Biztosan nem ezt akartátok

Jót akartak és egy patinás klubot szerettek volna jobbá tenni, de aztán valami félrecsúszott.

Azt kell feltételeznem, hogy azok az emberek, akik felelősek az évek óta tartó diósgyőri leépülésért, biztosan nem ezt akarták. Jót akartak és egy patinás klubot szerettek volna jobbá tenni, de aztán valami félrecsúszott. A magasztos cél, a diósgyőri futball felemelkedése és a közönség kiszolgálása háttérbe szorult az önös érdekek érvényesítése miatt. A nagy többségnek az lett fontos, hogy mit érhet el, hová juthat a DVTK nevét felhasználva, hogy abból előnyt kovácsoljon saját maga számára. Akik pedig nem így tettek, némán szemléltek és így lettek cinkosokká.

Amikor Leisztinger Tamás megtette vezetőnek a bizalmi emberét, Sántha Gergelyt, akkor még biztosan voltak kitűzött célok és volt Sánthában akarat a jobbításra, az adott lehetőségekből a legtöbb kihozására. De aztán ahogy egyre nagyobb hatalmat kapott a klubnál, rájött, hogy tud olyan döntéseket hozni, amivel megalapozhatja a jövőjét. Elég a 2Rule szerződésre gondolni, amit mindenáron keresztül akart vinni. Mert neki az volt az érdeke, hogy jó színben tűnjön fel a sportszergyártó cég tulajdonosánál. Utána már a Felcsúton játszott meccseken abban a skyboxban tetszelgett, ahol ez az ember és a legjobb barátja üldögélt. Ez elég ahhoz, hogy egy karrier beinduljon és be is indult. Most a tulajdonosváltásnál ki is fizetődött neki. Közben pedig már a diósgyőri sikerek a háttérbe szorultak, azok már nem voltak annyira fontosak. Ma már elnöknek hívatja magát, ami nem kicsit megalomán dolog, mert voltak már elnökök a DVTK életében, de teljesen lényegtelen, minek hívatja magát. A szurkolók szemében sosem lesz elnök, mert a regnálása alatt a szurkolókat nem sok öröm érte. Hiába reménykedtünk abban, hogy majd eltávolítják a klub éléről, ez nem valószínű, hogy be fog következni. Egy klasszikussal élve, nem tudni, hol végződik a tulajdonos és hol kezdődik Sántha, annyira benne van a seggében.

Aztán van ott még egy valamilyen igazgató, Szabó Tamás, aki állandóan a pénzesfazék közelében mocorog. Semmi nem annyira fontos neki a klubnál, mint az, hogy a pénztárca közelében lehessen. Őt már régen nem érdeklik az eredmények. Neki az az eredmény, ha csurran-cseppen valami a beruházásokból. Azok pedig vannak bőven, mert a kormány valamiért fantáziát lát bennünk.

Felsorolni is képtelenség lenne az igazgatókat, akiknek nyilván jól mutat majd a Diósgyőrben eltöltött időszak az önéletrajzukban. Jó a fizetés, laza a meló és elvárások nincsenek. Ugyan a focin kívül milyen iparágban lehetne még ennyit keresni a semmittevéssel?

Sportigazgatónk, Benczés Miklós, akinek a neve egészen jól csengett itt Miskolcon még évekkel ezelőtt is, biztosan jót akart a klubnak még akkor. De közben annyi minden történt és más dolgok lettek fontosak a számára is. Elveket sutba dobva ragaszkodik ahhoz, ami nyilvánvalóan nem megy neki. Csak meg kell nézni a nyári igazolásokat. Ki gondolta azt, hogy NB2-ben játszó, vagy oda sem kellő játékosokkal komoly csapatot lehet építeni? Persze, a kritikus szurkolókat a legkönnyebb hozzá nem értőknek bélyegezni, pedig a hozzá nem értés a pályán látszik. Azt gondolom, hogy nem felkínálni kellene a felmondást, hanem egyszerűen csak beadni. Ahogyan normális, őszinte emberek szokták. Nem foglalkozni azzal, hogy bármilyen októl vezérelve majd elfogadják-e vagy sem. Beadni és elsétálni…

Az edzőnk biztosan jót akart, amikor idejött, de hamar kiderült, hogy nem tud csodát tenni. Az első meccs után előrevetítette, hogy szenvedni fogunk és nézhetetlen meccseket fogunk látni és ehhez tartja is magát. Az elmúlt 5 meccsből 4 nézhetetlen volt. Akik azt gondolták – ilyen voltam én is – hogy majd a másodosztályban több sikerélmény és öröm éri a szurkolókat, azoknak hamar csalódniuk kellett. Kondás Elemér vagy tényleg csak ennyit tud, vagy megvezették, mint annyi edzőt már itt. Ígérgettek, aztán nem lett belőle semmi. Volt egy gerinces edző, aki ezt nem fogadta el és fel tudott állni. Ez a lehetőség mindenkinek adott és az is, hogy elmondja az igazat.

Az erőnléti edzőnk is évek óta itt van, de sajnos nehéz lenne dicsérni a munkáját. Ennek a csapatnak nincs semmi erőnléte és a sérülések is túl korán és nagy mennyiségben jönnek. Tudom, ez NB2, de Zirojevics idejében nem így volt. Ő talán sokkal jobban értett ehhez a szakmához. Nem szabad ragaszkodni ahhoz, ami nem megy. Egyszerűen be kell látni, hogy néha az segít, ha átadjuk másnak a lehetőséget. De amikor a biztos havi fizetés és munkahely fontosabb az eredményektől, akkor nincs miről beszélni.

Ott vannak a játékosok, akik ígérgetve és szépeket nyilatkozva idejönnek, aztán pár meccs után sírva nézzük őket a meccs alatt. Biztosan komolyan gondolják, amiket mondanak, de hamar rájönnek, hogy ez egy tuti hely, ahol a kevés is elég, a kassza pedig minden hónapban csörög. Jól keres a játékos, a manager is pénzénél van. Mi lehetne ennél fontosabb? A klub? Ugyan már!

A szponzorok sem akarnak rosszat, amikor pénzt adnak a klubnak, de mégis olyan, mint amikor a drogosnak pénzt adsz a következő adagra. Ha az ideérkező pénzeket valóban jól használnák fel, akkor hol tarthatnánk? De sehol nem tartunk, ez nem tűnik fel senkinek?

És Ti, optimista szurkolók, kisebb nagyobb szívességekkel megvásárolt médiumok, ti is hibásak vagytok! Most azt kérdezitek a közösségi oldalakon, hogy mi történt? Látjátok?! Ezért vagytok Ti a klub kedves emberei, mert nem tudjátok. Mi, akik tudjuk és mondjuk, nem kellünk. Mi és az olvasóink. Az őszinte kritika nem kell itt senkinek, az mindenkinek csak tüske a körme alatt. Az szembemegy az egyéni érdekekkel és kapargatja a felszínt, hogy miért romlik minden el Diósgyőrben?

Mert itt minden szépen lassan rohad. Mindig a fejétől bűzlik a hal és amíg nem tisztítják meg a klubházat, addig itt jobb nem lesz. Addig be kell érnünk azzal, hogy az NB2 is rajtunk röhög majd és mindenki belénk törli a cipőjét. A Diósgyőrnek a neve van és mögötte semmi tartalom. A szurkolói vannak még, akik majd szépen lassan más szórakozást keresnek. Mert ez nem is szórakozás, ez szenvedés.

Mindenki jót akar, csak mindenki magának…