Egy régi-új remény

A DVTK pozíciós játékáról írt a bunteto.com

Egy korszak nem túl jelentős tehetségei közé tartozott. Abból a kalapból végül majdnem kizárólag ő az egyetlen játékos mára, aki, noha rögös úton, de végül eljutott odáig, hogy a hazai élvonal legjobb (nem csupán magyar) játékosai között legyen említhető a neve. A Diósgyőri VTK csapatkapitánya, Holdampf Gergő a mélységi építkezések és a támadásból védekezésbe való átmenetek, valamint a rest defence (biztosítás) csendes, de annál dolgosabb felelőse – elengedhetetlen annak a csapatnak a játékából, amely jelenleg számos mutató szerint a Ferencvárosi TC mögött áll minőségben közvetlenül. És ne feledjük, egy frissen feljutott csapatról beszélünk.

Amikor Holdampf Gergő 2013-ban Németországba került a Chemnitzer FC U19-es csapatához, annak ellenére sem volt hírértéke, hogy alapember volt a Bundesliga Junior A bajnokságban (a Chemnitzer első csapata akkoriban a harmadosztályban szerepelt) – 12 mérkőzésen lépett pályára kezdőként. Akkortájt sokkal nevesebb, ismertebb helyeken voltak magyar tehetségek Európa-szerte, sőt a németországi szál sem tűnt szokatlannak.

Óriási hulláma volt a 2010-es évek elején is a fiatal magyar játékosok Németországba vándorlásának.

Most mégis arról beszélhetünk, hogy Holdampf jelenleg az OTP Bank Liga egyik legjobb hatosa, míg a többieket nagyítóval kell keresgélnünk a térképen (Magyarországon belül is), akik akkor, vagy kicsit korábban jutottak ki Németországba. Sokukat már sajnos nem is érdemes keresni, leszámítva Kocsis Gergőt az MTK-ból.

Utolsókból lesznek az elsők? – felvezetés, kontextus

Németország mindig vonzó és egyben jó célpont volt a magyar játékosoknak. Nem kell túl messzire mennünk, ha eszünkbe jut Lisztes Krisztián, Dárdai Pál, Huszti Szabolcs, Hrutka János, Szabics Imre, Lőw Zsolt, Hajnal Tamás, Király Gábor máris látjuk, hogy kiépült bizalom és valódi érdeklődés is lehet magyarokra egy Bundesliga-csapatnál. De ha még ennyire sem szándékozunk messzire menni, Szalai Ádám, Szoboszlai Dominik (azóta Liverpool), Sallai Roland, Schäfer András, Gulácsi Péter talán még impozánsabb példák – Szalai Attilát azért mellőzhetjük, mert a Hoffenheimnél alakuló státusza nagyon bizonytalan és negatív irányba tart, Willi Orbán pedig ugyebár előbb volt ottani szinten remek játékos, mint magyar állampolgár –, ráadásul felkészül ifjabb Lisztes Krisztián is.

2013-ban – amikor Holdampf is kikerült külföldre – nem nézett ki érdektelennek a magyar focisták nemzetközi reprezentációja. Olaszországban a Napolinál Novothny Soma beépülését várták sokan, Tamás Krisztiánét az AC Milannál, Adorján Krisztiánét Angliában a Liverpoolnál remélték, míg Bajner Bálintét épp Németországban a Borussia Dortmundnál. Ők voltak akkor azok a fiatalok külföldön, akiktől pillanatnyilag a legtöbbet vágyta a magyar szurkoló, ám közülük egyedül Tamás tud jelenleg olyat felmutatni, mely miatt azt lehet mondani, kevésbé csalódás a befutott karrierje. Tamás bár mintha az OTP Bank Ligában is állandó helykereső lenne, legalább az megfogalmazható róla, hogy stabil élvonalbeli játékos vált belőle és az osztályt sem szándéka elhagyni, azaz az ambíciói rendben vannak (Novothnyt ezért nehéz vele egy lapon említeni, még ha a képességei adottak is). Bajnerről jó ideje nem hallani és talán jobb is, mert igen rosszul menedzselte a médiában róla kialakuló (kialakulható) képet, amiért nagyban felelős. Novothny az NB II-ben futballozik jelenleg, Adorján szintén.

Itt jön képbe Holdampf, aki bár közel sem volt korosztályának szupertehetségei között emlegetve, nem is állt túl nagy lehetőségek előtt (még ha az utánpótlás-válogatottban is számítottak rá), 29 évesen elég nagy határozottsággal megérkezett a magyar élvonalba és igen nívós teljesítményt nyújt. Pedig Holdampf többedmagával úgy kóstolt bele az előző sorokban még idealizált német kalandba, hogy sokan az árnyoldalára voltak ítéltetve, miután nem jött az be nekik. Valószínűleg sokkal inkább pillanatnyi menedzseri érdekek vezérelték azokat a transzfereket, mintsem bármilyen koncepciózus jövőkép – ezt a legtöbben egy teljes karrierre meg is szenvedték.

Holdampf útját, teljesítményét is emeli, valamint pszichés alkalmasságát dicséri, hogy onnan tudta és akarta összeszedni magát, ahonnan sokaknak nem sikerült, pedig jóval szerényebb referenciákkal indult.

Néhány példa, kikkel párhuzamosan tartózkodott kint Holdampf 2013-ban. A szerb-magyar Szenics Milan jelenleg a német hatodosztályban sportol (pedig a Bayer Leverkusen utánpótlásában kapott helyet anno). Szenes Bence klubnélküli (legutóbb Vácon volt, ami eleve szintekkel lejjebb van, mint amit egykor remélhetett az alapján, hogy a Borussia Mönchengladbach játékosa volt utánpótlásban). Szilvási Péter legutóbb Cigándon játszott vármegyei I. osztályban (biztos szebb jövőt álmodott a Greuther Fürth második csapatában). Szántó Gergő Komáromban focizott utolsó tudomásunk szerint (ugyancsak messze a várakozásoktól a hoffenheimi és lipcsei kihívásokat követően) és jelenleg klub nélküli. Székely György még csak 28 éves, de az 1860 München korábbi kapusa máris szögre akasztotta a stoplist. Torkos Attila az Issimo SE (BLASZ) igazolt játékosa jelenleg és a Lipcse utánpótlásából sikerült odáig teleportálnia, de legutóbbi hivatalos pályára lépése a 2021–2022-es szezonban volt a Dabas-Gyón színeiben NB III-ban. Marco Miriuta pedig visszavonult egy ideje (2013-ban az Energie Cottbus II-ben futballozott), pedig még mindig csak 30 éves.

Nagyon nehéz egy elfuserált külföldi kaland után hazatérni és bármilyen nemű karriert építeni, az eddigiekből is látszik, de a focit aktívan követők ezt pontosan tudják. Azt is, ami hangsúlyos, nem csak akkor nehéz, ha nem sikerül valakinek hazatérnie, sőt sokszor főleg akkor nehéz, mert ha nem talál valaki magának rögtön élvonalbeli csapatot, nehezen küzdi vissza magát a legjobbak közé, ha pedig talál, gyakran leépül, mert az itthoni körülményekbe könnyű belekényelmesedni.

De azért vannak kivételek szerencsére. 2013-ban járt kint Bolyki Andor is, aki a Hallescher FC utánpótlásában és második csapatában kezdte, aztán kisebb kitérők után most is épp a német harmadosztályban szereplő klub játékosa – ő hazatérés nélkül kint is össze tudta magát szedni. Kocsis Gergő 2013-ban az Augsburgé volt, jelenleg pedig az NB I-es MTK-nál igyekszik letenni a névjegyét újra az NB I-ben, igaz, még nem számít alapembernek a kék-fehéreknél, de korábban már a DVTK, ZTE, Mezőkövesd színeiben is jól nézett ki és igazolta, hová vágyik, hol a helye. Nagy Dániel a Hamburger SV-től indulva azért karrierje végére elérte, hogy legalább egy közepesen megbízható NB I-es játékos váljon belőle Mezőkövesden, amire szintén büszke lehet.

Mindebből is jól látszik, hogy az, hogy valaki az NB I-be kerül, akár minőségibb helyekről is indulva, még sajnos nem garancia arra, hogy tarolni fog (vagy hogy annyi tudást hoz magával), de Holdampf már jó ideje Magyarországon építette karrierjét, és úgy tűnik, hogy lassan eléri céljait.

OLVASD EL A TELJES CIKKET A BUNTETO.COM OLDALÁN >>>