Bárdos Bence újra edzésbe állt

Hosszú és gyötrelmes időszakot tudhat maga mögött a DVTK saját nevelésű védője.

Hosszú és gyötrelmes időszakot tudhat maga mögött a DVTK saját nevelésű védője, Bárdos Bence. A 26 esztendős ballábas labdarúgó azt követően, hogy a szurkolók egyik kedvencévé, csapatának pedig alapemberévé vált, 2023. októberében kellemetlen sérülést szenvedett, amelynek a műtét utáni féléves rehabilitációja ért most véget. Védőnkkel a dvtk.eu-n olvashatunk beszélgetést.

2023.október 28-án, a Fehérvár ellen láthattak utoljára a szurkolók, azóta egészen az elmúlt hétig a DVTK Medical Center és Fájdalom Ambulancia falai között, valamint a fizioterapeuták és rehabilitációs trénerek társaságában az edzőpályán töltötted a mindennapjaidat. Mi történt veled?

A Fehérvár elleni mérkőzést megelőző napon az edzésen éreztem azt, hogy kicsit fáj a bal bokám. A fehérvári találkozón már fájdalomcsillapítóval tudtam csak játszani, de úgy sem éreztem százszázalékosnak a bokámat, ráadásul ahogy lejátszottuk a meccset és kapott egy nagyobb terhelést másnap éreztem, hogy itt valami komolyabb probléma lehet. El is kezdődött a kivizsgálásom, de közben próbáltunk gyors megoldást találni, ezért szteroid injekciót kaptam, aminek volt egy kéthetes rehabilitációs kifutása. Nem lett jó a lábam, így végül Dr. Magyar Mátyás segítségével eljutottam Dr. Kynsburg Ákoshoz, aki megállapította, hogy meg kell műteni a bokámat.

Mi volt a diagnózis?

November végén, ahhoz, hogy pontos képet kapjanak a szakemberek mindenféle kivizsgáláson és orvosdiagnosztikai eljáráson átestem. Kiderült, hogy egy csontödéma van a bokacsontomon és a műtét során szerették volna megvizsgálni, hogy mi okozhatta ezt. Itt szembesültek vele az orvosok, hogy egy fél centiméter nagyságú porcleválás történt a bokacsontomnál. Ahonnan ez a darabka levált, ott elvégezték a megfelelő beavatkozást a szakemberek, majd elkezdődhetett egy újabb hosszú procedúra.
Sajnos olyan ponton volt a sérülés, ami miatt nem lehetett terhelni a lábam. Négy hétig mankók segítségével közlekedtem, majd egy 12 hetes rehabilitációs tervet kellett végig csinálnom, ami egyszerű sétával indult, majd a gravitációs futópadon kellett felépíteni a terhelést 100%-ra, ezt követően a rendes futópad következett, és mindezek után mehettem csak ki a pályára. Óriási segítségemre volt és ezúton is szeretném megköszönni Erdélyi Péter és Lukács Dániel (Erdélyi Péter, a DVTK sportrehabilitációs trénere és Lukács Dániel, a DVTK fizioterapeutája - a szerk.) munkáját, akik még karácsonykor sem sajnálták rám az időt és szinte túlzás nélkül állíthatom, hogy a hét minden napján dolgoztunk azért, hogy a doktor által felvázolt 3-6 hónapos visszatérést a lehető legrövidebbre szűkítsük. A három hónap elteltével sikerült eljutni a pályáig, azonban éreztem, hogy nem az igazi a lábam. Próbáltam erőltetni, de valami nem volt rendben, aztán ahogy vissza kellett mennem kontrollra, a doktor úr közölte, hogy az emberi testet nehéz átverni, ezért újra kell kezdeni a rehabilitációt a gravitációs futópadtól indítva.

Tovább a dvtk.eu-ra a teljes cikkre >>>>>>>

forrás: dvtk.eu