Ideje menni

Sok nagy csapat szurkolói szinte egymásra licitálnak abban, hogy az alapításuktól eltelt idő alatt mennyi hányattatáson kellett szeretett klubjuknak keresztülmennie és mennyit kellett harcolni a túlélésért, a felszínen maradásért. Nem lehetünk ez alól kivételek mi sem, hiszen az eltelt 108 év bőven tartogatott számunkra is nehezen felejthető pillanatokat. Változott a csapat színe, a neve, a címere, de nagyapáink és apáink kitartottak a csapat mellett. Úgy tartottak ki, hogy ha visszanéznénk a lejátszott meccseinkre, akkor biztosan több lenne a vesztes meccs, mint a győztes, hiszen nincs is olyan crivális, aki ellen nekünk lenne jobb az örökmérlegünk.

Ha csak a mi életünket nézzük, akkor is átéltünk nagy csodákat. Új címerekkel, tolvaj tulajdonosokkal, bundázó játékosokkal és megszűnéssel tarkított a mi utunk is. Közben soha nem kerültünk közel a bajnoki címhez, de örökre bízunk benne, hogy majd talán egyszer… Ennek a bajnoki címnek a halvány reménye csillant meg akkor, amikor Leisztinger Tamás megmentette a DVTK-t és úgy tűnt, egy logikus és megfontolt építkezésbe kezdett Miskolcon. Miskolcon, a mi városunkban! Ide jött hozzánk idegenként és mi a bizalmunkba, sőt a családunkba fogadtuk őt.

Eleinte talán még akart is focit csinálni nekünk és magának, hiszen feljutottunk és tömött lelátók előtt játszottuk a hazai meccseinket és nagy számban kísértük el a csapatot idegenbe is. Volt családi nap és sikeres csapat is. Aztán a családi nap és a sikerek is elmaradtak. A családi nap állítólag azért, mert nem köszönte meg neki senki azt. Én ott voltam sok szurkolótársammal együtt. Nem gondoltam azt, hogy a rendezvényt meg kellene köszönni, mert úgy éreztem, azzal köszönöm meg, hogy jegyet váltok a meccsre és kísérem a csapatot idegenbe is. Biztosan én gondoltam rosszul. Megsértődött és nem rendezett több családi napot, nem baj. Elvoltunk 100 évig e nélkül, el leszünk a következő száz évben is.

Aztán idehozta Rudolfot, mert azt hitte, ért a focihoz, pedig dehogy ért. Amikor pedig el kellett köszönnünk túlfizetett sztárunktól, akkor mindenki hibás volt csak, a tulajdonos nem. Pedig ő adott olyan fizetést Rudolfnak, hogy arra az egész ország felkapta a fejét. Megsértődött Szivicsre, Bódogra és még ki tudja kire az évek alatt és sokszor ez alapján döntött, mint a durcás kisgyerek. Biztosan volt mindenkinek olyan ovis társa, aki egy sértődés miatt hazavitte a focilabdáját és így hagyta cserben a többi játszani akaró gyereket valami vélt vagy valós sérelem miatt. Viszont ezt a gyerekek többnyire kinövik.

Ami még számomra szembetűnő volt az elmúlt években, hogy innen senki nem ment el mosolyogva és tüske nélkül. Itt mindenkire kígyót-békát mondtak miután elment és mindenki hibás volt az aktuálisan kialakult helyzet miatt, csak a klubházban ülők nem. Ez számomra nem kicsit ellenszenves tulajdonság.

Itt van a klub élén Leisztinger Tamás helytartója, Sántha Gergely. A hátam mögött több alkalommal megvádolt azzal, hogy én elfogult vagyok, de soha nem állt a mikrofonom elé, hogy elmondja a véleményét. Megrendelt cikkekben mondja el a véleményét úgy, hogy talán a kérdéseket is ő írja. Az igaz, hogy ilyenben és soha nem leszek partner senkinek! Lenne kérdésem hozzá bőven, de úgy érzem, nem lesz lehetőségem feltenni őket. De nekünk egy olyan ügyvezető jut, aki alig van a városunkban és nem is Diósgyőr szurkoló. Akkor ugyan mire számíthatnánk tőle? Neki az az elmúlt évek eredménye, hogy végig az első osztályban volt a csapatunk. Neki ez eredmény. Az elején beharangozott lassú építkező munka mára odáig jutott, hogy az NB1-es tagságunk az eredmény. De milyen eredmény? Az elmúlt két évben a szerencse tartott bent minket. Én erre akkor sem voltam büszke annyira, mint az ügyvezető úr…

Valami változott. Túl sok pénz érkezik a fociba és ez kapzsivá tette a tulajdonost. Én tudom, hogy a TAO mellé kell tenni önrészt is. De valljuk be, ha egy beruházás 70 százalékát adják ingyen, akkor megéri betenni azt a saját részt. Így pedig állami pénzből gyarapodik a tulajdonos magánvagyona 30 százalékos ráfordítással. Kinek ne érné meg? A legfőbb árulkodó jel az újabb sportok megjelenése, hiszen rendre a látványsportok jelennek meg a DVTK kötelékében és ez nem véletlen.

Míg az infrastruktúra fejlődik, addig a focicsapatot szépen lassan leépítették. Megszabadultak az értékes és jobban kereső játékosoktól, hogy szépen lassan töltelékemberekből rakják össze a keretet. Olyannyira gyengítették meg a csapatot, hogy a keretünk a legolcsóbb lett az első osztályban. Az elmúlt két évben mindenkitől megszabadultak, aki valamit is tudott erről a játékról és igazoltak Mihajlovicokat és Mazalovicokat. Ezek a játékosok sehová nem kellenének rajtunk kívül, senkinek ne legyen kétsége. Partner volt ebben Tajti József, a sehová sem kellő sportigazgató, aki sehol nem dolgozott olyan hosszú ideig, hogy bármit is elért volna. Most pedig egy patinás és ennél sokkal többre hivatott csapatot amortizál le.

Mára oda jutottunk, hogy minden meccs után szégyenkezve kell hazaballagnia a szurkolóknak és az ellenfeleink is rajtunk röhögnek. Minden csapat azt várja, hogy ha majd ellenünk játszanak, akkor végre nyerni fognak és nyernek is. 13 meccsből egyszer nyertünk és nekünk komolyan annak kellene tapsikolnunk, hogy mióta NB1-es klub vagyunk??? Majd elküldik Fernandót, akit hiba volt kinevezni, mert egy eddig sehol sem bizonyított edző és olyan játékot akar a csapatra erőltetni, amihez nincsenek meg a képességek és ezt nem akarja belátni. Éppen ezért megérdemli, hogy elküldjék, de a sikertelenségért a három vezető a hibás!!!

Az hagyján, hogy amíg a stadion épült, akkor egyetlen szurkolói buszt sem indítottak nekünk, hogy könnyebben el tudjuk jutni a meccsekre. Azt is láthatjuk, hogy magasan a mi stadionunkba a legdrágábbak a jegyek és a bérletek, ennyire számítunk mi a vezetőségnek. Telhetetlen módon minden forintunkat ki akarják csalni tőlünk, de adni nem akarnak semmit és nem is adnak! Eladták a brandet is egy ismeretlen svájci cégnek, ami valószínűleg Leisztinger cége. Eladták a DVTK brandet tőlünk, diósgyőri szurkolóktól! Kit illet az meg jobban tőlünk? Mit üzen a tulajdonos a szurkolók felé egy ilyen eladással? Mennyire érzi át azt, milyen DIÓSGYŐRINEK lenni és mennyire érdekli az?

Ki kell mondanunk. Nincs szükség ilyen emberekre Diósgyőrben! Én nem tudom, hogy mi lenne, ha a tulajdonos elkezdené árulni a csapatot, de nem is érdekel már. Az érdekel, hogy minél hamarabb menjen el Miskolcról ő is és a csatlósai is. Vigye a menedzsereit és lesz, ami lesz! Mindenki a lábát törli a szeretett csapatunkba és mindenki a vérét szívja! Legyen ebből végre elég és menjenek innen ezek az érdekemberek!

Sajnos, a sok bába között elveszett a gyerek.

A mi gyerekünk. A Mi DIÓSGYŐRÜNK!