Gera Dániel: Jól érzem magam Diósgyőrben

Sajtófigyelő - magyarnemzet.hu

Volt idő, amikor Gera Zoltán öccsének füllentette magát, pedig csak névrokonok. Gera Dániel gyötrelmes utat járt be addig, hogy tavaly ősszel 29 évesen bemutatkozott a Marco Rossi vezette magyar válogatottban. A mélyponton már azt tervezte, hogy pincérként járja be a világot, mégis mindent feláldozott a futball oltárán: ráment egy párkapcsolata, eladósodott, az édesanyjától kellett kölcsönkérnie.

A Magyar Nemzetben megjelent, az "Eladósodott és pincérnek készült, ma ő a remény arca Marco Rossi válogatottjában" című interjúban Gera Dániel minderről és még sakkról, szörfözésről, Fradiról, Rebrovról is mesél, no meg a sötétségről, ami hajnal előtt a legnagyobb, de megéri kitartani.

Tényleg sakkozott hatéves korától?

Igen, édesapámmal folyamatosan játszottam, még sakkiskolába is jártam – válaszolta Gera Dániel, akivel az EM Sports jótékonysági akcióval egybekötött rendezvényén találkozott a lap úságírója – Nyilván nem vagyok profi, nagyon nagy kombinációkat nem tudok, de az alapokat jól megtanultam annak idején. Talán három éve lehet már, hogy újra elkezdtem rendszeresen játszani Schäfer Andrással. Nekünk több mint tízéves a barátságunk, kicsit olyanok vagyunk, mint a borsó meg a héja, hasonló a személyiségünk. Mindketten támogattuk a másikat, amikor sérülések miatt mélyen voltunk. Valahogy ennek során jött be az online sakk is az életünkbe.

Nagyot ment a közösségi médiában a fotó, amelyen az látszott, hogy Szoboszlai Dominik és Mohamed Szalah sakkoznak a Liverpool egyik utazása alatt. A magyar válogatottban is előkerül a tábla?

Hajaj! Amikor legutóbb kerettag voltam, szegény Varga Barnabás nagyon csúnyán kikapott. Mondjuk úgy, hogy Barninak át kellene még néznie a dolgokat, de vannak ott még mások is, akiknek nem nagyon megy, Szappanos Petivel az élen. A viccet félretéve, a válogatottból Séfivel (Schäfer András – a szerk.) szoktunk nagy partikat vívni. Nemrég egy kávézóban játszottunk, sajnos kikaptam 2-1-re, de a döntő partit én rontottam el, nem ő nyerte meg; ha mást mond, nem szabad hinni neki.

Az elmondása alapján a válogatott sakk-különítménye bizonyosan gyengült, mivel ön idén nem kapott meghívót Marco Rossi szövetségi kapitánytól.

Eddig nem kaptam, de van még hátra ebből az évből. Bízom benne, hogy ha teszek érte és a játékommal rászolgálok, akkor kapok még lehetőséget. Jönnek a vb-selejtezők, és minden játékos álma, hogy kijusson a világbajnokságra.

Tavaly ősszel 29 évesen debütált a válogatottban, ami ha nem is megy csodaszámba, de az mindenképpen különleges, amikor valakit úgymond a harminchoz közel fedeznek fel. Hogyan élte meg ezt akkor és egyúttal most azt, hogy nem hívták újra?

Pályafutásom legszebb ősze volt és legszebb éve is a tavalyi a válogatott miatt. Nagyon sokat vártam arra, hogy eljöjjön ez a pillanat, és minden percét megéltem. Nemcsak a pályán, hanem azon kívül is: Telkiben, az edzőközpontban vagy épp az utazások alatt. Önmagában az, hogy folyamatosan címeres szerelés volt rajtam, leírhatatlan érzés volt. Idén eddig sajnos nem jött össze, de ezzel én úgy vagyok, hogy akkor nem voltam elég jó.

Erős belső hitnek kell munkálnia valakiben, hogy ilyen nehéz helyzetben se törjön meg, és ahogy fogalmazott, legyen bátorsága mindent egy lapra feltenni.

Ilyen típus vagyok, megküzdök mindennel. A srácok szokták is mondogatni, hogyha Gerzson hisz valamiben, akkor annak van esélye. Amikor az ember mélyen van, akkor rosszul érzi magát, de ez normális, része az életnek. Tudtam, hogy egyszer vége lesz, és amikor átfordul, az édes is még édesebb lesz. Magával a fájdalommal vagy a rossz érzéssel nem volt bajom, az volt nehéz, hogy nem csinálhattam, amit szeretek. Mindig hajnal előtt a legnagyobb a sötétség, csak ez járt a fejemben, és kitartottam a legvégsőkig. Ma már mondhatom, hogy megérte.

Az elmúlt idényben a DVTK-val az őszi szezon végén még a harmadik helyen álltak az NB I-ben, ­emiatt is figyelhetett fel a játékára Marco Rossi, de a tavasszal visszaestek, és a hatodik helyen zárták a bajnokságot. Tízes skálán hányasra értékelné?

Ha fordítva történik, akkor lehetne nyolcas, de a tavaszi teljesítményünk sajnos gyenge volt, úgyhogy hiába értük el az idény előtt kitűzött célt, nem lehettünk elégedettek. Nagyon más volt ez a két fél év, de remélem, hogy tudunk tanulni a tavasszal elkövetett hibákból, és stabilabbak leszünk az új idényben.

Nagy változások zajlanak Diósgyőrben: új vezetőedző, új sportigazgató, új játékosok. Ön készen áll a kihívásokra?

Úgy érzem, sikerült feltöltődnöm, aktívan töltöttem a nyári szünetet, szörftáborban is voltam Portugáliában. Teljesen magával ragadott a szörfözés, nagyjából három éve gyakorlom, egyre jobban megy. A pihenés megvolt, most a munkának van itt az ideje.

Ha kicsit jobban előretekintünk, hogyan tervezi a következő éveit?

A jelenlegi szerződésem még egy évig, jövő nyárig szól, meglátjuk, hogy mit hoz a következő időszak. Jól érzem magam Diósgyőrben, most minden erőmmel azon dolgozom, hogy jó formába lendüljek, ami a DVTK-nak is hasznára válhat. Ugyanakkor azt nem tagadom, hogy külföldön még szívesen kipróbálnám magam. Foglalkoztat a kérdés, hogy más közegben is ­megállnám-e a helyem, milyen lenne más kultúrát alaposabban megismerni. Emberileg és szakmailag is vonzana egy ilyen kihívás.

Tovább a magyarnemzet.hu-ra a teljes interjúra >>>>>>>>

forrás: magyarnemzet.hu

fotó: Mirkó István

címlapkép: dvtk.eu