Török Gábor emelesz

Évekkel ezelőtt még nagy kedvvel olvastam a fiatal Török Gábor politológus objektív írásait (torokgaborelemez) a blogján, ahol szinte csak politikai témákat érintett. A blog kinőtte magát és egyre többen hivatkoztak arra, amit ott olvastak. Kicsit később furcsa volt azt hallani, hogy ez a srác annyira él-hal a fociért, hogy valami funkciót is kapott az MLSZ székházban, és a női focival fog foglalkozni. Kicsit felszaladt a szemöldököm a hír hallatán, mert nem tudtam megérteni, hogy miért pont egy politológus kerül a női foci élére. Megfordult a fejemben az, hogy egy futballszakember esetleg sokkal ideálisabb választás lenne.

Szeretnék, de már nem tudok az MLSZ döntésein meglepődni. Kicsivel később beszavazták Török Gábort az MLSZ vezetésébe. Biztosan olyan fejlődésen ment át a magyar női foci, hogy ez indokolta a szakember előléptetését.

Tegnap kiderült számomra az, hogy aki bekerül a szövetség élére, az átmegy egy agymosáson, vagy egyszerűen csak meghülyül a nyugdíjas állás lehetőségétől. Nem lett ez máshogy a címben szereplő úriemberrel sem.

A Sport 1 stúdiójában várta ő is a törökök mérkőzését, de a meccs előtt olyat mondott, hogy majdnem leestem a székről. Azt közölte velünk ez a szakember, hogy ma este a válogatott kihozhatja magából a maximumot. Figyeljünk! A Török – Izland meccsen, a magyar válogatott kihozhatja a maximumot. Gyorsan betömtem a számba egy marék chipset és döntöttem rá a sört, hogy ne keljen fel a gyerek arra, amit mondtam volna.

Miért kell az embereket hülyének nézni? A válogatottunk talán kihozta magából a maximumot, de az édeskevés a kijutáshoz. Matekból még mindig jobbak vagyunk, mint fociból. Ki lepődik már meg azon, hogy nekünk állandóan csak a matematikai esély marad?

De az sem maradt, mert a törökök beverték a végén. Lehetett volna szerencsénk is, de nem volt. Jöhet a fociközhely, hogy annak van szerencséje, aki tesz érte. De mi nem tettünk. Mi három edzővel csináltuk végig a selejtezőket, és abból az egyik Pintér volt. A focistáink úgy ünnepelték az amatőr Feröer elleni győzelmet, mintha nyertek volna a lottón. Egyetlen riválisunkat sem tudtuk oda-vissza megverni, és még így is volt esélyünk.

A mérkőzés után is talált pozitívumot Gábor, és még meg is osztotta velünk. Azt mondta, hogy nem baj az, hogy pótselejtezőt kell játszanunk, mert a válogatott most megmutathatja a szkeptikusoknak és a fanyalgóknak, akik azt mondták végig, hogy ennek a csapatnak nem kell kijutnia.

Szerintem ki kellene, de nem fog. Egy dolog jut eszembe erről az egész bohóckodásról. Nem a balsors, ami régen tépi a magyar focit...