknak, akik valamiféle tüntetésként otthon terveznek maradni a másodosztályú meccsekre, pedig azt üzenem, hogy jöjjenek ki a stadionba, szurkoljanak, tomboljanak, érezzék jól magukat. A Diósgyőr sosem az élvonalbeliségről, a trófeákról, a csillogásról szólt, hanem a közösségről, a szenvedélyről, és a soha fel nem adásról. Nincsen nagyobb tüntetés annál, mint hogy megmutatni, hogy te mindig ott vagy a lelátón, legyen akárhányad osztályú a csapat, fújhat szél, eshet hó, te mindig itt vagy. Ezt az érzést pedig, diósgyőriként, senki sem veheti el tőled.
Hajrá Miskolc, Hajrá Diósgyőr!
Még nem érkezett hozzászólás!