Elbukott küldetés - mi lesz veled magyar foci?

2.rész: Utánpótlás
Szintén két részre bontható. Tömegesítés és elitképzés. Szerencsére az utánpótlásra is jutott az infrastrukturális fejlesztésekből. Mára a közvetlen országokat, régiót tekintve egy jó helyzet alakult ki, megfelelő edzőpályák, konditermek, kiszolgáló létesítmények stb. , ami alkalmas lehet a korábbi létszámhoz képest több gyerek fogadásra a labdarúgásunkba. Hogyan állunk országos szinten a tömegesítéssel nem tudom megítélni, nincs gyakorlati tapasztalatom. Az is kétségtelen, hogy a jelen eredményei szempontjából ez a része a programnak a legkevésbé látványos, de a jövő szempontjából ez a legfontosabb, erre kell minél nagyobb hangsúlyt fektetni a műhelyeknek.
Erre lehetne építeni az elitképzést, ami már valamiféle kiinduló támpontot adhat. Ebben a korosztályban a különböző felmérések eredményei már jelezhetnék, hogyan sikerült a kiválasztás, milyen "minőségű" játékosok kerülnek az akadémiákra az egyes évfolyamoknál. Mivel korábbról ilyen mérési eredmények nincsenek, egyelőre korlátozott az összehasonlítási alap, jobbára az országos eredményekkel hasonlítható össze egy akadémia kiinduló játékos anyaga.
Könnyen belátható, az elmúlt esztendőkben az elitképzésbe fektetett pénz megfelelő kiindulási játékosok nélkül nem hozhatott eredményt, jobbára középszerű játékosok képzésére ment el, figyelembe véve azt is, hogy 16 éves kor után a legjobb U-válogatottak külföldi akadémiákra mennek (ebből következően az mlsz fiatal-szabálya által támogatott játékosok jelentős része sem korosztályának legtehetségesebbje). Másrészt eddig is volt akadémiai képzés a Sándor Akadémián és Magyar Futball Akadémián, csatlakozott hozzájuk a Puskás Akadlmia. Az itthon maradt UP játékosok legjobbjait országos szintről ide gyűjtötték. Most annyi történt, hogy a kevesebb itthon maradt minőségi játékos 12 akadémia között oszlik meg, nem növelve a hatékonyságot, de talán versenyhelyzetet teremt majd idővel. A megnövekedett létszámú akadémiákat fel kell tölteni megfelelő képességű gyerekekkel és edzőkkel, ami nem csak pénz kérdés, hanem egy folyamat eredménye lehet.
Levonható megállapítás, hogy a magyar labdarúgás jövője a tömegesítésen, merítési lehetőségen és a kiválasztáson múlik.
Bármelyik oldalról is vizsgáljuk a labdarúgásunkba áramlott pénzeket, jelenleg inkább a középszerűséget támogatjuk felnőtt és elit képzés címén is, a kiépített infrastruktúra teljes kihasználása várat magára. Persze azt is látni kell, hogy ezek a pénzek a vezető országokhoz képest nem kiemelkedőek, infrastrutúrában több évtizedes lemaradást pótoltunk nagyjából be, de a személyi feltételek megteremtése egy hosszabb folyamat, ami sajnos lehetőséget ad egyúttal mentségek keresésére is. Pénzzel nem lehet azt a kultúrát megvenni, ami például a dél-szláv gyerekekből kitermeli a világsztárokat, de azt hiszem, ott olyan hagyományok vannak, amit más országok nem tudnak követni.

Népszerű szlogen, hogy a labdarúgásunkba rengeteg pénz áramlott az elmúlt időszakban. Ennek a megoszlását és felhasználását célszerű lenne megvizsgálni. Magam részéről két részre bontom a pénzeket. Felnőtt futball és utánpótlás.

1.rész: Felnőtt futball
A felnőtt futballba tett pénzt is célszerű ketté bontani. Stadion építésre és a klubok üzemeltetésére szánt pénzre. A stadionok építésére fordított pénzt azért veszem külön, mert a "stadionok nem tudnak focizni", magyarul attól közvetlenül nem lesznek jobbak a futballistáink. Kétségkívül növeli a közönség komfortérzetét, a jobb gyep miatt a FELKÉSZÜLT játékosok valamivel látványosabban tudnának játszani. Az erre fordított állami összegek nemzetközi összevetésben is nagyon jelentősek.
Másodszorra megállapíthatjuk, hogy az elmúlt időszakban növekedett a klubok költségvetése, elsősorban az mlsz által közvetített központi pénzek révén. Sajnos ennek eredménye jórészt pusztán annyi, hogy ugyanazért a teljesítményért nagyobb pénzt kapnak a játékosok, a felnőtt futballból élők, a klubok kényelmesek az adminisztratív feltételek teljesítése esetén leakasztható, könnyen megszerezhető pénzek miatt. Ha leveszem a stadionok építésére fordított összegeket, akkor ezek a pénzek az európai középmezőnyhöz képest is aprópénzek, de a korábbi évtizedekhez képest jelentősek. Egy kétségtelen eredmény van, az elmúlt két évet valamennyi klub végigjátszotta. Mindezeket összegezve megállapításom szerint ez a része a fejlesztési programnak, a felnőtt futballra szánt pénz felhasználása kudarc, mert sem a nézőszám nem növekedett sem a pályán nem eredményesebbek a klubcsapataink.

A mai sokkal jobb volt, mint a legutóbbi. Józsinak mind a palacsintás hasonlata, mind a brazil példája rossz volt. a foci nem olyan, mint 100 éve, teljesen más. a brazil példa meg azért különösen rossz, mert ott kapitányváltásról kapitányváltásra változik, hogy éppen támadó, vagy védekezőfocit akarnak. Ez utóbbinak jeles képviselője Dunga, aki már többször volt szövkap, legutóbb a 7-1 után. Szerintem be kellene látni, hogy a stílussal kapcsolatos általánosságok nem állják meg a helyüket.

Edit: de nem akarok erre ráfeszülni.

Ez nagyon ott van: )))